Újdonságok a motortérben
Az Olympus PEN-F az OM-D E-M5 Mark II és a PEN E-P5 szerelemgyermeke – a lehető legjobb értelemben véve. Mindkét váztól örökölt olyan elemeket (legyen szó külső vonásokról, vagy épp funkciókról, szolgáltatásokról), melyek egy igazi modern klasszikussá avanzsálják. A beépített elektronikus kereső, a kihajtható, s elforgatható érintőkijelző, a nagyfelbontású mód mind az OM-D családból érkezett gének, míg a klasszikus, filmes PEN-F alakot felidéző, távmérős külső a korábbi PEN modellek továbbhangolt öröksége. Az újonc – mint minden korábbi PEN modell – rendelkezik művészi szűrőkkel, ám itt, ennél a készüléknél 28 variáns közül választhatunk.
Persze, a homloklemezre elhelyezett forgókapcsolóval („kreatív vezérlőtárcsa”) nem csak a művészi szűrőket érhetjük el, hanem teljesen egyénre szabott szín- és fekete-fehérmódokat egyaránt. Bár az Adobe-tól még nem érkezett meg az a Camera RAW beépülő modul, amivel a PEN-F nyersfájljait feldolgozhatnánk, annyit megtudtam, hogy az egyedi szín- és kreatívmódok csak a JPEG állományokra vannak hatással, a RAW fájlokból az utómunka során magunknak kell „kikeverni” a kívánt hatást.
A fantasztikus, öttengelyes képstabilizátort valószínűleg nem kell bemutatni senkinek, hiszen évek óta része az OM-D és a PEN vázaknak. Az akár 5 FÉ előny nem vicc a gép műszaki leírásában, tesztjeim során valóban félelmetesen hatékony volt a rendszer, ami ráadásul videofelvételhez is bekapcsolható. A mozgóképkészítéshez akár a hibrid, azaz szenzormozgatásos és digitális stabilizáció is aktiválható, ám ennél a módnál azt tapasztaltam, hogy kissé megnő a képkivágás (szűkül a látómező) Full HD módban, és svenkeléskor valamelyest rángatós lesz a mozgás. Egyébként ekkora mértékű a képérzékelő mozgása munka közben:
Sokak részére az igazi csemege azonban az 50 MP-es, „High Res” mód lesz, amivel 8160 x 6120 pixeles fényképeket készíthetünk JPEG és/vagy RAW módban. Ez a nagyfelbontású képalkotó mód nem igazi újdonság, hiszen az OM-D E-M5 Mark II már 2015 év elején tudta ezt (igaz, csak 40 MP-es felbontással). Mi a trükkje a dolognak? Ugyanaz, mint az E-M5 Mk II-nél: a PEN-F összesen 8 (nyolc) képkockából állítja össze a végleges nagyfelbontású fotót. Az első négy képhez a szenzor egy-egy teljes pixelnyit mozdul el négyzetrács mintában úgy, hogy eközben a Bayer féle színszűrő hatását kioltsa a rendszer. Ezután félpixelnyivel felfelé és balra mozdul el a képérzékelő, és megismétli az előbbi mozgást. Ezzel a második lépéssel a gép a pixelek közti „rést” is feltölti információval, ami gyakorlatilag megduplázza a vízszintes és függőleges felbontást. Mivel azonban van némi átfedés az eredeti négy és a fél pixellel eltolt pixelek közt, ezért az eredetileg 80 MP-es RAW fájlból a képalkotó algoritmus 50 MP-t használ fel.
Csakúgy, mint az OM-D E-M5 Mark II-nél, úgy itt is a szenzor léptetéséért a képstabilizátor felel, s mivel igen finom mozgást kell eközben végeznie a rendszernek, ezért a mérnököknek át kellett tervezniük az 5-tengelyes stabilizátort.
Sajnos, a műszaki megoldásból adódóan ez a nagyfelbontású mód csakis statikus témáknál használható továbbra is, s ott is csak úgy, ha a fényképezőgépet stabil háromlábon kattintgatjuk. Ráadásul az érzékenység szintje is limitált, legfeljebb ISO 1600-ig nyújtózkodhatunk. Íme, egy elrettentő példa, hogy mi történik, ha bár állványról, de kissé szellős időben próbálunk tájképet fotózni a High Res móddal:
Szakszerűen használva egyébként bitang sok részletet képes rögzíteni ez az 50 MP, tehát reprózáshoz, makrózáshoz, sőt, tárgyfotókhoz is remekül alkalmazható.
Mit tud még a készülék? Nos, az Olympus az OM-D E-M5 Mark II-höz és az E-M1-hez is adott ki olyan vezérlőszoftvert az elmúlt hetekben-hónapokban, melyekkel érdekes új funkciókat kaptak a fotósok. Ilyen például az automatikus fókusz képsor, ami a menüben előre beállított számú felvételt, az előre beállított fókuszkülönbséggel (fókuszléptékkel) hajt végre, így tökéletes makró felvételt alkotva. A PEN-F ezt már az 1.0-ás firmware-rel is tudja! Mellesleg – ha vakut használunk – még a villanó újratöltési idejét is megadhatjuk, hogy az elektronika ezzel összehangolva készítse el a képet.
Aki a Panasonic újabb m4/3-os gépeihez szokott, annak már szinte természetes, hogy szemhez emelve (az EVF-ben komponálva) is át tudja helyezni a fókuszmezőt az érintőkijelző tapogatásával. Nos, hölgyeim és uraim, a PEN-F is képes erre!
Mi van még? Az élőkép kiemelése (Live View Boost) végre megérkezett a PEN-be is. Az OM-D E-M5 Mark II-ben mutatkozott be ez a funkció, ami lehetővé teszi, hogy akár teljes sötétben is azért lássunk valamit a kijelzőn. A digitális jelerősítés persze sok zajjal jár, de amit optikai keresőben nem látnánk, azt itt gond nélkül észre fogjuk venni, ha bekapcsoljuk ezt a funkciót.
És még? AF mező mérés. Mint a nagyok, úgy a PEN-F is képes arra, hogy fényt és fehéregyensúlyt az aktuálisan kiválasztott AF mezőn mérjen, azaz van szpot, szpot csúcsfény, szpot árnyék mérés. Wow!
Az ISO LOW itt immár ISO 80-at jelent.
Az árnyékok és a csúcsfények vezérlője (Highlight and Shadow Control) immár a középső fények fölötti kontrollt is a fotós kezébe adja.
A beépített képstabilizátor képes együttműködni beépített stabilizációs objektívekkel, és így még hatékonyabb lehet a rendszer (jó példa erre az M.Zuiko 300 mm F4 IS PRO).
Jaj, majdnem kihagytam a legfontosabbat! A PEN-F az elforgatható és kihajtható kijelzőnek köszönhetően végre kapott szelfisegédet is! Ha a menüben ezt bekapcsoljuk, akkor önarckép módban a felénk fordított kijelzőn tükörképünket látjuk, és a képalkotáshoz szükséges kezelőszervek a kijelzőn jelennek meg. Zseniális..
