Nem csak használt objektíveknél, hanem a használt digitális fényképezőgépeknél sem árt, ha elővigyázatosak vagyunk vásárláskor. Jelen cikkemben nem arról lesz szó, hogyan kerüld el a Nigériai csalókat, hanem hogy a kiszemelt masina szemrevételezésekor mi mindent kell alaposabban szemügyre venni. Essünk is neki a nagy falatnak!
Első pillantásra szép, és egyben van, de..
1. A külső szemle: vedd kézbe a gépet, és alaposan nézd át a külsejét. Vannak festékkopások? Mélyebb karcok a váztest fém felületén? A feliratok lekoptak már? Milyen az általános esztétikai állapota a készüléknek?
Kisebb festékkopások még nem jelentik azt, hogy a fényképezőgéppel hitvány módon bántak volna. Ahhoz, hogy mondjuk a vakusarun megkopjon a festék (pl. a régi Canon EOS 5D-n), elég egyszer-kétszer vakut csúsztatni a saruba, és máris foltokban, vagy akár teljes egészében lejön a gyári máz. Az újabb gépeknél pont ezért már nem nagyon alkalmaznak festést a sarun. Ha viszont mély karcokat, ütésnyomokat látsz a váztest felületén, akkor az intő jel lehet: amit egyszer-kétszer jól odavertek, az valószínűleg belül is meglátszik (elmászott AF modul, nehézkesen működő zárszerkezet stb.).
2. Ha tükörreflexes gépet vizsgálsz, nézz bele a tüköraknába, látsz-e durvább szennyeződést, olaj- vagy zsírnyomokat, a redőnyzár lamellái épek-e, útjuk akadálymentes-e, hallasz-e furcsa zajokat kioldáskor.
Kissé koszos a tükör
Ha nagyon poros a gép belseje, akkor annak valószínűleg olyan gazdája van/volt, aki nem nagyon törődött a készülék épségével. A poros belső nem csak bosszantó, hanem amennyiben a fotómasinát huzamosabb ideig így, koszosan használták, akkor a porszemcsék hibákat fognak okozni: a papírlapnál is vékonyabb, finom zárlamellák, a tükörmechanizmus akadozva működik, majd idővel teljesen beadja a kulcsot.
3. Nézd meg, hogy az optikai kereső, illetve az elektronikus kereső optikai elemei tiszták, karcolástól mentesek-e. Állítsd be szemedhez a dioptriát – sikerült?
4. Ellenőrizd, hogy a foglalat nem hullámos-e, illetve hogy síkban van-e a váztesttel. Ha ugyanis gyakorta nehéz objektívekkel lóbálták a vázat (erre főleg a kisebb dSLR gépek és a tükör nélküli rendszerkompaktok érzékenyek), akkor a váz előlapja elvetemedhetett. Ilyen esetben a fényképeid egyik fele életlenebb lesz, mint a másik. Az efféle hiba nem javítható egy bajonett-cserével, csak ha vele együtt a frontlemezt is kicserélik. Gyakorlatilag totálkárosnak mondható az efféle fényképezőgép.
Mintha valami hiányozna..
5. A szabadon látható csavarfejek sérültek? Ha igen, akkor a készüléket valaki már szétszedte, és az a valaki biztos nem szakember volt (a szakszervizben ugyanis a csavarokat nem használják fel többször; minden egyes szervizeléskor kicserélik azokat újra, és az előírt csavarhúzóval és nyomatékkal húzzák meg mind).
6. Emeld a gépet a füledhez, és ellenőrizd, hogy az összes gomb és tárcsa „sercegésmentesen” működik-e. Ha furcsa, karcoló, sercegő hangot hallasz, akkor az adott kezelőszerv mellé/alá por- illetve homokszemcse került, ami nem tesz jót. Főleg nem az időjárás elleni védelemnek (gumigyűrűk különösen érzékenyek). A takarítás és a szigetelő elemek cseréje drága játék!
7. Keress korrózióra utaló nyomokat: nézd meg alaposabban a vakusarut, az érintkezőket. Nézd meg a csatlakozókat, az akkufiók belsejét. Ha korróziót látsz, akkor a gép belseje még csúnyább lehet – állj el a vásárlástól!
Nem épp tükörsima a felülete az LCD-nek
8. Ellenőrid a csatlakozókat. Ne legyenek külsérelmi nyomok, és a csatlakoztatott vezetékek se lötyögjenek.
9. Ha CompactFlash-sel (CF kártyával) működő gépet szemeltél ki magadnak, zseblámpával világíts be a foglalatba, nincsenek-e elhajlott, eltört érintkező lábak. Ne legyints, a javítás, a csere elég macerás, és ha régebbi a gép, már nem biztos, hogy kapsz hozzá alkatrészt. Az elhajlott érintkezők visszahajtogatása sem megoldás, mert teljesen egyenesbe nagyon nehéz visszahajlítani, ráadásul a csipeszes hajtogatás során meggyengül az anyaga, és onnantól fogva már csak idő kérdése, mikor törik el.
10. Ellenőrizd le a gép funkcióit, mint például az autofókuszt (pontos-e, hajtja-e a vázba épített csavaros motor az objektív mechanikáját, ír-e megfelelően kártyára stb.).
11. Dohányostól soha (!) ne vegyél digitális fényképezőgépet! Nem csak a bűztől nem fogsz megszabadulni, hanem a kátránytól sem, ami az idők során a fotómasina belsejében, a NYÁK-on, a zárlamellákon, a csatlakozókon, a tárcsákon stb. felgyülemlett! Tényleg ne!
12. Nagyító és zseblámpa használatával nézd meg a szenzort. A felületén semmiféle karcolás nem lehet! Pár porszemcse nem a világvége, de ha bármiféle hajszálkarcot találsz, hagyd ott a gépet. A korábbi masináknál a képérzékelő előtt nem csak védőüveg, hanem aluláteresztő szűrő is volt (manapság egyre kevesebb fényképezőgépbe raknak AA filtert); most sem a szenzor felületét lehet összekarcolni, de a lapkát védő üveg cseréje is macerás. Minek kínlódni, ha 1001 másik használt gép közül választhatsz?
13. Gyári tartozékok megvannak-e a készülékhez? Ezek a tartozékok nem csak növelik a fényképezőgép használtpiaci árát, hanem biztosabb is lehetsz abban, hogy a kiszemelt darab nem lopott. Dobozzal együtt ugyanis ritkábban tulajdonítanak el ilyesmit a gazemberek (fontos, hogy a dobozon található sorozatszám azonos legyen a vázon találhatóval!).
