Képminőség
A Pentax 645Z vázhoz a hazai forgalmazótól, a Fotoplus Kft.-től két objektívet is kaptam a kipróbálás időszakára. Az egyik a Pentax HD D FA645 90 mm f/2.8 ED AW SR makró, míg a másik a Pentax HD DA645 28-45 mm f/4.5 ED AW SR nagylátó zoom volt. Előbbi 1,04, míg utóbbi 1,47 kilóval növelte fotós hátizsákom súlyát, ezért az első kattintások után a makró mellett döntöttem, az nem csak a kisebb súlya, hanem sokoldalúsága miatt is használhatóbbnak tűnt. A fényképezőgépet legjobb minőségű JPEG és a Pentax saját RAW formátumában, a PEF-ben használtam. Utóbbiakat az Adobe Camera RAW 9.2.0.486 változatának segítségével hívtam elő, s alakítottam 10-es minőségű JPEG fájlokká úgy, hogy közben az ACR gyári beállításait hagytam érvényben.
A kisfilmes dSLR vázakéhoz képest nagy, modern Sony szenzor kimagaslóan jó jel/zaj arányt ígért, ezért a masinát kikapcsolt zajszűréssel használtam. Első körben – szokásomhoz hűen – a tesztábrámat fényképeztem le a teljes ISO érzékenységi skálán végighaladva. A 645Z-t rekeszprioritásos módba kapcsoltam (a 90 mm makró objektívvel, F5.6-on), automatikus fehéregyensúlyt állítottam be, és az önkioldót 2 mp-re váltva kezdtem el a fotózást. Íme, az eredmények (balra a gép saját JPEG állományai, míg jobbra az ACR konverziók láthatóak):
Az első dolog, ami feltűnt, hogy hiányoznak az ISO 100 alatti értékek a készülékből, pedig milyen klassz lenne egy ekkora, és ilyen zajszegény lapkát legalább ISO 50-en hajtani! Ennek ellenére igen meggyőző volt a masina, hiszen a saját JPEG állományaival egészen ISO 12 800-ig használható volt, s ha kicsit engedékenyebb lennék, akkor akár az egy FÉ-vel magasabb értéken is megelégedéssel használtam volna a fotómasinát. A klasszikus értelemben vett zajjal nem is nagyon lehet találkozni, egyszerűen arról van szó, hogy a finom részletek elkezdenek összemosódni, s egyes színek (főleg a vörösek) egyre jobban összemosódnak, ahogyan haladunk az ISO 204 800-as érték felé.
RAW fájlok használatával körülbelül egy FÉ-t nyerhetünk, azaz ISO 25 600-on is nyugodt lélekkel fényképezhetünk. ISO 51 200-on és fölötte viszont már ezzel a géppel sem érdemes küszködni, egyszerűen nincs értelme, a részletek eltűnnek, a színek fakulnak és összemosódnak. Persze, nem minden a jel/zaj viszony, a dinamikája is meggyőző a 645Z-nek. Nem csak a kiégettnek hitt részeken, hanem a (majdnem teljesen) bebukottakon is sokat javíthatunk, ha RAW állományokból építkezünk (és hát miért ne tennénk, ha már egyszer középformátummal van dolgunk, nem igaz?). A lenti fotót ISO 3200-on készítettem (művészi jelleget/vonásokat senki se keressen benne), majd híváskor 5 FÉ-vel felhúztam:
Használat közben azt vettem észre, hogy a bebukott részeket valamivel könnyebb megmenteni, mint a kiégetteket; ha azonban túlzásba visszük a görbe „optimalizálását”, könnyen egy lapos, csúnya, HDR-féle képet kaphatunk.
Remek üveg a Pentax HD D FA645 90 mm f/2.8 ED AW SR makró, s nagyon sajnálom, hogy nem volt alkalmam arra, hogy a 645Z-t direktben összehasonlítsam a hasonló felbontásra képes Canon EOS 5Ds R vázzal, mert ez a kombináció (mármint a 90-es makró és a 645Z) valószínűleg keményen feladta volna a leckét az „apró képérzékelős” dSLR-nek. Pechemre az időjárás is ellenem volt, így eső és szürkeség váltakozott a tesztidőszak alatt. A képmintákat a Flickr oldalon találjátok, eredeti méretben letölthetőek!
