Működés (újdonságok)
Az Olympus OM-D E-M10 Mark II ugyanazt az összetett menürendszert kapta, ami a többi OM-D és PEN vázban is megtalálható. A mai napig folynak a viták afelől, hogy ez a rendszer most jó-e vagy rossz – egy biztos: annak ellenére, hogy logikus felépítésű, szerintem túl részletes egy kezdőnek, s az E-M10 Mark II-be egy némileg megkurtított változat jobban beleillett volna.
Mivel az Olympus fényképezőgépek menürendszerét már vagy tucatszor kiveséztem, ezért ezt most nem fogom megismételni. Újat amúgy sem tudnék mutatni, mert a meglévő különbségek is csupán marginálisak, és a továbbiakban, a gép működésének bemutatása során úgyis kitérek rájuk.
A Mark II egy másik meghatározó újítása a teljes elektronikus zár bevezetése (már nem csak elektronikus első redőnnyel állunk szemben), amit azonban a nem túl szerencsés elnevezésnek „hála” (nem csak magyarul, angolul sem célravezető a funkció elnevezése) biztosan nem fog senki sem megtalálni, akinek még nem volt kezében újabb OM-D gép, sőt, megmerem kockáztatni, hogy még a „veteránok” is jó ideig keresgélni fogják. A megoldás kulcsa itt van: „Képrögzítés menü 2 – Rázkódásv. [szivecske]/Csendes [szivecske]”.
Ugye, milyen egyértelmű?
Tehát a zajcsökkentést és a csendes működést kell aktiválni annak érdekében, hogy majd a gyorsmenüben megjelenjen a képkészítés módjai közt (egy kép, sorozatfelvétel, időzítő stb.) a „szivecskés” is, aminek hatására az 1/4000 mp-es záridő korlát (mechanikus zár) 1/16 000 mp-re (elektronikus zár) tolódik.
Egy másik nagyszerű újítás az érintőképernyőn való fókuszmező áthelyezés miközben a fényképezőgép keresője szemünkhöz van emelve. Aki eddig ezért irigykedett a Panasonic tulajokra, annak már megnyugodhat a lelke, hiszen immár itt is remekül működik ez a szolgáltatás. A készüléket szemünkhöz emelt pozícióban, két kézzel tartjuk, miközben bal kezünk hüvelykujjával kényelmesen bejárhatjuk az érintőkijelzőt, s így tetszőleges helyre rakhatjuk az AF mezőt. Ezt a funkciót azonban előzőleg szintén engedélyezni kell a gép érintőkijelzőjének paraméterei közt.
Egy teljesen új funkció, amit a részletes menü „J” pontjának „Beépített kereső” alegységében találunk a „Szimulált OVF”. Ha engedélyezzük ezt a szolgáltatást, akkor egyfajta szimulált optikai keresőt kapunk, ahol az elektronikus kereső dinamikáját a rendszer megnöveli, és a látottak sokkal inkább megfelelnek a valóságnak. Próbáltam lefotózni ezt a hatást, de fotón nem lehetett megfelelően szemléltetni.
Az Olympus OM-D E-M10 Mark II-ben már az E-M5-ben debütáló, öttengelyes képstabilizátor található, amit nem csak fényképezéskor, hanem videózáskor is be lehet kapcsolni. Hatékonysága majdnem ugyanolyan, mint az eredeti E-M5-é, sőt, videózáshoz egy külön mechanikus/digitális hibrid módot is választhatunk, ahol nem csak a szenzor mozog, hanem a jelfeldolgozó processzor is besegít a kép stabilizálásánál (a szenzor és a digitális IS használatakor a kép széleit valamelyest levágja a rendszer).
Kép forrása: Olympus
A tesztelés során viszont kiderült, hogy a Mark II-ben használt rendszer – noha elvileg ugyanaz, mint az E-M5-é – mégsem volt képes azt a hatékonyságot nyújtani, mint amit a nagyobb testvérénél láthattunk. A különbség szerencsére nem volt óriási (kb. 1 FÉ), de lehetett észlelni.
A vezeték nélküli (WiFi) modul már megvolt az elődben is; az Olympus OI Share alkalmazásának közreműködésével pedig teljes uralmat kapunk a fényképezőgép fölött. Nem csak magát a működési módot, hanem az expozíciós értékeket, az AF mezőket, és még sok minden mást is távvezérelhetünk okoseszközeinkről (Android vagy iOS rendszer alapfeltétel). Elkészített fájljainkat át is másolhatjuk okostelefonunkra/táblagépünkre, de a felbontása a másolt fájloknak kisebb lesz, mint az eredetinek.
Meglepő módon (ne feledjük, kezdő gépről van szó), az EM-10 Mark II-ben megtalálható az automatikus ISO-érték állítás is, igaz, eléggé leegyszerűsítve. Megadhatjuk a rendszernek a legkisebb és a legnagyobb érzékenységi értéket, ami M (teljesen manuális) módban is működik (ekkor viszont le kell mondanunk az expozíció kompenzációjáról). Egyéb paraméter nem állítható be, de azért már ez is egy jó húzás a gyártótól, hogy betette ebbe a kategóriába.
Amint fentebb már említettem, a 4K-s (3840 x 2160) felbontás egyelőre csak time lapse módban érhető el, ott is csupán 5 kép/mp sebességet lehet beállítani neki. Részletesen a videofelvétel pontban olvashattok róla, de álljon itt egy 50 képkockából álló (10 mp lejátszási hossz) videó:
A Panasonic DMC-GX8-ban találkozhattunk először egy olyan érdekességgel, amit „kettős képstabilizációnak” (Dual IS) hív a gyártó, ami a beépített szenzormozgatást és az objektívben található lencsemozgatást hangolja össze, hogy egy a szokásosnál sokkal hatékonyabb képstabilizációt érhessünk el. Nos, az Olympus is valószínűleg hasonló rendszeren dolgozik, ugyanis egy erről árulkodó jelt fedeztem fel a menüben.
Az egyedi menü „C” szekciójának „Kioldás” alegységében található egy olyan funkció, ahol kiválaszthatjuk, hogy amennyiben stabilizátorral felszerelt (tehát nem Olympus) objektívet használunk a fényképezőgépre csavarva, melyik rendszer élvezzen prioritást. Ha az „Objektív I.S. prioritást” kikapcsolva hagyjuk, akkor értelemszerűen a szenzormozgatásos rendszert használja a gép. Lehetséges, hogy a (közel)jövőben az Olympus fényképezőgépeiben is megtalálható lesz a fent említett kettős rendszer? Meglátjuk!
