Menürendszer és működés
A Panasonic DC-TZ200 tipikus Panasonic menürendszerrel van ellátva. Összesen hat fő menüponttal találkozhatunk: az első a fotózáshoz szorosabban fűződő funkciókat tartalmazza, a második a videózással kapcsolatos paramétereket rejti, a harmadik a mélyebbre nyúló beállításokkal van megspékelve, a negyedikben az általános beállításokat találjuk (pl. idő, dátum stb.), az ötödik a saját menü, ahová igényeink szerint pakolhatjuk a teljes rendszerből kiválasztott szolgáltatásokat, és végül a hatodikban a képlejátszással és szerkesztéssel kapcsolatos dolgokkal szembesülhetünk. Ezt a részt tovább nem is érdemes ragozni, bizonyára mindenki látott már ilyen menüt:
Kár lett volna módosítani a rendszeren, hiszen az már bevált, könnyen bejárható és kezdők részére sem egy útvesztő.
Lássuk a TZ200 fontosabb tulajdonságait:
- Beépített, ekvivalens 24-360 mm-es optika F3.3 és F6.4 kezdő F-értékekkel
- 1”-os, 20 MP-es BSI CMOS lapka
- 2,33 MP-es elektronikus kereső 0,53x-os nagyítással (lásd előző oldal)
- 3”-os érintőképernyő, ami azonban (sajnos) nem dönthető
- Beépített képstabilizátor
- 4K Fotó módok az új „Sequence Composition”, avagy „Sorozat kompozíció” móddal, mint a DC-GX9-ben
- DfD autofókusz rendszer, ami igen gyors és pontos (ami bosszantott, hogy makrózáshoz még mindig manuálisan kell átkapcsolni a rendszert, miért nem indulhat az AF eleve a makró tartományból?)
- 10 kép/mp sorozatfelvételi sebesség rögzített AF-fel, illetve 6 kép/mp folyamatos AF-fel
- Beépített WiFi és Bluetooth modul (fájlmásolás, távvezérlés, GPS koordináták rögzítése a képek EXIF-jében)
- USB-ről való tölthetőség (USB-C – sajnos – még mindig nincs)
Az objektívvel és a szenzorral a képminőséget taglaló oldalon fogok foglalkozni, de például a beépített EVF-ről érdemes még pár szót mondani (írni): a TZ200 elektronikus keresője hagyományos TFT LCD, ám a vörös, kék és zöld szubpixeleket nem egyszerre jeleníti meg, hanem gyors (értsd: tényleg gyors) egymásutánban, így kapunk színes képet. Elvileg ennek a technológiának az a hátránya, hogy például gyors svenkeléskor színes szellemélek jelenhetnek meg. Szerencsére a próbák során ilyesmivel nem találkoztam.
Itt említeném az érintőkijelzőt, aminek közreműködésével teljesen átvehetjük a hatalmat a gép fölött, ugyanakkor az érintésérzékenység kikapcsolásával sem vesztünk semmit a használhatóságból. Sajnos, a kijelző fixen beépített, így például a talajhoz közeli témák csak nyakatekert módon fotózhatók.
Egy ekkora átfogású és ilyen nagyítású optikánál már létszükséglet a beépített képstabilizáció megléte. A TZ200-ban van is ilyen, aminek hatása a fenti képen látható. Nekem körülbelül 3,5 FÉ értéknyi előnyt nyújtott, de kipihentebb és jobban táplált fotósoknál akár még egy plusz FÉ is kipréselhető a rendszerből. Videózás közben afféle hibrid képstabilizátor lép működésbe, ami optikai és szoftveres képegyengetést végez.
Természetesen a DC-TZ200-ból sem maradhattak ki a 4K Fotó módok. A korábban már bemutatottak mellett megjelent a DC-GX9-ben már megismert „Sorozat kompozíció” mód, amivel (idézem a DC-GX9 cikket): „olyan felvételeket készíthetünk, ahol a statikus háttér előtt elmozduló téma mozgásának egyes fázisait örökíthetjük meg. Ehhez a fényképezőgépet 4K Fotó módba kell kapcsolni, majd miután felvettük a képsort, a Lejátszás menüben válasszuk ki a Sorozat kompozíció funkciót. Ha ez megvan, a korábban felvett MP4 fájlokból kiválogathatjuk a kompozíción megjeleníteni kívánt képkockákat (az előre/hátra léptetéshez használjuk a jobbra/balra kurzorokat, a MENU/SET gombbal pedig kiválaszthatjuk az adott kockát). A fényképezőgép pár másodperces munka után egy JPEG fájlt ment el, amin összegezve megtaláljuk a kiválasztott képkockákat.”.
A Panasonic DfD autofókusz rendszerét – gondolom – már senkinek sem kell bemutatni. Talán ez az egyik leggyorsabb, legjobb AF-rendszer, ami manapság a MILC, illetve kompakt világban elérhető. A TZ200-ban is remekül teljesít, tehát gyors és pontos, ám – amint azt fentebb is jeleztem – bosszantó, hogy egy fix objektíves kompaktnál is manuálisan kell váltogatni „sima” AF és makró AF közt. Miért?
Kattints!
Régi kedvenc a Panoráma mód, amit a módválasztó tárcsáról lehet elérni. Sajnos, még mindig igen alapszintű a funkció (Standard/Wide közül lehet választani), így nem lehet paraméterezni szinte semmit az irányokon kívül. A gép egyetlen JPEG állományt rögzít, a közbenső képek se JPEG, se RAW formában nem kerülnek mentésre (nyilván, hiszen az elektronika nagy valószínűséggel egy mozgóképből készíti a panorámaképet).
A beépített WiFi és Bluetooth modulnak hála vezetékek nélkül is másolhatjuk fájljainkat okoseszköz és fényképezőgép között, sőt, igény esetén akár távvezérelni is módunkban áll a fotómasinát. Ehhez csupán a Panasonic Image App alkalmazást kell letölteni telefonunkra, táblagépünkre, és máris indulhat a móka! A Bluetooth modul folyamatos, alacsony energiaigényű kapcsolatot biztosít a készülékek közt, így nem kell állandóan aggódni, mikor merül le a fényképezőgép akkuja.
Kattints!
A bevezetőben említettem, hogy az objektív körül található vezérlőtárcsa nem csak a kézi élességállításra fogható be, hanem számos más funkciót is rábízhatunk.
Három oldalnyi funkció közül választhatjuk ki azt, amelyiket a vezérlőtárcsára szeretnénk kiosztani. Pár példa: zoom, érzékenység, fókuszmód, árnyékkiemelés. De az alábbi animáción a teljes skálát is megtekinthetjük:
A Panasonic DC-TZ200 a fentieken kívül még tucatnyi olyan régi, jól bevált funkciókat és szolgáltatásokat is kínál, amelyekkel már a korábbi fényképezőgépek bemutatója, tesztje során foglalkoztam, így ezeket külön nem ismételném el ismét. Csak a rend kedvéért megemlíteném a 24-féle sémát, az intelligens automata módot, az egyénre szabható gyorsmenüt, az árnyékkiemelést, a fotóstílusokat és a szűrőhatásokat, a teljesen egyénre szabható gombkiosztást, a beépített RAW-JPEG konvertálást, vagy a zoom mikrofont. Egy biztos: a TZ200-ból semmi nem maradt ki, ami egy utazás során hasznos szolgáltatás lehet.
