Külsőségek
A nagy gyártóknak van egy fix gyújtótávolságú objektívekből álló „álom-soruk” (24 mm F1.4, 35 mm F1.4, 50 mm F1.2/1.4, 85 mm F1.2/1.4, 135 mm F2, 200 mm F2, 300 mm F2.8, 400 mm F2.8, 500 mm F4, 600 mm F4), ám ezeket a csemegéket nem minden fotós engedheti meg magának. Ezzel a szomorú ténnyel természetesen a Nikon is tisztában van, ezért hozták létre a mérnökök a jóval kedvezőbb árú, szintén nagyon jó képminőségű, ám valamivel gyengébb nyitó F-értékű objektívsort, amelynek az AF-S Nikkor 24 mm F1.8G ED is tagja. Nagytestvérével, az AF-S Nikkor 24 mm F1.4G ED-vel szemben, ami 600 000 forintba kerül, ez a kis szépség csupán 260 000 Ft-ba fáj – vajon nagy kompromisszumot kell kötnünk, ha mellette tesszük le voksunkat? Nézzük meg!
A Nikontól kapott AF-S Nikkor 24 mm F1.8G ED optikát egy full frame lapkás D610 vázon tettem próbára, hiszen magát a lencserendszert is a 36 x 24 mm méretű képérzékelőkhöz tervezték. A termék nevéből is kiderül, hogy 24 mm-es gyújtótávolságú (ebből egy 36 mm-es objektívének megfelelő látószögű lesz APS-C szenzoros vázon); a rekeszt F1.8 és F16 közötti értékekre lehet beállítani. Az 12 darab lencsetagot 9 csoportba rendezve építették be a mérnökök – az üvegelemek közül 2 ED, és 2 aszférikus, a felületet nanokristályos bevonattal látták el. A legkisebb tárgytávolság 23 cm a szenzor felületétől számítva, így a legnagyobb nagyítás 0,2-szeres. A rekesz írisze 7 lekerekített formájú lamellából áll, ami elvileg a szép háttérelmosást (bokeh) garantálja. Aki szeretné szűrőzni ezt az objektívet, az 72 milliméteres filterekből vásároljon be. Tömegét tekintve viszonylag könnyűsúlyú versenyzővel állunk szemben: mérlegeléskor csupán 355 grammot nyom a termék.
A fenti összehasonlító képen (balra a Nikon AF-S Nikkor 18-35 mm F3.5-4.5G ED, jobbra az AF-S Nikkor 50 mm F1.4G látható) némi rálátást kapunk arra, mit is jelent a valóságban a 77,5 x 83 milliméteres méret.
Az objektív mellé mellékelve megkapjuk az LC-72 típusú, a frontlencsét védő kupakot, az LF-4 jelölésű, a hátsó lencsetagot védő kupakot, a HB-76 jelű, bajonettzáras napellenzőt, és a CL-1015-ös tokot, tehát semmiféle külön kiegészítőt nem kell már bevásárolni a lencserendszerhez.
Az AF-S Nikkor 24 mm F1.8G ED tubusa jó minőségű műanyagból készül; a fókuszgyűrű kellemesen széles, és a szokásos módon bordázott gumival van bevonva, ami gyakorlatilag mindenkor csúszásbiztosan, akár téli kesztyűben is kezelhető.
Ebben az objektíven nincsen képstabilizációs rendszer, ezért a tubuson csak az AF/MF-MF kapcsolót találjuk. Mint az összes modern objektívnél, úgy itt is érvényes, hogy automatikus élességállítás használatakor is bármikor belenyúlhatunk kézzel a fókuszálásba anélkül, hogy előzőleg át kellene kapcsolni a rendszert MF állásba.
Fókuszáláskor a frontlencse nem forog el, az objektív nem változtatja hosszát, viszont a hátsó lencsetag behúzódik a tubusba, így körülötte minimális rés keletkezik, ahol a levegő beáramlik a rendszer belsejébe. A bajonett körül gumigyűrű található, így a por nem jut be az objektív belsejébe, viszont ez az objektív nem időjárásálló felépítésű, szakadó esőbe lehetőleg ne vigyük ki megfelelő védelem nélkül.
Már említettem, hogy a rekesz hét darab, lekerekített formájú lamellából áll. Ennek ellenére a rekesznyílás szinte csak teljesen nyitott állapotban kör alakú, s ahogy szűkítjük, egyre jobban látszik a hétlamellás felépítés hátránya a drágább, kilenclamellással szemben:
A Nikon AF-S Nikkor 24 mm F1.8G ED Silent Wave Motor (SWM) autofókusz-motorral van szerelve, aminek köszönhetően gyors, és gyakorlatilag teljesen néma az élességállítás, csupán a lencsemozgató mechanika halk surrogását hallhatjuk.
Ez az optika – tömegét és méretét tekintve – remekül illik a kisebb vázakhoz. A D610-zel remek párost alkottak – vajon a képminősége is kiemeli az említett gép képességeit? Lapozzatok, és kiderül!
