Valószínűleg most sokan meg fognak utálni, mert kissé üzlet- és élményrontó poszt következik. Utóbbi időben egyre több „nagyon szép, megkímélt, csak hobbigépként használt, nő tulajdonostól” származó fotómasinát látok a használtpiacon fel-felbukkanni. Most nem a filléres kompaktokra gondolok, hanem megjelenésükkor komoly presztízsű, méregdrága csúcs dSLR vázakra, mint például a Canon EOS 1Ds-re, vagy a klasszikus 5D-re, a Nikon D2X(s)-re és társaira. Aki anno ezen gépek után csak a nyálát tudta csorgatni – pl. pénzhiány miatt -, az mostanában igen komoly késztetést érezhet, hogy fiatal(abb) korának álomgépét az eredeti ár töredékéért megszerezhesse. És bizony, valóban csábító egy makulátlan(nak hirdetett), párezer expós EOS 5D, ami 2005-ben az első „elérhető árú” full frame szenzoros tükörreflexes fényképezőgép volt a piacon. Mivel régen nekem is volt szerencsém egy ilyen masinához, ezért gondolatmenetemnek ő lesz a főszereplője, előre is elnézést kérek más márkák és/vagy típusok rajongóitól.
Canon EOS 5D – majdnem három évig volt a szerelmem, akit néha azért utáltam is
Egy EOS 1D Mark II után tettem le a voksot az 5D-re, mert az 1Ds Mark II-re nem volt pénzem, és ki se használtam volna a pluszfunkciókat. Nagyon szerettem az 5D fogását, egyszerű kezelőfelületét, a full frame szenzor adta kis mélységélességet, és a „valós gyújtótávolságot” az objektívekkel. Azonban hamar kibuktak a negatívumok is, igaz, ezek zömével együtt tudtam élni. Nem tetszett a csupán 12-bites RAW-ból adódó átmenetes, lépcsőzetes színmegjelenítés (pl. amikor kékórában próbáltam fényképezni, az égbolton szépen lehetett látni az árnyalatok lépcsőzetességét), és a szűk dinamikatartomány – igaz, annak idején ezt a békát még senki sem boncolgatta. ISO 1600 fölé nem nagyon szerettem hajtani a készüléket, mert kikapcsolt zajszűrés mellett zajos volt az eredmény (színes foltokat lehetett látni a fotón), de ha bekapcsoltam a szűrést, akkor meg elmosódtak a részletek. Persze, jobb volt a képminősége, mint az 1D Mark II-nek, és a full frame az full frame, de összességében nem az volt az 5D, amire vágytam (külsőleg viszont a mai napig az egyik legvonzóbb masina – szerintem).
No, de manapság már, amikor egy ilyen régi gépet szeretnénk megszerezni, gondolom, elsősorban senki sem az avítt digitális technológiára, a már beszerezhetetlen (már egy ideje nem gyártott) alkatrészekre, a lassan már kifolyó, akár komoly károkat is okozó gombelemre, vagy a gyakori, esetleg ki nem javított gyári hibákra gondol (leeső főtükör, ugye), melyek Damoklész kardjaként függenek majd fejünk fölött, hanem fátyolos tekintettel csak magára a hirdetési szövegre koncentrál, mely szerint „Itt a soha vissza nem térő alkalom! Gyűjtők, figyelem! Eladó egy újszerű, 1000 expós Canon EOS 5D makulátlan esztétikai és műszaki állapotban, dobozával, és az összes, bontatlan kellékével! Új szaga van!”. Bevallom, már nekem is többször megremegett a kezem, hogy felhívjak egy-egy ilyen hirdetőt, és megvegyek egy szép példányt a vitrinbe, de szerencsére mindig volt (eddig) annyi lélekjelenlétem, hogy elszámoljak magamban tízig, és feltegyem magamnak a kérdéssort:
- Egy fényképezőgépet használni kell. Minek vegyek a vitrinbe egy „digitális hulladékot”?
- Az áráért nem vehetnék magamnak esetleg valami hasznosabb cuccot? Mondjuk egy objektívet a már meglévő, „modern” géphez?
- Mi van, ha elromlik valami? A márkaszerviz már nem nyúl hozzá, alkatrész is csak nehezen beszerezhető újonnan.
- A képminősége már tíz évvel ezelőtt sem volt makulátlan, nem emlékszem?
Ne értsetek félre, én nem akarok senkit sem lebeszélni arról, hogy hobbijának hódoljon, hogy egy régi szerelmet (újra) beszerezzen, de mielőtt felvennénk a telefont, és tárcsázni kezdenénk a hirdető számát, gondoljuk végig, valóban lenne-e értelme a beszerzésnek, nem lenne-e jobb helye annak a pénznek, nem csak a múlt mindent megszépítő fátyla, vagy a megnyerő reklámszöveg miatt kezdtünk el vágyni a kiszemelt prédára? Persze, a hobbi már csak ilyen, költségekkel jár. Nincs is ezzel baj, de az érzelmek mellett ne feledkezzünk meg a rációról sem.
