A Sigma 200-500 mm F2.8 brutális méretű és tömegű zoomobjektív, de ára sem hétköznapi: 26 000 dollárt (kb. 7,5 millió forintot) kell kiperkálnia annak, aki haza szeretné vinni a boltból. Az Amazon webshopjában megszokott rutin, hogy a vásárlók (vagy a trollok) értékelik az árut – a Sigma titánja igen érdekes értékeléseket kapott, íme, pár gyöngyszem:
„Szinte jobb, mint a 20 000 forintos kompaktom!”
Szuper ajánlat az Amazontól. Igazából csak bambán szörföltem a neten, keresgéltem valamit a kompaktom helyett, mikor megláttam a Sigma objektívet. Amikor megláttam 38 000 dolláros árát, tudtam, hogy nekem kell egy ilyen. Ám amikor észrevettem, hogy most akciósan 24 000 dollárért is meg lehet vásárolni, azonnal kettőt rendeltem, így most két százkilós optikám van – remekül passzolnak az ötven dolcsis Pentax SLR gépemre.
A Yosemite Parkban próbáltam vele madarakat fotózni, de a parkőr rám hívta a TEK-et, mert azt hitte, páncélököllel akarom szétlőni a parkot. Itt lett vége a fotózásnak.
A grafikusunk kért tőlem egy olyan fényképet, amin járókelők láthatóak. Kimentem hát, hogy készítsek neki egy megfelelő képet, ám a rendőrség azonnal lekapcsolt, mert azt hitték, hogy a gyalogosokat akarom szétgránátozni. Itt lett vége a fotózásnak.
De aztán végre ki tudtam használni az ebben az objektívben rejlő lehetőségeket: véletlenül kizártam magam a lakásból, de a Sigmával sikerült „berobbantanom” az ajtót. Sajnos, közben összetörtem az optikát, de sebaj, még jó, hogy kettőt rendeltem belőle!
Rövidre fogva: ha egy telefotó zoomobjektívre szívesebben költesz százszor annyit, mint egy kompakt gépre (aminek nagy zoomja van), akkor valóban jó üzlet most a Sigma, hiszen 12 000 dollárt spórolhatsz most az akcióban. Ja, és a szállítás ingyenes! A dolog rossz oldala, hogy otthon kell hagyjam ezt a titánt, mert a gyerekeim félnek tőle – mindegy, imádom!
„Minden áldozatot megér!”
Biztos vannak, akik azt gondolják, hogy ez az objektív erősen túlárazott, ám megfeledkeznek azokról a mihaszna vackokról, amiket eladhatnának, hogy megszerezzék maguknak ezt a gyönyörűséget. Én például azonnal eladtam az autómat – rádöbbentem, hogy naponta úgyis csupán pár órát használom, így hát már nem volt rá szükségem. […] Továbbá eladtam két gyermekemet egy gyógyszer és peszticid kutató vállalatnak (így legalább megnyugodott a lelkiismeretem, hiszen tudom, hogy minden nap kapnak rendesen enni, megvan a napi testmozgásuk, és napi 24 órában orvos felügyeli őket). Feleségemet elküldtem a Rákóczi tér mellé dolgozni, így keres némi mellékest – szóval összejött a zsé, na. Sőt, még maradt is valamennyi, így hát megvettem életem első dSLR vázát, egy kis Canont, ami remekül fest ezen a zöld szörnyetegen! Köszi, Sigma!
„Remekül látszik innen a Big Bang!”
Azzal a céllal vettem ezt az objektívet, hogy majd visszatekintek a téridőben, hogy megfigyelhessem élőben a Big Banget. Bár kissé nehézkes volt megtalálni az irányt a Hubble csillagfotói alapján, de pár apró beállítás után végre megláttam az univerzum eredetének bölcsőjét. Lenyűgöző volt!
Nem akarom lelőni a poént, de ha jobban odafigyelsz, láthatod, amint Isten összerakja a fizika alapköveit. Ja, és Isten nem egy fehér, szakállas ipse!
„Profi fotós véleménye”
Ez egy remek objektív, már két hete nyüstölöm: általában makrózni használom, keresem vele a Higgs-bozont. Ha viszont nem a szubatomi tér kémlelésére használom, akkor esküvőket fotózok vele. Az egyik párom pár száz mérföldnyire tőlem tartotta a lagzit – szerencsére nem kellett odautaznom, elég volt a fotelt az ablak mellé tolni, és… Köszi, Sigma! […] Egy megjegyzés: az én példányom kissé elé-fókuszált a Föld-Hold közti térben, s mivel a kis Canonomon még nem lehet pontosítani a fókuszt a menüben, ezért el kellett küldenem a szervizbe a lencserendszert. De még így is, az összes kellemetlenséget számba véve is megérte megvenni; nagyon jó továbblépési lehetőség a kitobiról!
