Bevezető, külső jellemzők
A Tamron már egy ideje csak úgy ontja magából a jobbnál jobb objektíveket, és szerencsére a legtöbb újdonság már nálam is megfordult legalább egy bemutató erejéig. Szeretek makrózni – az ultra nagylátószögű objektívek mellett nálam az apró világot felfedő lencserendszereké a második főszerep, így hát evidens volt, hogy a Tamron SP 60 mm Di II Macro optikával is meg kell ismerkednem közelebbről. A gyártó ezt az objektívet kifejezetten az APS-C (vagy kisebb) méretű szenzorral szerelt fényképezőgépekhez tervezte, így a 60 mm-es gyújtótávolsága körülbelül a 90-100 milliméteres, full frame-re való optikák látószögét nyújtja, ám mérete és tömege sokkal kezelhetőbb azokénál (390 vs. 610 gramm, 73 x 80 mm vs. 79 x 117 mm, ha a legújabb Tamron SP 90 mm F2.8 Di Macro VC USD Canon végű változatával hasonlítjuk össze).
A japán gyártású Tamron SP 60 mm Di II Macro az egyszerűbb felépítésű objektívek közé sorolható, hiszen a nem időjárásálló kivitelű tubusán csupán egy AF/MF kapcsolót találunk – fókuszkorlátozónak nyoma sincs, ami esetenként azért lehet bosszantó, mert az optika fókuszmotorja még a makró objektívekhez képest is meglehetősen lassú, az automatikus élességállítás használatakor pedig az egyszerűbb vázakon (esetemben egy Canon EOS 550D) gyakran „vadászik” a készülék egy-egy fokódzkodó után, aminek eredményeként hosszas ide-oda fókuszálgatás után sem mindig áll be élesre a kép. Ez azonban nagy valószínűséggel egy profi vázon (mint amilyen pl. a Canon EOS 7D Mark II) nem így lenne, hiszen ott az AF rendszer is sokkal pontosabb, gyorsabb működésű.
Kapunk viszont távolságmérő skálát, széles, gumírozott fókuszgyűrűt, és igen jó minőségű műanyagokból épített tubust, ami fém bajonettben ér véget. Amint már említettem, a Tamron SP 60 mm Di II Macro nem időjárásálló, tehát különleges szigetelésekkel nem lett felvértezve. Ugyanakkor a tubus zárt, élességállításkor sem a frontlencse, sem a hátsó lencsetag nem végez mozgást.
A termék optikailag sem a legbonyolultabbak közé tartozik: összesen 14 lencsetagot tartalmaz (közülük kettő LD, azaz alacsony szórású), amit a mérnökök tíz csoportba rendeztek. Az élességállítás belsőleg történik, tehát az objektív hossza – rendeltetésszerű használatot feltételezve – nem változik munka közben.
A Tamron SP 60 mm Di II Macro különlegessége az F2.0-ról induló fényérték, ami – noha kisebb méretű szenzorokhoz lett fejlesztve – ugyanazt a mélységélességet nyújtja, mintha full frame vázzal használnánk egy 90 mm F2.8 lencserendszert. Ennek elsősorban portrézáskor láthatjuk előnyét, hiszen makrózáskor a rekeszelhetőség a fontos. Itt a kis Tamron átlagos értékre képes: F22-ig szűkíthetjük a hét lamellából álló rekesz íriszét. A Tamron SP 60 mm Di II Macro természetesen 1:1 leképezésre képes, ami fontos azok számára, akik kifejezetten makrózásra szeretnék használni.
Noha a fenti kép alapján nagynak látszik, valójában tényleg kellemesen kicsi a Tamron SP 60 mm Di II Macro, hiszen átmérője hasonló a Canon EF 50 mm F1.8 STM-éhez, hossza is csak azért nagyobb, mert belső élességállítású makró objektívről van szó. Ezek (a makró optikák) jellemzően hosszabbak azonos gyújtótávolságú, ám hagyományos, általános célú társaiknál.