Komoly célokra valóban felesleges már. De hobbistaként, fotózni tanulóként, én szívesen látnék egy 5D-t. Volt a kezemben kölcsön, egy belépő tükrössel össze sem hasonlítható. Ja, és időjárásálló, azt meg belépőszinten nem kapsz.
A képminősége azért tök elfogadható egy kiskategóriás vázhoz képest, és valljuk be; a legtöbb lelkes amatőr képei nem azon buknak meg, hogy 12 bites a RAW, hanem hogy borzalmas a téma, vagy a kompó. Az meg nem a gép hibája.
Szóval én ha nem is vennék, de megértem, aki venne; más kérdés, hogy mérlegelje, kell-e neki, vagy nem. Ha most választanom kéne, hogy veszek valami frankó obit, vagy egy jobb vázat, én is obit vennék, mert jelenleg az a szűk keresztmetszet a cuccaimban 😉
” Ja, és időjárásálló, azt meg belépőszinten nem kapsz.”
Most bizony felsíkoltottak a Pentax K-50 tulajok.
OK, akkor kapsz. Azon kívül ki ad? Ha te akár már előre tudod, milyen rendszert akarsz használni.
Az 5D korántsem időjárásálló, a mkII viszont már az 😀
A Mark II sem az, csak kapott egy részleges szigetelést az akkufedélnél, meg a kártyafoglalat fedelénél. Csak a Mark III ténylegesen szigetelt. 🙂
mégis mennyi az annyi. Tulajdonképpen elég használható-szerethető a képen látott szett. De lesz még elérhetőbb áron is az FF lapkaméret. 5-10 év elrepül gyorsan.:)
Köszi a cikket. Tipikus, hogy engem is érint. A meglévő kütyük mellé egy 5d + canon 50 1.8 olcsó páros lenne játszós gépnek. Viszont ahhoz képest hogy bármikor tönkremehet, meg hogy a képminősége már sehol nem rúg labdába így még így is drága. ( kb.: 150e huf ez a páros amit leírtam)
digigepet vitrinbe? a canonk „szepsegerol” mar nem is szolva… inkabb egy fm2-t vagy m3-ast. de leginkabb hasznalost nem vitrint.
Valahol érthetőek a fenti érvek, de nem igazán értek egyet. Az alkatrészellátás talán a legfőbb nehézség (de mondjuk egy pár évig ez is megoldható külön beszerzéssel, és itthon sokak által ismert, gyári szervizszoftverrel rendelkező igényes EOS műszerészünknek hála).
Képminőség: Ha azt vesszük, hogy a gyári jpg motor mit köp ki magából, akkor igen, némileg eljárt felette az idő. Viszont ha azt nézzük, hogy egy mai Lr több fényértéknyi előnnyel aknázza ki a szenzor tartalékait a korabeli jpg-hez, és régebbi RAW konverterekhez képest, akkor már bátran ki merem jelenteni, hogy a mai napig csodás képe van, simán versenyképes lehet, legalább is jó eséllyel nem ez lesz a szűk keresztmetszet a fotósnál. RAW-t megfelelően konvertálva, nekem az a véleményem, hogy bármelyik ma kapható Canon APS-C-nél jobb, főleg, hogy ha a felhasználási területhez a Full Frame is jól jön. A 12,8 megapixel még A3-on is szépen mutat, és ami egy mai amatőrnek nagyon sokat számít, hogy minden objektív sokkal szebben rajzol ilyen kis pixelsűrűség mellett. Diffrakciós limit is valahol F13 körül, a fájlméretek is élhetőek. Szóval a 12,8 megapixeles natív élesség nagyon jó, a színek rendben vannak, zaj RAW-ban ISO 1600-ig teljesen vállalható.
Jelenleg a legjobb ár/képminőség arányú DSLR fényképezőgép.
Ami szerintem csalódást okozhat, az maga a gép kezelése. Adott egy jó fogású váz, fém(de nem szigetelt!), nagy kereső, minden, ami ebben a kategóriában jár. Ehhez párosul egy mai szemmel buta menü, egy mai szemmel kissé béna LCD, és a már említett kőbuta jpg motor.
Egy bármilyen olcsóbb mai EOS sokkal csillivillibb érzés, ahogy elkészül a kép, már jobbnak érzi az ember ott azon a csodás LCD-n. Ez a régi 5D-vel nagyon nincs meg, viszont a LR előtt lehet álmélkodni.
Munka szempontjából mai szemmel két dolog zavar: a sebesség és az AF. UDMA szabványt nem támogat, így célszerű a régi Extreme III-IV kártyákkal használni. Amíg nem telik be a puffer(RAW 14 kép), addig ok, de utána súlyos másodpercek, amíg újra enged fotózni. A sorozat sem valami izmos, de úgy az egész gép egy kicsit lomha. Amíg nincs gyors téma, addig nem feltűnő, de riporter munkákhoz kevés.
