Képminőség
Egyszerre volt szerencsém és pechem a Pentax KP-vel: szerencsésnek azért mondhattam magam, mert már a végleges, 1.00-ás vezérlőszoftver volt feltelepítve a gépre (tehát az összes funkció, szolgáltatás, és a képminőség is véglegesítve van), pechesnek pedig azért, mert folyamatos köd, párás levegő, általános szürkeség vett körül, így a stúdión kívüli képminták is igen egyhangúak lettek. Sajnos, az ipari szabványt képviselő Adobe Camera RAW még nem támogatja a Pentax KP RAW fájljait, ezért csak a JPEG fájlokkal tudtam dolgozni (a DNG-t mellőztem, mivel nem tudom, mit művel a szenzorról érkező adatfolyammal, szűri-e azt, vagy alkalmaz bármiféle korrekciót).
Mivel kíváncsi voltam a Képpontok eltolása szolgáltatás által elérhető nagyszerű képminőségre, ezért első lépésben ennek jártam utána. Amint azt már említettem, a Pentax KP esetében ennek a módnak a használatával nem lesznek nagyobb méretűek a fényképek, viszont sokkal több részlet kerül bele a négy képből felépített fájlba. ISO 100-as érzékenységen alábbi eredményt láttam:
Jól látható, hogy a Képpontok eltolása általi kép sokkal több részletet tár elénk, noha a fotózáshoz használt objektív (SMC DA 16-50 mm F2.8 ED AL IF SDM) rajza egyébként kissé lágy. Ha tehát statikus témát fényképezünk, mindenképp érdemes ezt a szolgáltatást használni! Sőt, magas ISO értékek mellett is látványos a képminőség javulása:
Igen, mindkét fenti felvétel ISO 102400-as érték használatával készült! Míg az első, ami normál módban lett fotózva, már igen erős részletvesztést mutat, addig a Képpontok eltolása által létrehozott fénykép legalább másfél-két FÉ-nyi értékkel jobb képminőséget nyújt, és így jóval több részlet marad fenn. Egyedüli hátulütője az eljárásnak, hogy apró, labirintusszerű mintázatok válnak láthatóvá.
Második lépésben az érzékenység emelésével járó képminőség-romlásra szerettem volna rávilágítani, így elkészítettem a szokásos ISO-s képeket a tesztábrámról. Sajnos, itt egyelőre csak a gép képalkotó rendszere által legyártott JPEG fájlokra alapozhattam, íme:
Kattints!
Nagyon meg lehetünk elégedve a Pentax KP képmotorjának munkájával, hiszen a felvételek – némi kompromisszummal – egészen ISO 51200-as értékig remekelnek. A képminőség ISO 3200-ig tökéletesnek mondható, de komoly igényeket még ISO 6400-on is kielégíthetünk. Az ISO 51200 fölötti értékeket viszont csak végszükség esetén használjuk, mert bár a homályos, részlettelen fotó is több az el nem készült fényképnél, ISO 102400 és társai már nem alkalmasak az igényes, minőségi fotózáshoz.
A Pentax KP-t végig automatikus fehéregyensúllyal használtam, és nagyon meg voltam elégedve a fotómasina automatikájának teljesítményével. Amint az ISO-s képeken is látható, a fehéregyensúly mindig konstans maradt. A vörös csatorna elszabadulása az ISO 204800-as értéktől látható komolyabb mértékben, de ez nem a WB hibája. A képmintákat errefelé találjátok.
