Funkciók és szolgáltatások
Nos, az OM-D E-M10 Mark III pont olyan, amilyennek az E-M10-nek már a kezdetek óta lennie kellett volna. Nincs benne semmi korszakalkotó újdonság, mégis annyira kerek egész, hogy a (kezdő) fotós semmiből sem érez hiányt. A legfontosabb tulajdonságok röviden: 121 mezős AF rendszer (követő módban érezhetően elmarad az E-M1 Mark II-től, szóval sportfotózásra nem az igazi), AP mód, kezesebb felhasználói felület („shortcut”, avagy „rövidítés” nyomógomb, átlátható szoftveres kezelőfelület), automatikus ISO választás, ami M-módban is használható (a rendszer megpróbálja a reciprok szabálynak megfelelő értéken tartani a záridőt mielőtt érzékenységi értéket váltana), beépített WiFi, aminek segítségével képeinket megoszthatjuk a haverokkal (rendelkezésünkre áll egy olyan megosztási mód, ahol a kijelölt képeket barátaink maguk tölthetik le a fényképezőgépről okostelefonjaikra), a Panoráma mód továbbra sem rakja össze az elkészített felvételeket, hanem azokat utólag, harmadik féltől származó szoftverrel kell „összeműtenünk”.
Ami a tesztelés során a legjobban tetszett, az a dedikált „Advanced Photo” mód (innen az AP rövidítés a módválasztó tárcsán), ahol megtalálható az összes olyan funkció, amihez korábban a menüben kellett turkálni:
Egy helyre került az Élő kompozíció, a Live time, a Többszörös exponálás, a HDR felvétel, a Csendes mód (elektronikus zár használata vaku letiltásával), a Panoráma, a Trapéztorzítás kompenzáció (tilt/shift objektív szimulálása), az Expozíciós orozat, és végül a Fókuszsorozat.
Ezek közül kiemelném a Trapéztorzítás kompenzációt, ami már gépen belül lehetővé teszi a tárgyak „felegyenesítését”, illetve oldalirányú korrekcióját. Gyakorlatilag a tilt/shift objektívek előnyeit élvezhetjük utómunka nélkül! Az élőképen már a kompozíció közben láthatjuk a szolgáltatás hatását, amit a két paraméterező tárcsával tudunk befolyásolni a függőleges és a vízszintes tengely mentén.
Az öttengelyes stabilizátor már az E-M10 Mark II-ben is benne volt, így nem árulok el titkot, ha ismét a fenomenális jelzővel illetem a rendszert! Ekvivalens 150 mm-es gyújtótávot képes voltam 1/5 mp-ig kitartani úgy, hogy a kép nem mozdult be! Ez nyilván nem az én érdemem volt..
Természetesen a time lapse funkció sem, maradhatott ki a gép repertoárjából. Összesen 999 képből rakhatjuk össze az időeltolásos videót, ahol megadhatjuk a kezdő várakozási időt (a kioldó lenyomása után ennyivel fog elindulni a felvételkészítés), a köztes időt (felvételek között ez legfeljebb 24 óra 59 perc és 59 mp lehet), megválaszthatjuk, hogy rábízzuk-e a gépre a filmkészítést, vagy csak a képkockákat kérjük. Ha kérjük a videót is, akkor legfeljebb 4K/5 fps, Full HD/15 fps, illetve HD/30 fps értékeket adhatunk meg. A fényképezőgép egy külön keretben közli velünk a becsült indítási és befejezési időt, illetve a time lapse videó hosszát.
A kézi élességállításhoz kétféle segédet aktiválhatunk: az egyik a nagyító, ami értelemszerűen kinagyítja a fókuszmező alatti részt, a másik a csúcsosítás, azaz színes élkiemelés (ennek a színe lehet vörös, sárga, fehér, fekete, de intenzitásának módosítására nincs mód).
Még a haladó fotósnak is gyakran jól jön a kompozíciós segédrács, amiből az OM-D E-M10 Mark III kapásból hatfélét kínál. Nekem a harmadoló rács a kedvencem, de speciális feladatokra másféle alakzat lehet jó.
Az E-M10 Mark III le sem tagadhatná, hogy az OM-D gépcsalád tagja: a gép finomhangolása még arra is kiterjed, hogy az egyes fénymérési módoknál kívánunk-e használni expozícióeltolást, vagy sem. Minden fénymérési módot külön paraméterezhetünk!
Az automatikus ISO-ról már volt szó, csak annyit fűznék hozzá, hogy az alsó és a felső értéket is beállíthatjuk a témának megfelelően.
Ugyanez a rugalmasság érvényes a fehéregyensúlyra is, ahol az egyes értékeket külön paraméterezhetjük, hogy a lehető legjobb színeket kapjuk. Aki RAW-ban fotózik, az nyilván csak mosolyog egyet, de aki jobban szereti a JPEG-et, annak nagy segítség ez a funkció.
Természetesen „beleégethetjük” a fényképeink EXIF adattábláiba a Művésznevünket, illetve a Szerzői jog tulajdonosát is. Aki mondjuk másodgépként használja majd az E-M10 Mark III-at, és gyakran publikál a neten, az nagyra értékelheti ezt a szolgáltatást.
Az Olympus már a PEN E-P1-ben bemutatott egy maréknyi művészeti szűrőt. Mára ez a gyűjtemény akkorára hízott, hogy szinte össze sem lehet számolni, hányféle-fajta van belőle. Az E-M10 Mark III-ban is van pár tucatnyi, melyeknek általában legalább 2-3 alfajuk is megtalálható a gépben. Ja, és még paraméterezni is lehet őket.. Persze, ezek csak a JPEG állományokra fejtik ki hatásukat.
Láthatjuk tehát, hogy a legkisebb OM-D sem épp egy „buta gyerek”, a fejlesztők teletömték érdekesebbnél érdekesebb funkciókkal, szolgáltatásokkal – de itt még nincs vége! A videós funkciók is sokat fejlődtek az évek során (lapozz):