Az AF-nél a középső pont jó, de azzal is lehet szívni, nincs mit ragozni, fapados ahogy van.
A fentieket úgy írom, hogy napjainkig használtam két ilyen vázat főállásban, munkára. Egyszerűen úgy voltam vele, hogy minden más fontosabb, mint a váz, mert bár egy öreg vázzal sok a szívás, de ha képminőség rendben, akkor ez csak engem zavar, a megrendelőt nem fogja érdekelni(illetve sokáig annyira jól elvoltam vele, hogy egyáltalán nem hiányzott újabb). És igen, senki nem mondaná meg a képeimről, hogy azok 5D-vel, vagy valami újabb vázzal készültek-e. Így aztán fontosabbak voltak a fényerős fixek, egy profi Eizo CX, a színhelyes munkakörnyezet, rádiós vakurendszerek, stúdió, szerver, stb.
Sokáig nagyon szerettem őket, azért most már erősen ráuntam, és a sebesség, valamint az AF miatt jön a váltás. A többi már csak ráadás lesz, bár biztos fogom értékelni.
Továbbra is úgy gondolom, hogy a váz csak egy kis része a felszerelésnek, és a periferiális eszközökön(kütyümániásoknak: agyunk, szemünk :P) adott esetben több múlik. Persze a vázzal dolgozunk a legtöbbet, és különösen fontos a munka komfortja itt is.
Igényes hobbifelhasználóknak továbbra is tudom ajánlani ezt a vázat, akik szeretik a Full Frame-et, szöszölgetnek a Lr előtt, és van idejük kicsit szüttyögni. Az eredmény igazán kárpótol. Ha tükörjavításon már túl van, és nincs széthajtva, hobbi körülmények között még nagyon sok év benne van(persze némi kockázat is). Nagyon sok 5D váz elketyegett 150e expót is, volt ami többet is, de 100e alatt nem nagyon szokta megadni magát.
Nem kell egyetérteni a fentiekkel, de tényleg sok használat, sok öröm és szitkozódás után így látom. 🙂
köszi a kimerítő hozzászólást, hasznos volt nagyon!
„A 12,8 megapixel még A3-on is szépen mutat, és ami egy mai amatőrnek nagyon sokat számít, hogy minden objektív sokkal szebben rajzol ilyen kis pixelsűrűség mellett.”
Sőt – nagyobb méretben is, illetve jól mutató A3-ashoz nem is kell 12,8 MP.
Nem az adott típussal tapasztaltam, de nyilván erre is igaz.
Szia! a haza eos szaki adatai publikusak ?
Ruzsa Jánost keresd, http://camerarepair.hu/
De mindent csak saját felelősségre, bár eddig sok pozitívat hallottam a munkájáról, és ahogy néztem sokszor már csak hosszú idő után tud felvenni újabb megrendelést. 5D-hez van gyári szervizszoftvere, alkatrészbeszerzést nem vállal, de tud bevált beszerzési forrásokat ajánlani. Nekem nagyon nem volt dolgom vele, csak ismerősnek segítettem megoldást keresni a hibás gépéhez.
Bizonyos „szint” felett nem fotóz az ember nagyon jpegbe (műr amikor), nem is értem a jpeg motor miatti panaszkodást. És hát igen, az obi sokkal fontosabb a legtöbb esetben, mint a váz. A fényerőt nem sok minden pótolja. 🙂
Nem panaszkodásként írtam, hanem azért, mert sokan ez alapján kimondják, hogy ez már elavult stb, holott bőven sok tartalék van benne. Sőt, sokan a raw konvertálásnál se a legjobb eszközöket használják. Nyilván én se jpg-re dolgozok.
Én meg nem rád gondoltam 😀 Elég sokan alkotnak ez alapján véleményt.Én is leírtam, hogy a legtöbb esetben amatőröknek bőven elég.
Amúgy én is Rawtherapee-t használok konvertálásra, mert az van ingyen, meg a Lightroom nem megy Linuxon. De igazából majd ha rendesen tudok komponálni, akkor érdekes lesz a képminőség is… Nem mellesleg a RAW konverter is inkább csak magas ISO-n érdekes, azt meg egy jó obival elég könnyű elkerülni.
Micsodaaa!? Az 5D képminősége nem rúg labdába!? Ne vicceljetek már!
http://www.dxomark.com/Cameras/Compare/Side-by-side/Canon-EOS-5D-versus-Panasonic-Lumix-DMC-GH4___176_943
Ez azért beszédes.
És ha valakinek feltétlenül FF élmény kell, akkor ott a Mitacon Speedmaster is, ami autofókusszal hozza majdnem ugyanazt a minőséget, mélységélességet stb.