Nos, ha most azt merészelném mondani, hogy íme, a király meztelen, és ideje lenne már beismerni, hogy a Full Frame nem jó megoldás telefotózásra, akkor alkatrészeimre szedtek, nemde?
(Aki esetleg azt pedzené, hogy nem muszáj fényerős telezoomokat használni, az azért gondoljon bele, hogy a 200–500/5,6-os Nikon is két kiló, és kihúzva egészen biztos, hogy közelíti a fél métert, mert azért a fizikának is vannak törvényei.)
Telefotózásra az a rendszer alkalmas, amire vannak teleobjektívek 🙂 Az Olympusnak ugyan lesz egy 300mm F/4-es obija (ha elkészül), de azért ez baromira nem az, amire a sport- és természetfotósok többségének szüksége van. Akkor lesz esélye a m4/3-nak, ha majd a következő objektívek (többsége) lesz a kínálatban: 150mm F/1.4, 200mm F/1.4, 250mm F/2, 300mm F/2, 400mm F/2.8, 40-100mm F/1.4, 100-200mm F/2, vagy, ha az említett Nikon megfelelőjét nézzük, akkor 100-250mm F/2.8. A következő 10-15 évben nem sok esélyt látok erre és felmerül az a kérdés is, hogy vajon mennyivel lesznek ezek kisebbek és könnyebbek, mint a Full Frame megfelelőik. Még, ha egy fényértékkel gyengébbekkel is megelégednénk, akkor sem lesz olyan objektívkínálat egyhamar, ami elcsábítaná a telét használó fotósokat.
Az alapvető logikai hibád ott van, hogy megint „Full Frame megfelelők”-ben gondolkozokol. Holott elég jó kérdés, honnan az a berögződés, hogy a teleobjektívnek feltétlenül fényerősnek kell lennie. Valóban annyira kellene az a 100–250/2,8?
Ott van például a beharangozott, rezonábilis méretűnek és briliáns képminőségűnek ígérkező Leica 100–400/4–6,3. Kérdés, hogy ez valóban annyira kis fényerő? 200 felett a mélységélesség amúgy is olyan brutálisan kicsi, hogy nem hiszem, megérné-e egy állatfotósnak, hogy kályhacsövet cipeljen egy objektív helyett. És az egyre jobb szenzorok ill. képstabilizátorok világában ez a fényerő sem hiszem, hogy túl rossz lenne.
FF-re egyszerűen azért nincs kismérteű tele, mert – amint már írtam – a fényerőtlen objektíveket se lehet kisire szerkeszteni, akkor pedig nem éri meg. Szemléletváltás kellene már ide is.
Hát ha fotóztál már sportot, akkor biztos tapasztaltad, hogy bizony ez a fényerő igen, előfordulhat valóban kevés olyan záridőhöz, hogy megfelelően kifagyassza a mozdulatot. Ez pedig, hogy 200mm felett brutális az elmosás ismét relatív, ha mondjuk akit fotózol 70m-re van, a 80m-re lévő háttérben álló játékosok, vagy bármi, 5-6-os rekeszen hát baromira nem lesznek elmosódva. A háttér elmosás szempontjából 4/3-hoz meg pláne még jobban kell a fényerő, a szemléletváltás meg a realitások itt még lehet ütköznek egy kicsit.
A „logikai hibám” tapasztalatból ered. A nagy fényerő telék esetén nem elsősorban a szenzorok érzékenysége miatt kell, hanem a háttér elmosása miatt. A Canonnak van 400mm F/5.6 obija, ami elég kicsi és a 100-400-as, valamint a Nikon 80-400-as sem nagy, de ezeket szinte kivétel nélkül csak a „csóró” fotósok veszik, vagy a profik tartaléknak, hogy ha valamiért nem tudnak magukkal vinni egy „rendes” telét, akkor is legyen valami. Szép elmosódott hátteret ilyenekkel azonban nem mindig egyszerű elérni, szükség van a fentebb említett telékre, illetve m4/3 esetén, ezek megfelelőjére. Bár szerintem sokan hajlandóak lennének némi kompromisszumra, mondjuk egy fényértékig, de ilyenek még csak kilátásban sincsenek. Jelenleg két objektív van beígérve, az Olympus 300mm F/4 és a Leica 100-400 F/4-6.3, de ezek még nem azok az obik lesznek, amik elcsábítanák a sport- és természetfotósok tömegeit. Gondolod, hogy egy profi, aki az eszközével pénzt keres nem örülne neki, ha az 1500-2000 dolláros objektívek is elegendőek lennének? Szerinted valamiféle sznobizmusból adnak ki 10-12000 dollárt egy nagy telére, vagy kettőre? Szerinted szeretik cipelni ezeket a baszomnagy cuccokat? Nem, de csak ezekkel lehet elérni azokat a hatásokat, amik kívánatosak, ezért hajlandóak rá. Ennyi.
