Képminőség
A Canon EOS 6D Mark II képminőségét JPEG+RAW állományok alapján vizsgáltam. Ehhez a normál méretű RAW-t (van M és S méretű is), valamint a legfinomabb, legnagyobb JPEG variánst választottam. A JPEG fájlok végett a semleges képstílust állítottam be (0, 2, 2, 0, 0, 0 értékekkel), és a fényképezőgépben kikapcsoltam az összes képkorrekciós funkciót (objektívtorzítás, automatikus megvilágítás optimalizálás, csúcsfény árnyalat elsőbbség stb.), de letiltottam a zajszűrést is. Első körben lássuk a szokásos zajos képeket:
Balra a 6D Mark II saját JPEG motorja által összerakott kép, míg jobbra az Adobe Camera RAW beépülő modul 10.0.0.827 változata általi konverzió látható. A saját JPEG motor ISO 6400-ig nagyon jó, ISO 12 800-ig elfogadható képminőséget produkál, persze, ISO 6400 fölött már elvesznek a finomabb képrészletek. Az ISO 25 600-as érték is használható marad, de elsősorban olyan témákhoz válasszuk, ahol kevés a finom részlet. A kiterjesztett módok már csak a végszükség végett vannak jelen, de főleg a Hi2 (avagy ISO 102 400) gyakorlatilag hasznavehetetlen. A RAW fájlokból való építkezés során nyerünk valamelyest a részleteken, azaz kevésbé mosódnak el azok, ám itt is ISO 6400-at mondanám a felső határnak. A kiterjesztett értékeken az ACR elengedi a vörös csatorna kezét, és rettenetesen összemossa a színeket. RAW-ban már az ISO 51 200 is használhatatlanná válik. Szóval a DiG!C 7 jelfeldolgozó egység nem is annyira ügyetlen!
A próbáim során azt vettem észre, hogy az EOS 6D Mark II dinamikatartománya nem olyan tág, mint azt például az 5D Mark IV-nél tapasztalt javulás után elvárnám. Mit jelent ez? Nos, a gép hajlamos kiégetni a világos részeket, és ezeket már nagyon nehéz, vagy nem is lehet visszahozni. Ezt mondjuk el lehet úgy kerülni, ha a csúcsfényekre figyelünk az expozíciós értékek beállításakor (figyeljük a hisztogramot!). Igen ám, de akkor a sötét, majdnem bebukott részek fognak elszaporodni, melyeket nem lehet zajosodás nélkül felhozni. Egy példa (ISO 100):
A fenti képet 1 FÉ-vel húztam fel, azaz RAW konverziókor +1FÉ-t állítottam be neki a csúszkán. Ha rákattintunk a kis képre, a teljes felbontású jelenik meg. Figyeljük a sötét részeket: nem látszik zajosodás. De mi van, ha többet kell emelni? Azt vettem észre, hogy körülbelül +3FÉ-től kezd rendesen zsizsikesedni a kép, és +4FÉ-nél már erős zajosodás tapasztalható. Íme, a fenti tesztábra (szintén ISO 100) ezúttal +4FÉ-vel felhúzva. Megint a sötét részekre koncentráljunk:
A jelenség a képmintákon is látszik majd, amiket innen tudtok letölteni. Ha például van egy ellenfényes témánk, derítés nélkül ne is próbálkozzunk, mert zajos lesz a felhúzott kép még alap érzékenységi értékek mellett is.
Nos, egyelőre ennyit tudok veletek megosztani, amint időm engedi, ismét elkérem majd a gépet a Canontól, hogy a többi részét is tanulmányozhassam. Köszönöm a figyelmet, ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot, oszd meg ismerőseiddel!
A Canon EOS 6D Mark II vázat és a cikkben említett két objektívet a Canon Hungária Kft.-től kaptam bemutatóra.
Azt írod, hogy „Programozható funkciógombnak viszont nyoma sincs, így a mélységélességet sem ellenőrizhetjük egy gombnyomással”.
Nem volt még a kezemben ilyen gép, ezért kérdezem, hogy a bajonett jobb oldalán az a gomb mire való? Azt hittem, hogy az a mélységélesség ellenőrző gombja, mint a „nagyokon”.
teljesen igazad van, javítottam a szöveget! totál elbújt a kis mocsok.. az igazi teszt nem véletlen várat még magára.
Én is csak tippeltem, mert a Canon a profi(bb) gépeken mindig oda szokta tenni már ősidők óta (ahol egyébként minden gépnél logikus lenne). Ma már nem is értem, hogy miért van szemből jobb oldalon az amatőr gépeken. Régen az FD korszakban még érthető volt, mert a mechanika miatt így volt egyszerűbb (a blendemozgató mechanika szemből nézve jobbról balra működött) és kizárólag csak a drága és profi F1-ben oldották meg, hogy jobb kézzel lehessen használni. Gondolom ez komoly tervezési kihívás volt, de ma már csak egy elektronikus gomb az egész.