Egyszerűen érthetetlen számomra, miért preferálna valaki egy 10 évvel ezelőtti tükrös gépet egy mai ultramodern MILC-kel szemben, ami tudásban, rugalmasságban, ergonómiában kenterben veri az előbbit.
Mindezt hány Ft-ért? 400e Ft? Lassan 100e Ft egy 5D, 120e Ft-ért már kaphatsz egy jó állapotút. 4x árkülönbség csak a váz, és milyen objektíveket mennyiért? AF? A teszt nem igazán győzött meg, kapok +1 bónusznyalóka pontot? Töredék áron nagyon szép képe van az 5D-nek, és épül köré egy minden igényt kielégítő RENDSZER. Ennyire ne legyél már elvakult…
Akkor már ne beszéljünk arról, hogy mégtöredékebb áron milyen szép képe van egy filmes Canon SLR-nek és micsoda mindent kielégítő rendszer épül köréje.
Ezek szerint a GH4/GX8 ellenében még egy filmes Canon SLR-t is szívesebben választanál?
Jaj istenem, a cikk lényege nem pont az 5D volt, csak ezen keresztül lett körbejárva a téma! De persze a MILC és 3/4 kereszteshadjáratának vezetője ismét lecsapott, hogy habzó szájjal kiosszon mindenkit! Te minden ilyenen felhúzod magad, most őszintén miért érdekel téged, hogy ki mit használ vagy preferál, én leszarom, hogy kinek van vagy nincs tükör a gépébe, a helyedben én is ezt tenném, nyugodtabb életed lenne! Peace 😀
Nem vagy te egy kicsit demagóg?
„Egyszerűen érthetetlen számomra, miért preferálna valaki egy 10 évvel
ezelőtti tükrös gépet egy mai ultramodern MILC-kel szemben, ami
tudásban, rugalmasságban, ergonómiában kenterben veri az előbbit.”
Egyszerűen megválaszoltam, hogy azért, mert sokkal olcsóbb, és ha valakinek van x összege, akkor ezért a pénzért a képminőséget tekintve az egyik best of választás lehet. Nem azt állítottam, hogy nekem egy régi vas kell mindenáron, mert hülye aki újat vesz, hanem megválaszoltam, hogy ha régit vesz, akkor miért!… Biztos én gondolkozok kicsit kifordítva, de idehaza egy igényes amatőr,
vagy egy nem túl nagy kezdőtőkével rendelkező fotós mit vegyen inkább?
Egy 5D-t, meg 2-3 minőségi fixet, vagy egy GH4-et, és bökjön egy lyukat a
vázsapkára?
Amúgy a kérdésre: képzeld, igen, még akkor is, ha tök értelmetlen ezt hasonlítgatni. 🙂 Használok filmes rendszert is(főként hobbi, tanulási, rekreációs, egyedi projektek és egyéb célokból), nagyon nem töredék áron. Se az 1V HS, se a profi filmszkenner nem olcsó, a kettőből több 5D ára is kijön. A vázon itt lehet spórolni, de ma egy profi filmszkenner nélkül tényleg semmi értelme nincs a filmes fotózásnak, kivéve talán a saját FF labort. És egy profi Nikon, Minolta, (esetleg EPSON) szkenner nagyon nem olcsó. Boldog lennék, ha mindig filmre dolgozhatnék, annak összes nyűgjével együtt. 🙂 De belátom, ez a világ elmúlt, és ez főleg a megváltozott tartalomfogyasztásnak, igényeknek köszönhető. Persze nincs ezzel baj, a mai kihívások is nagyon érdekesek, és élvezem, ha igényesen ki tudom elégíteni az elvárásokat, örömet okozva ezzel a megrendelőknek.
És hogy miért nem vettem netán egy új GH4-et az 5D-k és a filmes felszerelések helyett? Azért, mert a sok kísérletezés, tapasztalat, játék, inspiráció ezerszer többet adott a fotós tudásomhoz, mint egy új GH4…
Néha óriási szakadékot érzek gondolkodásban azok között, akik a fotózást a végeredményért csinálják főképp, és azok között, akiknek egy kütyüsport elsősorban az egész. Persze egy kütyüblogon (bocs MLZ) ezzel a véleménnyel valószínű nem vagyok népszerű. Az 5D nyilván egy vén csataló, de amíg a munkámban nem volt vele nyűgöm, amíg a megrendelőnek ez nem okozott szemmel látható hátrányt, addig eszem ágában nem volt lecserélni, mivel azt a pénz sokkal hasznosabban is el lehetett költeni a fotózáson belül.
Most nehogy félreérts, szó sincs arról, hogy az 5D-vel nem lehetne gyönyörűen dolgozni, hiszen 10 évvel ezelőtt a fotósok krémje használta félprofi és profi célokra. De ha nulláról indulnék, valahogy olyan rendszerbe fektetnék bele, amelynek tényleg jövője van. Az 5D mondjuk valóban rossz példa, mert pont az FF tükrösök valószínűleg nem fognak 10-20 éven belül eltűnni, de pl. a 70D kategória az tutibiztos (hogy a 750D-ről ne is beszéljünk); a belőpő- illetve a középszintű APSC rendszerek esetén a tükrös gépek már most nem tudnak túl sokat felmutatni a MILC-ekkel szemben, és egy kezdőnek nem túl okos úgy vásárolni, hogy 10 éven belül teljesen le kellene cserélnie a rendszerét.
