Képminőség
Mielőtt közelebbről is szemügyre vennénk a DMC-FZ82 képminőségét, ne feledkezzünk meg arról, hogy egyrészt egy kompakt fényképezőgéppel állunk szemben, amiben köztudottan egy légypiszoknyi képérzékelő található, másrészt, hogy az olyan hatalmas átfogású optikáknál, mint amilyen itt is megtalálható, minden esetben kompromisszumot kell kötnünk. Aki a tökéletesre vágyik, az nyilván a többmilliós fotós felszereléssel sem lesz maradéktalanul megelégedve – az FZ82-nek nincs szégyenkeznivalója a saját kategóriájában.
Első lépésként a zajszintre voltam kíváncsi, így hát a zajszűrést a lehető legkisebbre vettem. Régi Panasonic rajongók már sejthetik, hogy a szűrést teljes mértékben ennél a készüléknél sem lehet kikapcsolni, így nem maradt más hátra, mint a „Standard” fotóstílust kiválasztani, majd -5 értékre venni a szűrést („NR”). Fotózáskor a legjobb minőségű JPEG-et és a RAW formátumot használtam párhuzamosan. A nyersfájlok hívásakor az Adobe Camera RAW (v9.12.0.784) gyári értékeit használtam.
Szerencsére a gyártó mérnökei nem estek túlzásokba, és ISO 3200-nál húzták meg az érzékenység natív tartományának határát, ami a szenzor méreteit ismerve jó döntésnek bizonyult. A fényképezőgép képalkotó motorja még csillapított zajszűrés mellett is jócskán szűr, majd az elmosott részleteket utólagos élesítéssel próbálja ismét előhozni. ISO 400-ig minden szép és jó, fölötte elkezdődik a finom részletek elmosása. ISO 1600-at én már csak RAW-ban tudom ajánlani, ott némi ügyeskedés után igen szép eredményeket lehet még elérni.
A képmintákon, melyeket ide kattintva tudtok megnézni, az látható, hogy az objektív a teljes gyújtótávolsági tartományban a kép közepén jól teljesít, ám a szélek felé haladva kissé lágyan rajzol. Itt-ott színhiba is látható, ami viszont RAW híváskor könnyűszerrel orvosolható.