Igen. Vagy legalábbis a sznobizmus is benne van.
Nehogy nekem valaki már elmagyarázza, hogy pl. a legújabb Canon 1Dxxx-eket kizárólag olyan ocsmány nagy dögöknek lehessen megcsinálni, mint amekkorák. 2015-ben, ugye. Nekem kicsi a kezem ugyan, de azért én sem kapok sérvet attól, hogy felemeljek egy vázat, ennek ellenére 3 percig járt a kezemben (talán) egy 5DmkIII + egy 35–100/2,8 – alig vártam, hogy már letehessem. El nem tudom képzelni, hogy a halálban képes egy profi órákig szemmagasságban tartani egy ilyen szörnyszülöttet.
(Azt mondanom sem kell, hogy a GH4-ből akkor gyúgyultam ki, amikor kézbe vettem, és rájöttem, milyen nehéz. pedig csak egy 25-ös fix volt rajta.)
A hobbifotósok esetében lehet szó sznobizmusról, de egyik profi sem ellensége a pénztárcájának, ők csak azt veszik meg, amire feltétlenül szükségük van, nagy fényerőre pedig sokszor van szükség. A nehéz felszereléshez pedig hozzá lehet edződni. Egyébként a felszerelés nem akkor nehéz, amikor kézbe kell venni és dolgozni vele, hanem amíg cipelni kell a helyszínre. Személy szerint amíg a hátamat húzza egy 8-10 kilós hátizsák néhány kilométernyi hegymenet során, addig a pokolba tudnám kívánni a felszerelésemet, de amikor már a helyszínen fotózok vele, akkor már nem zavar, ha a szememhez kell emelgetni a 2-3 kilós eszközt.
Mondjuk, azt elismerem, na, hogy pl. focimeccsen, fix kameraállásnál, amikor a hóhért sem érdekli, hogy másfél vagy öt kiló a kamera teleobjektívestől együtt az állványon, ott tényleg indokolt lehet egy nagy dög használata. De ha kicsit is mozogni kell a cuccal, továbbra is azt mondom, hogy kis ügyességgel és alázattal egy kevésbé fényerős vagy kisebb szenzorra tervezett tele jobb választás lehet.
Nekem sokszor az APS-c cucc is nehéz, meg főleg nagy. Ez van. Az 1D-t meg szedd szét… nem nagyon menne az össze kisebbre, és nem a tükörakna miatt. A brutális számítási teljesítményhez kell hely is, a strapabírósághoz meg erős felépítés. (Mostanában szerelek fényképezőgépeket is, néha még a kompaktokban is agyatlan módon spórolnak a hellyel, csatlakozókkal, amit eddig láttam tükröst szétszedve, azokban is elég nagy a zsúfoltság).
Azért a GH4 is számigál ezt-azt a 4K miatt, és ott ráadásul a szenzor is állandóan feszültség alatt van. És mégis össze lehetett szerkeszteni egy kifejezetten kompakt vázba.
Valószínű nem szívesen szerelném 😀
De akinek 4k kell kis helyen, az vegyen olyat. Amúgy Canon esetén a 4K csak marketing kérdése…
Nem tudom elmentem egy rendezvényre, kezembe nyomtak egy 5Dmk1-et, meg egy 24-105-öt, ésnem éreztem rövidnek. Rohadt jó volt használni, kezelhető volt, és végre volt nagylátószög, a 100-as vége pont elég volt (a saját 75-300-amat tekergettem volna az tuti), stb. Telefotózáshoz igazából szerintem gyújtótávolság kell, a kis szenzor max. rásegít. Az meg egy dolog, hogy teléhez jó a kis szenzor, de amikor kéne valami nagyobb látószög, az nehezebb.
hat nem tom, ezek most vicces idezetek lennenek?
De szar….
Azért az érdekelne, ezek az úgymond idézetek honnan lettek, mivel Magyar Amazon nincs így nem hinném, hogy a külföldi Amazon vásárlók forintban számolnának, vagy a Rákóczi térre küldenék az asszonyt…. miért nem lehet valamit rendesen lefordítani? Ha kell még segítek is 😉 Itt vannak a kommentek, szerintem eredetiben is ütnek, ezek a Canon verziónál vannak 😀
http://www.amazon.co.uk/Sigma-200-500mm-Canon-Lens-Telephoto/dp/B0013D8VDQ/ref=sr_1_1?ie=UTF8&qid=1442481534&sr=8-1&keywords=sigma+200-500