Bevezető, ergonómia
A Canon EOS 750D szinte minden téren nagy és komoly előrelépést jelent az elődmodellhez képest. Például egy teljesen új, 24 MP-es, APS-C méretű CMOS szenzort kapott, amely ráadásul rendelkezik kontrasztérzékeléses AF mezőkkel (ezért is hívja a gyártó „Hybrid CMOS AF III” fókuszrendszernek), így élőképes módban megközelíti az EOS 7D Mark II automatikus élességállítási sebességét, ahol egyébként a Canon „Dual Pixel AF” egysége üzemel. Persze, a fázisérzékeléses AF is megmaradt, itt immár 19 kereszttípusú fókuszmező teszi a dolgát (muszáj megjegyezni, hogy ez a fázisérzékeléses rendszer nem új, de ebben a kategóriában kimagasló teljesítményű).
Újdonságnak számít a 7560 pixeles RGB+IR fénymérő, ami külön érzékeli a bőrtónusokat, így – elvileg – pontosabb leképezést kapunk portrézáskor. Kapunk beépített vezeték nélküli kommunikációs modult (WiFi és NFC), aminek köszönhetően okostelefonnal vagy táblagéppel akár távvezérelhetővé is válhat az EOS 750D. A hátoldalon egy 3”-os, kifordítható és elforgatható érintésérzékeny kijelzőt találunk, amivel nagymértékben felgyorsítható és megkönnyíthető a készülék használata.
A váz felépítése kissé műanyag hatású, de elfogadható minőségű; a markolat vékony, de mély, s akár közepes kézméret mellett is elegendően magas, hogy a fotós kisujja se maradjon le róla. A hátoldalon található – elsősorban lapos – nyomógombok kissé érzéketlen nyomáspontúak, és a minőségük is a belépő kategóriát tükrözi. Az EOS 750D csupán egyetlen vezérlőtárcsával rendelkezik, ami közvetlenül a kioldó mögött található, a gép tetőlemezén (teljesen manuális módban a rekeszérték és a záridő közti váltáshoz meg kell nyomni az expozíció kompenzáció gombját).
Az optikai kereső bár nem túl nagy, de meglepően kényelmesen használható, és az összes fontos információ megjeleníthető benne. A váz egyetlen SD formátumú memóriakártya fogadására van felkészítve (SD/SDHC/SDXC szabvány), aminek foglalata a markolat oldalában található.
A váz másik oldalán találjuk a csatlakozó aljzatokat: külön gumifedél alá kerül a HDMI, az USB és a távvezérlő, mikrofon foglalata. Fejhallgatónak már nem jutott hely, de ebben a kategóriában amúgy is hiába keresnénk.
A váztest alján a fém állványmenet látható, amit a mérnökök az optikai középvonal alá helyeztek el, valamint az akkumulátor rekesze, ami a markolati rész alá esik. A Canon úgy döntött, hogy az EOS 750D az LP-E17 jelölésű, 7,2 Voltos, 1040 mAh-s áramforrását kapja – ennek a döntésnek a hátránya, hogy az akkumulátor egy töltéssel a CIPA mérései szerint csupán 440 kép elkészítésére elegendő (és akkor még nem kapcsoltuk be a WiFi-t, az élőképet, nem veszünk videót stb.).
Az EOS 750D tetején – balról jobbra haladva – a WiFi aktivitását jelző LED-et találjuk (kékes fény), majd a vakusaru és a beépített villanó mellett jobbra a módválasztó tárcsát, amit a bekapcsoló szegélyez, fölötte pedig három dedikált nyomógomb, a vezérlőtárcsa, és a kioldó látható.
A Canon EOS 750D külalakra lényegesen nem változott meg az elődmodellhez (700D) képest. Építési minősége a kategóriájának megfelelő, a műanyag kompozit anyagok mellett azért alkalmaztak alumíniumötvözetet is, de ne várjuk el tőle, hogy az EOS 7D Mark II szilárd „tömbségét” hozza. Lesz, aki a markolatot majd kissé kényelmetlennek érzi (főleg hosszabb fotózás során), de közepes kézmérettel elfogadható az ergonómiája. Azonban a hátoldalon található nyomógombok minősége lehetne jobb is, mert elsősorban a laposabbak nyomáspontja eléggé ingoványos.