Ez már egy érthetőbb érv, csak nem tartozik az 5D-hez. Nem tudom mi lesz a többivel, de egyelőre még mindig nem érzem, hogy anyagilag annyira megéri a MILC rendszer. Persze alakul. De mindenki úgy csinálja, ahogy jónak látja.
Az apsc mint rendszer nem hiszem hogy olyan hamar eltűnne, ámbár a milk vonal is jön fölfelé „mint a talajvíz”. De ha valaki „csak” családi fotózásra akar gépet venni, és nem kis keze van annak még mindig jó alternatíva lehet a maga objektívparkjával, és fizikai méretével. A fullframet most direkt nem keverem ide, mert az egy autó ára. Persze mindenki azt vesz magának, ami tetszik neki , és amit a tárcája megenged!
Aki „csak” családi fotózásra akar gépet APSC venni, eléggé kizártnak tartom, hogy különösen lelkesedne a csak néhány (10–20) fókuszpontért, az arcfelismerés nélkülözéséért, a front-és backfókusz-problémákért, a kis, sötét nézőkéért, a színegyensúly- és expó előkép hiányáért, a csattogó, kisbabát felébresztő tükörért stb. Ez az a kategória, amelyik tipikusan vállalná a MILC-ek egyre fogyatkozó hátrányait a rengeteg előnyükkel szemben, és tükröst is kizárólag azért vesznek, mert a profiknak is az van.
Ez elég napellenzős vélemény, és ezt te is tudod, de itt be is fejeztem… Szép napot és fényeket!!!! ,-)
Gyere, magyarázd már el, miért.
A profi, FF szegmensű tükrösöket elfogadom, hogy jelenleg még nem tudják kiváltani a MILC-ek.
De egy alsó- vagy középkategróriás APSC tükrösnek tényleg, milyen előnyei is vannak egy fejlett MILC-kel szemben?
Ne a régi objektívekkel való kompatibilitást hozd fel, mert rendszerbe frissen belépő fotósokról van szó.
Szóval? Hogyan győznél meg egy lelkes amatőrt, hogy 750D-t (vagy akár 70D-t) vegyen, és ne A6000-et, GX8-at, Fuji X-T1-et, E-M5 II-t stb?
„Persze mindenki azt vesz magának, ami tetszik neki , és amit a tárcája megenged!” 😉
A hülyék önmagukban nem sértenek törvényt. (Szerintem elég nagy baj.) Új szitokszó az MLZ-n: Na ne kesztyózz! 🙁
Van valami ellenérved is, vagy most beérted személyeskedéssel?
Minek vitatkoztok mikor verekedni is lehet?! 😀
Röviden: senkit nem izgat ma már igazán, h ki mivel nyomja olyan széles a paletta.
Hosszabban: Csattog a tükör. Hm. És? Folytatom. A m43 megjelenésével éled be a milcnáci user. Véres szájak habzottak (2010-2012). Azóta olyan szépen széthúzott ez a tömeg h öröm nézni (kompaktok, visszadslr, egyéb milc, FF akármi, ájfon, stb.(Zárójelben zárójel: fujimilc funboyok klubja lsd. Blue Ostriga Bar.)) . Csupán a milcekből mini érzéklőtől az FFig mindent akarhatsz. Ha még a mai felhozatalban vki kiadja magából a tévedhetetlen tutit az nem kicsit hibázik. De sztem a elmaradottságot képvisel, ami gáz. Nincs értelme ennek a gyermeki hevületnek. Ráadásul a nüansznyi „jobbságok” sokszor értelmetlenül drágák a meglévőhöz képest. Valamint: a fényképezés az FF (nem a formátumon a hangsúly) méretű érzékelőt szomjazza. Itt lehet egyet hördülni. De ettől igaz. Nekem nincs nagy érzékelős fgépem, de egyszer még lesz míg meg nem döglök, remélem. Ez a fenti cikk is ebből a kollektív tudatalattiból fakad. The End.
