A Sigma egy-két éve már igen agresszíven tolja a szekeret, és jobbnál jobb, érdekesebbnél érdekesebb objektívekkel sokkolja az ipart. Valószínűleg akkor is mehetett a nagy fejvakarás az egyik-másik gyártó illetékeseinél, amikor a Sigma tavaly június vége felé lerántotta a leplet a 14 mm F1.8 DG HSM Artról, ami anno „a világ legfényerősebb ultra nagylátószögű objektíve” címet viselhette.
A Sigma 14 mm F1.8 DG HSM Art frontlencséje egy hatalmas, 80 mm átmérőjű aszférikus „fél-buborék”, amit öntve préselt üvegből alakítanak ki a gyárban. A 14 mm-es objektívben három darab FLD (alacsony szórású) és négy darab SLD (különösen alacsony szórású) lencsetag közreműködésével zárták ki a mérnökök a színhibákat, amint azt majd kicsit később látni is fogjuk. A termikusan stabil kompozit anyagból épített tubusban egyébként összesen 16 lencsetag található 11 csoportba rendezve. A blende írisze kilenc, lekerekített alakú lamellából áll – a rekeszt egészen F16-ig lehet szűkíteni.
Mivel az objektív elején a nagy félgömb üvegtag miatt hiába is keressük a szűrőmenetet, a Sigma úgy döntött, hogy a 14 mm F1.8 DG HSM Artot hátsó szűrőtartóval látja el. Ez azonban – sajnos – nincs rajta gyárilag az objektíven, hanem tavaly szeptember óta külön megvásárolható (FHR-11 a kódja). A keretet a vállalkozó kedvűek maguk is felcsavarhatják az objektív bajonettjére, de kérésre a helyi Sigma szerviz (Camera Kft.) is elvégzi a beavatkozást.
A Sigma 14 mm F1.8 DG HSM Art egyébként időjárásálló, azaz por- és cseppálló szigetelést kapott. A hátsó lencsetag és a frontlencse sem mozdul el fókuszáláskor: az élességállítás belsőleg történik. Hátul, a bajonett körül egy puha gumiból készült szigetelés is található, ami a váz felöl akadályozza meg a szennyeződések bejutását a tubus belsejébe.
A tubuson csupán egyetlen kapcsoló található, ami az AF/MF közti váltást teszi lehetővé. A gyors és néma HSM motor egyébként úgy van összekapcsolva a lencséket mozgató mechanikával, hogy manuális állásba való kapcsolás nélkül, tehát AF pozícióban is bármikor belenyúlhassunk a fókuszálás menetébe. A fókuszgyűrűt két végpontja között kb. 95 fokban lehet elforgatni. Ha a finoman járó gyűrűt balra tekerjük, akkor a végtelen állás felé hajtjuk a fókuszt.
Méretét (95,4 x 126 mm) és tömegét (1170 gramm) tekintve a Sigma 14 mm F1.8 DG HSM Art egyértelműen a komolyabb fényképezőgépekkel harmonizál, így például a Canon EOS 5D sorozat tagjaival már nem orrnehéz. A legkisebb tárgytáv csupán 27 cm, így szinte beleverjük a témába a frontlencsét, ha túl közel merészkedünk.
A Sigma 14 mm F1.8 DG HSM Art egyébként kompatibilis az MC-11 bajonett konverterrel, ha épp nem Sigma, Nikon, vagy Canon vázra szeretnénk felcsavarni, hanem mondjuk egy Sony vázra (időközben már bejelentették ennek az optikának a dedikált Sony bajonettes változatát is, ami várhatóan augusztusban fog megérkezni a boltokba). A lencserendszer Nikon verziója amúgy elektromágneses blendével érkezik, tehát a régebbi fényképezőgépekkel nem lesz rekeszelés. A Sigma USB Dock dokkolójával nem csak az objektív vezérlőszoftverét frissíthetjük, hanem az élességállítást is pontosíthatjuk, ha szükségünk lenne rá.
A külső ismerkedést most zárjuk le, és nézzük, mire képes ez az impozáns megjelenésű optika, ha a képalkotásról van szó! A teszthez egy Canon EOS 5Ds R típusú fényképezőgépet használtam, ami kellően megizzasztotta ezt az objektívet is. Elsőként lássuk a geometriai torzítás mértékét, hiszen egy ekkora látószöget kínáló lencserendszer egyszerűen nem lehet mentes a geometriai hibáktól:
Az animáció a képjavító profil nélküli és a javító profillal kezelt képet mutatja. Mondanom sem kell, hogy igen erős a hordótorzítás, ami nem is szokatlan ebben a műfajban. Szerencsére a hordózás egyenletes, nincs benne „bajuszminta”, így profilok nélkül is egyszerűen orvosolható, ha a fotós épp úgy akarná.
