Bevezető, külsőségek
A Canon EOS 5D gépcsalád sikertörténete 2005-ben kezdődött az „ősgéppel”, az 5D-vel, ami a digitális éra első, az átlag halandó által is megfizethető full frame szenzoros tükörreflexes fényképezőgépe volt. Az EOS 5D egy igazi sikertörténet volt, és a konkurenciának majdnem három évébe telt, mire válaszolni tudott a Canon óriási dobására. Noha az 5D egyszerű volt, mint a faék (gyakorlatilag az APS-C szenzoros EOS 20D full frame változatának tekinthető), mégis sokan imádták a „full frame szenzor jellegzetes képe” miatt (a rajongók szlengjében ez azt jelentette, hogy a 36 x 24 mm-es képérzékelővel – ugyanazt az objektívet és rekeszértéket feltételezve – kisebb mélységélesség volt elérhető, mint az APS-C lapkás masinák esetében). Anno még elég volt egy full frame lapka ahhoz, hogy egy dSLR eladási rekordokat döntögessen, és bár manapság is sokan istenítik a kisfilm méretű képszenzort, önmagában egy ilyen paraméter miatt már senki sem rohan fejvesztve a boltba.
Ugorjunk egy jó nagyot: 2016. augusztus végén a Canon bemutatja az azóta jelentősen kibővült EOS 5D család (5D, 5D Mark II, 5D Mark III, 5Ds, 5Ds R) legújabb tagját, a Mark IV-et, amivel a gyártó az 50 MP-es szörnyeket, az EOS 5Ds-t és az EOS 5Ds R-t óhajtja kiegészíteni. Míg az említett két dSLR elsősorban a stúdióban dolgozó és tájak megörökítésével foglalkozó fotósok célszerszáma, addig az 5D Mark IV egy univerzálisan bevethető fényképezőgép, afféle svájci bicska akar lenni, amit nem csak magasabb érzékenységi értékeken, hanem videók készítéséhez is bátran lehet használni.
Tehát, akinek hatalmas felbontás kell, és elsősorban az állóképek készítésére szakosodott, annak ott az 5Ds/R vázak egyike, míg akinek szüksége van az ISO 6400 fölötti érzékenységre, valamint gyakran készít videofilmeket, annak inkább az 5D Mark IV ajánlható. Azonban egyelőre ne rohanjunk ennyire előre, ne akarjuk már most „megbélyegezni” a Mark IV-et. Nézzük, melyek azok az újdonságok, amelyek az újoncot jellemzik:
- 61-mezős AF rendszer, ami gyakorlatilag megegyezik az EOS 1Dx-ével
- ISO 100-102400 közti érzékenységi tartomány
- 7 kép/mp sorozatfelvételi sebesség
- 150 000 pixeles RGB+IR fénymérő rendszer
- 1,62 millió képpontos, 3,2” átlóval rendelkező, érintésérzékeny kijelző
- Beépített WiFi, NFC és GPS modul
- Ellenállóbb külső (továbbfejlesztett időjárásállóság, szigetelés)
- 30,4 MP-es, 36 x 24 mm-es CMOS szenzor Dual Pixel AF technológiával
- 4K felbontású videofelvétel (24 és 30 kép/mp-cel)
- Dual Pixel RAW (Image Microadjustment, Bokeh Shift, Ghosting Reduction)
- Élőképes módban is működő folyamatos AF (Servo AF)
- Továbbfejlesztett villódzás-érzékelés
A fenti felsorolásnak szinte mindegyik sora fontos újdonságot jelent a Mark IV-ben, ám kétségkívül a legfontosabbak a 30 MP-es szenzor (ami az EOS 70D-ben bemutatott Dual Pixel AF technológiával van felszerelve), a 4K videó, és a Dual Pixel RAW. Ezeket a cikk során majd részletezni fogom, most egyelőre lássuk, mik az elődmodellel való hasonlóságok, mik a különbségek, amik a külsőt illetik!
Első blikkre az EOS 5D Mark III és az EOS 5D Mark IV szinte ikrekként hasonlítanak egymásra, s bár ebben van igazság, azért akadnak apró, de mégis fontosnak mondható eltérések. Itt van például a váz előlapja: míg a korábbi modellnél a „Mark III” felirat volt látható a felület jobb alsó sarkában, addig a Mark IV-nél ott már a vezetékes távkioldó aljzata található. A Mark III esetében a beépített mikrofon nyílása az EOS 5D embléma fölött volt, a Mark IV-nél az viszont a plakett alá lett helyezve. A Mark IV funkció gombja (amivel elsősorban a blendét lehet beugrasztani) picivel lejjebb került, és a felülete is nagyobb lett egy hangyányival.
A hátoldalon nagyjából ugyanaz maradt minden, mint az elődmodellnél, viszont a kis joystick érdesebb felületű lett, és bekerült alá egy kis kapcsoló, amivel alaphelyzetben az AF mód kiválasztását lehet elindítani. A kijelző nagyobb felbontású lett, és immár érintésérzékeny. Az érintőképernyő – ellenben az EOS 1Dx Mark II kijelzőjével – már nem csak az AF mező áthelyezésére használható, hanem teljes értékű „tapi-kijelző” lett, azaz a menüben is használható navigálásra, illetve a paramétereket is módosíthatjuk a segítségével. Az optikai kereső is megújult, a Mark IV-ben a Canon „Intelligent Viewfinder II” található.
A váz bal oldalába épített csatlakozók elrendezése és jellege terén is történt változás: a Mark IV-nél a mikrofon és a fejhallgató aljzata közelebb került a géptest aljához, a vakuszinkron csatlakozója felülre lett áthelyezve. A HDMI csatlakozó mellett immár USB 3.0 szabványú aljzat segíti a megnövekedett adatmennyiség továbbítását.
A váz tetőlemezén minden maradt a régiben, így aki egy Mark III-ról vált, csukott szemmel is otthonosan mozoghat a Mark IV gombjai között.
A Canon EOS 5D Mark IV időjárásálló képességét továbbfejlesztették a mérnökök. Ennek köszönhetően az akkufiók fedele is jobban szigetel. További örömforrás, hogy a Mark IV is a Canon LP-E6-tal kompatibilis LP-E6N akkuval működtethető, így nem lesz szüksége újabb beruházásra annak, aki már rendelkezik egy Mark III-mal, vagy egy 5Ds/R vázzal.
Mivel profi fényképezőgépről van szó, így az EOS 5D Mark IV is két memóriakártya foglalattal lett felszerelve: egy SD (SD/SDHC/SDXC – UHS-I kompatibilis) és egy CF (UDMA-7) kártya helyezhető a géptestbe. Bizonyára előnyösebb lett volna a 4K felbontású videók és a gyors sorozatfelvétel miatt, ha mondjuk a CF foglalat helyére egy CFast 2.0 kerül, de a gyártó valamiért inkább konzervatív döntést hozott, és maradt a régi kártyák támogatása mellett.
Kívülről tehát a Canon EOS 5D Mark III és a Mark IV nagyon hasonlítanak egymásra. Ennek egyik előnye, hogy az 5D Mark III remek ergonómiáját az 5D Mark IV is megörökölte. Akinek már volt korábban dolga a korábbi modellel, annak az újonc sem fog „kéztörést” okozni.
A fenti táblázatban összefoglalva látható a két generáció közti különbség.