…azért érdemes a DXOmark belinkelt oldalán a „measurements”-re kattintani, ahol az ember kicsit több részletet lát, alap ISO mellett jobban teljesít valóban a GH4, ám hamar változik a helyzet…
Ha a cikk egy 5D mark II-őt írt volna más lenne a helyzet, sima 5D-t én sem tudnám minden esetben javasolni, de ha valaki fotózni akar csak és nem kell neki a sok szép fícsör szerintem mindig jobb elkezdeni építeni egy alapabb fullframe rendszert mint beleugrani egy modern de hagyományos fotós értékek alapján alacsonyabb „kaszt”-ba tartozó vásárlásba…
Tegyük fel az emberünk nincsen megáldva sok pénzzel, vesz egy 5D vázat, vesz egy 50/1,4-et meg egy 85/1,8-at használtan, lassan megveszi hozzá a 24-105 IS-t… aztán összejön egy kis pénze, lecseréli az 5D -t 5D mark II-re vagy jóáras 6D-re és máris révbe ért…
Próbálom értelmezni ezt a „hagyományos fotós érték” fogalmat, de elég nehezen megy. Mit is értünk rajta? Pl. a jó minőségű arc/szemdetektálás nem segít abban, hogy szép, éles fotót készítsünk és ezáltal nem a ”hagyományos fotós értékek” sorát gazdagítja?
…gépek szempontjából hagyományos fotós értékek:
– rekesz (hogy tudj játszani a mélységélességgel, lehetőleg minél jobban)
– zár (hogy ne mosódjanak el a dolgok vagy igen ha akarod – ide bejátszik mennyire bírja a magas ISO-t)
– érzékelő/film (minőség alapvetően, itt lehet vitatkozni, de nagyjából a nagyobb a jobb)
Szóval ezen szempontok alapján egy FF gép (legyen az akár régebbi) az esetek túlnyomó többségében előnyt fog élvezni, főleg ha okos és RAWban fotóz stb.
Szóval nem akarom vakon a m4/3 rendszert hátrasorolni mert nagyon szeretnék egy rendszert én is néhány jó fix üveggel (mondjuk egy E-M5 II 12/2 és társaival) mert nagyon klassz cucc, hordozható és sok sok témára több, mint elegendő (és kell a jó videó meg ), de amikor az LR előtt ülök és nézem amúgy a kiváló D5100 -ből született képeket a legtöbb alkalommal azon bosszankodok, hogy miért nem a FF gépemet használtam:
minden
egyes
fényképhez
🙂
szép fényeket.
Márpedig ennek a (teljesen legitim) hozzáállásnak megvan a maga roppant egyszerű magyarázata, és az távolról sem az, hogy az FF inherens módon annyival „jobb” formátum lenne – akkor már miért is ne a KF, a még jobb mélységélesség-szabályozással (amúgy háttérelmosást akartál mondani, nem hiszem, hogy épeszű fotós néhány sajátos szituációt leszámítva kis mélységélességre vágyna), magasabb ISO-val stb.
Szóval, az APS-C-vel az a nagy gond, hogy a nagy gyártók mindegyike (Főképp a Canon, de a Nikon is, és újabban a Sony) mostohatestvérnek tekintik ezt a kisebb formátumot, a dedikált lencsék száma kevés és minőségük nem professzionális, és ha profi munkára szánná el magát a fotós az APS-C formátumon, akkor csakis a nagyobb, nehezebb és főleg, nem erre az érzéékelőméretre optimizált FF objektívek közül mazsolázhat. (Természetesen vannak üdítő kivételek, mint pl. a Sigma 1,8-as zoomja, de milyen érdekes, hogy ez is külső gyártótól származik.) Mutass egy épeszű embert, aki ily módon óhajtaná egyesíteni a két formátum hátrányait…
A jég hálistennek megtörni látszik: A Rokinon olcsó és kiváló manuális F1,2-es portréfixet dobott a piacra, a Mitakon pedig épp most készül bebizonyítani, hogy a 25/0,95-ös „palacsinta-objektívje” kis méretben is képes minőségi fényerőt produkálni.