A Sigma 14 mm F1.8 DG HSM Artban olyan speciális üvegek lettek elhelyezve, amelyek szinte teljesen kiküszöbölik a színhibák megjelenését. És valóban, csupán teljesen nyitott rekesz mellett lehet néha látni lilás él-elszíneződést, ami F2.8-on már teljesen eltűnik.
A fókuszlégzés látható mértékű, amit a filmkészítők zavarónak érezhetnek, de szerintem nem akkora mértékű a jelenség, hogy tönkre tehetne egy-egy tartalmas snittet.
A Sigma 14 mm F1.8 DG HSM Art peremsötétedése jól látható, ami szintén majdhogynem „természetes” egy efféle optikánál. Ráadásul full frame szenzoros vázra csavartam, ahol még a 24 mm-ről induló zoomok is vignettálnak. Ez a jelenség is nagyon egyszerűen és gyorsan korrigálható képhívás közben. Egyébként a Canon EOS 5Ds R felismeri az objektívet, de a menüben elérhető korrekciók nem kapcsolhatók be:
A tesztidőszak alatt sajnos pechem volt az éjszakai égbolttal, mert mindig, amikor ki akartam menni a teraszra, hogy lőjek pár fotót a Göncölről, vagy teljesen be volt borulva az ég, vagy épp ott lebzselt pár fátyolfelhő, hogy juszt se tudjam élőben bemutatni a csóvásodást, avagy a kómára való hajlamot.
Kattints!
Azt kell mondjam, a Sigma 14 mm F1.8 DG HSM Art meglepően jól korrigált, azaz elég csekély a csóvásodásra való hajlam. F1.8-on nem tökéletes a kép, de már jól használható, míg F4-re szűkítve a blendét, már a legextrémebb sarkokban is szinte pontszerűek lesznek a csillagok.
Kattints!
A Sigma 14 mm F1.8 DG HSM Art képélessége, kontrasztja a kép közepén már F1.8-on is nagyon jó, de F2.8-on teljesedik csak ki igazán a képminőség! Ahhoz, hogy a sarkokban is hasonlóan penge képet kapjunk, F5.6-ra le kell szűkíteni a blendét:
Kattints!
Persze, a tesztábrák fotózása egy dolog, de a való világban is bizonyítania kellett az objektívnek. Hogy hogyan teljesített a Sigma? Nézzétek meg magatok: a képmintákat ide töltöttem fel.
Értékelés
A Sigma 14 mm F1.8 DG HSM Arttal nagyon kell vigyázni, mert már első kézbevételkor erős birtoklási vágyat kelt, ami aztán könnyen költekezésbe torkollik. Az objektív felépítése, kivitelezése – már amennyire azt így kívülről meg lehet állapítani – egy igazi mestermű, nem nagyon tudtam belekötni semmibe. 14 mm-en van-e vajon létjogosultsága az F1.8-nak? Bizonyára van, hiszen az igazi „kemény” csillagfotósoknak minden apró foton számít, mert az ISO emelésével csak a zajt növeljük, ami nem igazán jó a számtalan apró csillagnak az égbolton. A Sigma 14 mm F1.8 DG HSM Art képminőségével sem volt túl sok bajom; a gyártó mindent kihozott belőle, amit csak ki lehetett úgy, hogy ne szálljon el nagyon az ára a terméknek. Nyilván lehetne még fokozni a dolgokat (pl. már F1.8-on legyenek pengék a képsarkok is, vagy legyen még kisebb a geometriai torzítás), de minden apró, pár százaléknyi javulásnak súlyos százezrekben lehetne mérni az árát. Apropó ár: a Sigma 14 mm F1.8 DG HSM Art bruttó 495 000 Ft környékén vehető-vihető, ami egyáltalán nem mondható magasnak. Bárhogy nézem, csakis egy „Kedvenc” bilétát tudok neki adni!
Sigma 14 mm F1.8 DG HSM Art
A Sigma 14 mm F1.8 DG HSM Art objektívet a Hama Kft.-től kaptam a teszthez. Az optika műszaki paramétereit itt találjátok.
