Teszt: Canon EOS 750D – fejlődik a belépő kategória

Képminőség

A Canon EOS 750D-ben egy új, 24 MP-es APS-C méretű CMOS képérzékelő található, amely 6000 x 4000 pixeles képeket produkál. A fotósnak lehetősége van arra, hogy JPEG, RAW, vagy JPEG és RAW fájlokat mentsen a memóriakártyára. A fényképezőgép teszteléséhez egy Canon EF 24-105 mm F4L IS USM objektívet kaptam, a RAW fájlok hívásához az Adobe Photoshop CS6 próbaváltozatát és az Adobe Camera RAW (ACR) beépülő modul 9.1.1-es verzióját használtam a gyári értékekkel, azaz se élesítést, se zajszűrést, se fehéregyensúly-módosítást nem alkalmaztam. A készülék menüjében az összes lehetséges zajszűrést kikapcsoltam. A próba során arra voltam kíváncsi, hogy a szokásos zajos teszten hogyan teljesít JPEG és RAW szempontjából a szenzor, illetve milyen lehetőségek rejlenek a nyersfájlokban dinamikát illetően. Íme, a zajos képek:

Nos, a Canon EOS 750D saját JPEG fájljai esetében a finom részletek elmosása ISO 1600 fölött kezdődik, de különösebb kompromisszumkötés nélkül akár ISO 6400-ig is felmehetünk az érzékenységi skálán. Ha RAW fájlokkal dolgozunk, akkor akár fél-egy FÉ-vel magasabbra is emelhetjük az ISO-t, ám érdekes módon ISO 12 800 a gép saját JPEG motorjával szebb eredményt nyújt, mint RAW-ból építkezve. Itt ugyanis a vörös csatorna elkezd „elfolyni”, a színek összemosódnak, s így a részletek is.

Második körben az EOS 750D új lapkájából kihozható dinamikatartományra voltam kíváncsi. Ehhez – természetesen – a fotómasina CR2, azaz RAW fájljait használtam. Fenti képen balra a gép saját JPEG fájlja, míg jobbra a RAW konverzió látható csökkentett csúcsfényekkel és kiemelt árnyékokkal. A kép bal oldalán, alul, jól észrevehető, hogy a szinte már bebukott bokrokból is ki lehetett hozni a részleteket.

A második összehasonlításban is látható, hogy az árnyékban látható, már-már bebukott részeket is nagyon szépen meg lehet menteni. Sőt, az alacsony ISO értéken készített fotókon (itt pl. ISO 100) a zajosodás mértéke is minimális annak ellenére, hogy 100% árnyékkiemelés mellett +1 FÉ expozíciókompenzáció is be lett állítva. A sávosodás (banding) szintén minimális mértékű (ami magas érzékenységi értékekre is érvényes marad).

A csúcsfényeket is viszonylag jól bírja a 750D RAW-ja, azaz a túlexponált részek is megmenthetőek – egy bizonyos szintig. A fényképezőgép azonban határozottan jobb a bebukott részek megmentésében, mint a kiégett területek felelevenítésében. A fenti képen látható, hogy a felhők körvonalait már nem, de a szobor előtti köves rész részleteit még megmenthettük.

Annak ellenére, hogy a Canon EF 24-105 mm F4L IS USM már egy viszonylag korosabb objektív, és az EOS 750D képérzékelője előtt – a jelenlegi divathullám ellenére – van aluláteresztő szűrő, nagyon szép, részletes képek készülhetnek a masinával. A színvilága „tipikusan Canonos”, azaz a bőr tónusait jól hozza, enyhén vöröses beütésű a fehéregyensúly. Helyes döntés volt a gyártótól, hogy végre ő is 24 MP-es APS-C lapkát épített a kezdőknek szánt dSLR vázába. Képminták ezúttal is az MLZphoto Flickr oldalán találhatóak.