Ha ezek a külső gyártók egyszer csak megtanulnak autofókuszt építeni az objektívekbe, a megapixel-háború mintájára eszméletlen fényerőháború kezdődhet, és ennek viszont mindenki nyertese lesz, persze elsősorban a kisebb formátum használói lesznek a fő haszonélvezői. S akkor megint megtörténhet az, ami már egyszer a 70-es évek végén: a profi szegmes újabb képkockamérettel lejjebb fog költözni. 😀
…én alapvetően azt mondom, hogy minden formátummal lehet profi képet készíteni (profi azaz pl eksüvő vagy címlap, portfólió), még azzal a fránya 1-es Nikonnal is immel ámmal…. 🙂 nem beszélve a m4/3-ról, igazán zsír, KF meg a hatalmas áreltérés miatt egyszerűen nem opció a köznépnek… (S2-ja is csak Brad Pitt-nek volt… 😉 míg Magyarországra nem jött…)
Viszont a userek (hobbifotósok) inkább az álmaikat követik – és látják pl hogy az 500px-en milyen eszméletlen mélységélesség hatást lehet elérni egy olcsó fix-szel meg egy FF tükrössel – és (főleg ha nem a Magyar vásárlóerőt nézzük) látva a csökkenő FF váz árakat ugranak, ha megnézik a DXOMark-ot meg pláne…(+ azt olvasni, hogy a SONY is inkább a FF-re koncentrál és leépítik a DX vonalat)
Egyetértek, hogy elhanyagolják a gyártók az DX vonalat üveg tekintetében, de azért vannak olcsó FX üvegek, amikkel lehet jó képeket csinálni, csakorlatilag az f/1.8G széria ilyen… na jó, nem minden tagja olcsó, de benne van az ígéret a DX>>FF váltásra, és nem sokkal drágábbak, mint egy minőségi m4/3 üveg…
Ha D7200 vázam lenne tuti 18-35/1.8 Sigma lenne az üvegem! Mesés cucc, de mellé elférne még az 50/1,8G és a 85/1,8G is, viszont nem szabad elfelejteni, hiába nagyon jók a m4/3 szenzorok és vázak és optikák és hiába mondható el ue. a DX vonalra, az FF vonal is ugyanúgy fejlődik, azaz ha valaki még elérhető maniból akar minőséget maximalizálni szerintem az FF a legjobb opció. Persze nem minden magyar (vagy egyéb CEE országbeli) usernek… Mi a vállalható ár/összeg? Ezt mindenki maga dönti el, a fotózás egy hobbi, aki nem adóságtengerben él szerintem 1-2 évente simán megengedhet magának egy 150-200k HUF körüli optikát (1,8G család vagy akár a Sigma ART cuccok) és 5-6 évente egy 300-400k HUF körüli vázat (használt D600), pl aki motorozik hobbiként is simán elkölt ilyen összegeket…
Jesszus, ha a 12 bites raw-val gondod volt, akkor el sem tudom képzelni hogyan éled meg a 8 bites psd fájlok „iszonyatos sávosodását”. Ha valamiben nem vagy otthon, akkor inkább nézz utána!
Nekem elég sok gépem van. Persze nem használom őket, csak gyűjtöm. Picit provokatívnak éreztem a címet, de nyilván nem is az én bolondériámról szól.
Viszont mint korszerű gépeket használó fotós sem igazán értek vele egyet. Engem nem izgat különösebben az 5D, de természetesen van az a pénz. És ez a lényeg. MILC-es vagyok, Olyval kezdtem a milcezést: fényképezőgépet a fényképezőgépgyártól! Aztán vettem egy Samsung NX100-at. Ami ugye baromság, na de hát egy huszasért… És kiderült, hogy valami hihetetlenül különleges, gyönyörű képi világa van. Amikor mégsem használtam, mivel EOS M-re tértem át, fejembe vettem, hogy átszerelem infrára. Ha nem sikerül, bánja kánya, hiszen ócsó volt. És sikerült. Egy érdekes új eszközhöz jutottam. Drága géppel nem kísérleteztem volna, de ezzel igen.
Különben meg 12 MP tök elég. Számoljunk csak utána! Mondjuk 48 MP lineárisan csak kétszeres felbontást jelent. Persze tudom, a korszerűbb érzékelők jobbak, de nekem a 300D képe is tetszik.
12MP-nél már az átlagosabb optikák képhibái nagyon látszanak. Oda már kell üveg is, főleg kis szenzoron. Full Frame 12MP-n még nem nagyon létszik az, ami egy kisebb pixelméretű cuccal.
Feltekertem az APS-C 1100D-re egy 2.8-as makrót, meg 70-200-at, és meglepődtem, ugrásszerű javulás képrészletekben a belépőszintű üvegekhez képest.
Nem mondom, hogy nincs igazság abban amit írsz,de konkrétan volt egy Nikon D2X-em és van egy Canon EOS 1 Ds mark II-m.
Mindkettő gép képminősége ma is a professzionális minőséget képviseli (a változás inkább a szolgáltatások és a magasabb ISO-n készült képek terén történtek) és utol se érik a mai nem profi, de új típusokat. A profi gépekbe mindig a legjobb minőségű érzékelőket tették és nagy igénybevételre tervezték. A technika fejlődésével megváltozik az igényünk is, de ez nem jelenti azt, hogy a régi gépek nem hoztak magas szintet. Különben is az a véleményem, hogy az elkészült kép minősége a lényeg és ha az kiváló, akkor nem mindegy hogy az mivel készült (Canon, Nikon, Sony, régi vagy a legújabb). …
Az tény, hogy a meghibásodás valószínűsége nagyobb, de ha a profi váz valóban annyi expót tartalmaz, amennyit mondanak rá és az , akkor abban meg lehet bízni akár munkára is. Gyakorlati tapasztalatból mondom. Inkább egy régi profi váz, mint egy mai nem profi.
A legfontosabb, ami az írásban zavar, hogy aki régebbi profi gépet vesz, az azért veszi, mert nincs pénze a legújabbra.
Így igenis vegye meg, csak legyen körültekintő és próbálja ki amilyen alaposan csak tudja, ebben egyetértek.
