Képminőség
A képminőség vizsgálatához a fényképezőgép menüjében kikapcsoltam az összes torzítás korrekciót (köztük a peremsötétedés javítást is), és tömörítetlen, 14-bites RAW + legjobb minőségű JPEG fájlok készítését választottam. A nyersfájlok feldolgozásakor az Adobe Photoshop CC 2015 próbaváltozatát és az Adobe Camera RAW beépülő modul legfrissebb, 9.4.0.548-as kiadását használtam a gyári értékekkel. Profilokat nem töltöttem be, noha az ACR ismeri a Zeiss Milvus családját is. Első lépésként az optika képélességére voltam kíváncsi, ehhez a már jól bevált tesztábrákhoz nyúltam. A kép közepét és sarkát néztem meg F2.0-tól egészen F22-ig. A tárgytávolság kb. 1 méter volt, a fényképezőgépet speciális, külön erre a célra épített állványszerkezetre erősítettem, az élességállítást élőképes módban végeztem maximális kinagyítás mellett, majd 2 mp-es időzítő használatával exponáltam.
A bal oldali fényképeken a tesztábra közepe, míg a jobb oldali fotókon a tesztábra sarka látható. A kép közepe teljesen nyitott rekesz mellett kissé kontraszthiányos, a finomabb részletek sem jönnek még elő. A helyzet viszont változik F2.5-nél szűkebb rekesznyílás mellett, ugyanis körülbelül F2.8-as értéken éri el az objektív a kontraszt és az élesség szempontjából a csúcsát. A 36 MP-es Nikon D810-zel használva végül a diffrakció F11-16 környékén kezdi elmosni a részleteket, majd F16-22 közt már erőteljesen lágyul a kép.
A tesztábra sarkaiban a peremsötétedés is lerontja az élesség és a feloldóképesség kibontakozását nyitott rekesz mellett. Egészen F4-ig kell rekeszelni, hogy a kép közepén F2.8 mellett tapasztalt részleteket lássunk. A diffrakció romboló hatása már F11 mellett is látszik.
Következőként az esetleges geometriai torzítás mértékére voltam kíváncsi, de a gyújtótávolság alapján már sejthető volt, hogy nem nagyon lesz majd miről írni, hiszen gyakorlatilag láthatatlan mértékű (ha van egyáltalán) az egyenes vonalak elhajlása:
Már a kép élességének vizsgálatakor feltűnt, hogy nyitott rekesz mellett akad bőven színhiba. És valóban, amikor kifejezetten a színes élvonalakra mentem rá, akkor is látszódott, hogy akár még F3.2-re szűkítve is itt-ott látszódnak lilás elszíneződések a kontrasztélek mentén. Ezeket majd a képmintákon is meg lehet figyelni; készítettem két animációt, amiben alufólia játssza a főszerepet:
Mint szinte minden fényerős objektív, úgy a Zeiss Milvus százasa is hajlamos a képszélek sötétebb ábrázolására. A vignettálás F2.5-től halványul, és F4 környékén szűnik meg teljesen, illetve válik láthatatlanná:
Kíváncsi voltam a Zeiss Milvus 2/100M ZF.2 „fókuszlégzésének” mértékére, ezért a képélességhez használt állványrendszerhez nyúltam vissza. A tárgytávolság ezúttal is körülbelül egy méter lehetett, a rekeszt leszűkítettem F22-re, majd végtelen és makró állásban is lőttem egy-egy képet. Íme, az animáció:
A Zeiss Milvus 100-as fókuszlégzése látványos, de nem egyedüli eset, pánikra tehát semmi ok. Manapság nagyon kevés olyan objektív van (ha egyáltalán), ahol nem tapasztalható a látószög változása élességállításkor.
Végül a bokeh, azaz a háttérelmosás jellegét szerettem volna bemutatni. Ehhez is készítettem egy kis animációt, de – persze – a bokeh-ról csakis valós használatkor tudjuk megmondani, hogy az tetszetős-e vagy em. A képmintákat a képtár szerverre töltöttem fel, és itt találjátok őket. Mindet eredeti méretben lehet letölteni.