Ez a cikk meg miafészkesfenéről szól??? Hogy nem akarsz egy régi 5d-t venni mert nem vagy gyűjtő hanem az árából inkább veszel egy optikát a gépedhez…gratulálok… az, hogy a régi dolgokhoz nehezebb alkatrészt szerezni azt mindenki tudja ( persze ez sem mindig igaz )…az hogy a gépek egyre többet tudnak egyre drágábban az sem hiszem, hogy bárkit meglepne…szóval ha én egy keveset fényképező amatőr vagyok és nem az eget akarom fényképezni 🙂 akkor miért ne vehetnék meg olcsón egy régebbi fényképezőgépet? Én nemrég vettem „fillérekért” egy 1dMkIV-et 50000 valós expoval…extrémsporthoz használták tehát a vázon volt karc bőven…de megmutatta, hogy minden évben ősszel! szakszervízben átnézette, kipucoltatta….Nekem kifejezetten egy 150-600-as optika miatt kellett a robosztusabbb váz…azóta beleraktam 20e expot és tökéletes.( meg merem kockáztatni, hogy az 1-es sorozatba tökéletesebb elemző szoftvert raknak mint a többi gépbe…ez egyébként az 5d-re is igaz ) 250e a zárgarancia és tapasztalatból mondom, hogy a Canonnál ezt komolyan lehet venni ( persze van kivétel mint mindenhol ) Az EOS 5D-met 500000!!! expoval adtam el egy éve – természetesen ennek megfelelő áron – és megígérte a vevő, hogy értesít amikor megáll. Eddig még nem szólt…szerintem tehát bátran vegyünk régi fényképezőgépet amennyiben a feladatra amire kell tökéletesen megfelel és nem szánunk rá többet. Azért az állapotát és az előéletét nem árt leellenőrizni…én a magyar fejlesztésű ShutterCount programot használom erre a célra… ha az eladó az exposzámban nem mondott igazat akkor valószínűleg másban sem.
Aha, és ez tiszta véletlenül nem azért van, mert a DLSR-ek már huszonéve a piacon vannak, míg a MILC-ek csak pár éve? Egy évtized múlva viszont úgy jársz, mint anno a filmesekkel: tépni fogod a hajad, hogy miért nem láttál előre, és miért nem a „lenézett” új technológiába fektettél. Ugyanis nagy összegbe mernék fogadni, hogy 10 év múlva nem lesz annyira idióta gyártó, hogy új belépőszintű tükrösöket fejlesszen (pont úgy, ahogy ma már senki sem fejleszt új filmes gépeket).
Ami pedig a kényelmet illeti: kíváncsi vagyok, hogy milyen MILC-et próbáltál (egyáltalán volt-e markolat és nézőke rajta), de végy már kézbe egy Panasonic G9-et.
(Nekem amúgy a G9 is túl nagy lenne, nem beszélve pl. a Canon 1d sorozatról, amit másfél percig tartottam a kezemben, és éreztem ,hogy szakad le a karom.)
Hát Cikkíró Uram, Önre nagyon igaz a mondás: ha hallgatott volna, bölcs maradt volna. Elképesztő hozzáértés hiányról tanúskodik az írása. Az Ön fotómasinákhoz való viszonyát a legjobban az hasonlat fejezi ki, hogy vannak ugye autóversenyzők, meg a versenyautózók.
Hangsúlyozom nem sérteni szándékozom, hanem fájdalmas volt olvasni a városi legendák, újságírói manipulációk hatása alatt kifejlődött véleményét.
Gondolt Ön már valaha arra, hogy 2005-ben is ( 12 éve) fantasztikus képminőségű fotók készültek az Ön által most digitális hulladéknak titulált gépekkel? Amikor a Playboy belső poszterét nézte anno, akkor belehasított a gondolat Önbe, hogy: de borzasztó a képminőség? Mert 2005-ben az Ön minősítése szerint minden kép „digitális hulladékkal” készült.
Az a véleményem, hogy másik kollegára kellene bízni a cikkírást….
Kedves Zoltán, sajnálom, ha félreértette a cikket. Itt elsősorban azon volt a hangsúly, hogy hirtelen felindulásból senki se vegyen meg egy „régi szerelmet”, mert csúnyán megütheti vele a bokáját, ha elromlana a gép (és egy tízen-iksz éves el fog), és alkatrészre lenne szüksége, ugyanis már nem nagyon kapni semmit ezekhez, esetleg bontott, használt portékát, ami szintén hibás lehet. Ilyen szempontból, ha tetszik, ha nem, egy 2005-ös váz már sajnos csak „digitális hulladék”, esetleg ha szép állapotú kívülről, akkor vitrin-menekült.
Sajnos nincs másik kolléga, egyedül írom az anyagokat az oldalra. Ha esetleg gondolja, nagyon szívesen látnék esetleg öntől egy-egy figyelemfelkeltő, aktuális tartamú írást. Persze, csak ha elmeri vállalni a cikkírást.. Köszönöm, hogy elolvasta!