Nem csalás, nem ámítás, nem túlzás: a Canon RF 50 mm F1.2L USM a legjobb 50 milliméteres objektív, amit a Canon valaha gyártott – és egyben a legdrágább is. Vajon tényleg megéri az árát? Derítsük ki együtt!
A japán gyártó tavaly szeptemberben mutatta be új, full frame szenzor köré épülő, tükörnélküli rendszerét, a Canon EOS R-t, amely egyelőre egyetlen egy vázból (EOS R) és négy objektívből (RF 24-105 mm F4L IS, RF 50 mm F1.2L, RF 28-70 mm F2L, valamint az RF 35 mm F1.8 IS Macro) áll. Ezek közül már bemutattam magát a fényképezőgépet és a hatalmas RF 28-70 mm F2L lencserendszert, de készítettem pár fotót az RF 24-105 mm F4L IS-sel is. Be kell vallanom, hogy a Canon az új rendszerével, azaz elsősorban az új objektívekkel nagyon jó benyomást keltett; az RF 28-70 mm F2L olyan képminőséget nyújt, hogy könnybe lábad a szemed, de a „kis” 24-105-ösnek sem volt szégyellnivalója. Persze, az emberek, s köztük én is, elsősorban a komoly üvegekre kíváncsiak, hiszen „saját szemünkkel szeretnénk látni”, hol áll 2018-2019-ben a Canon terméktechnológiája.
Lássuk előbb a száraz adatokat: az RF 50 mm F1.2L USM kilenc csoportba rendezve összesen 15 lencsetagot tartalmaz, amelyek közt többféle aszférikus és UD elem is megtalálható. A mérnökök azonban nem csak különleges tervezésű lencsetagokkal próbálják optimalizálni a fény útját a szenzor felé, hanem speciális bevonatokat is alkalmaznak (Air Sphere és fluorit), amik nem csak a képminőséget javítják, hanem a frontlencse tisztán tartását is megkönnyítik.
Az optika legkisebb tárgytávja 40 cm, a legnagyobb nagyítása 0,19-szeres, a szűrőmenetének átmérője 77 mm. Az átlósan 46 fokos látószöget kínáló lencserendszer kicsinek és könnyűnek egyáltalán nem mondható: 89,8 x 108 mm-es terjedelméhez 950 grammos tömeg társul – van benne anyag, na.
Az F1.2 és F16 közti értékekre állítható blende íriszének felépítése is kitűnik a nagy tömeggyártású objektívek közül, hiszen nem öt, hat, hét, vagy kilenc lamellából áll, hanem kereken tíz darab, kör alakú lemez felel a kellemes bokeh-ért.
A speciális műanyagötvözetekből kialakított tubus időjárásálló szigetelésekkel is bőségesen el lett látva, így a szemerkélő eső nem tesz kárt benne. Többek között hátul, a bajonettnél is található egy gumigyűrű, ami megakadályozza a por és a nedvesség bejutását a fényképezőgép és/vagy az objektív belsejébe.
A Canon RF 50 mm F1.2L USM automatikus élességállításáért egy gyűrűs, ultrahangos motor felel, ami halkan és gyorsan végzi a munkáját. Az AF működésébe az elektromechanikus fókuszgyűrű forgatásával bármikor belenyúlhatunk. Fókuszáláskor az objektív belső tubusa végez hosszirányú mozgást:
A külső tubuson egyébként csak két kapcsoló található: az egyikkel automatikus és kézi fókusz között válthatunk, míg a másikkal korlátozhatjuk az AF tartományt (80 cm és a végtelen közt, illetve teljes). Távmérő skála nincsen, az a fényképezőgép kijelzőjén jelenik meg kézi élességállításkor.
Amint azt fentebb már jeleztem, a Canon RF 50 mm F1.2L USM nem egy apró optika. A Canon EOS R vázzal kissé orrnehézzé válik a szett.
Egyébként orrnehézség ide, vagy oda, az EOS R és az RF 50 mm F1.2L USM használata kifejezetten kényelmes, ugyanis a buci objektív nagyon jól belesimul az alátámasztó bal kéz tenyerébe.
A Canon RF 50 mm F1.2L USM – csakúgy, mint a többi, eddig bemutatott RF objektív – a fókuszgyűrűn kívül egy vezérlőgyűrűvel is el lett látva, amire többféle funkciót bízhatunk (például az ISO, a záridő, vagy a rekesz értékének váltását):
Az elektronikus vezérlőgyűrűk számos előnnyel kényeztetik a fotóst, hiszen funkciójuk, működésük nem fix, hanem a fotógépek menüjéből ízlés szerint alakítható. A fókuszgyűrűnek ráadásul az érzékenységét is mi magunk határozhatjuk meg:
Nos, a külsővel való megismerkedés után lássuk végre azt, amire mindenki már bizonyára nagyon kíváncsi: az optika képminőségét! Ehhez a vizsgálathoz a váz menüjében minden korrekciós funkciót kikapcsoltam, ami az alábbi fotón látszik is:
A tesztelés során RAW-ban fotóztam, és a felvételek hívásához az ipari szabványnak tekinthető Adobe Camera RAW beépülő modulját (11.1.0.112) használtam, ahol kikapcsoltam (illetve be sem kapcsoltam) a korrekciós profilt. Az expozíciós értékeket igény szerint módosítottam, de nem nyúltam az élesítéshez, vagy a részletek kiemelését szolgáló paraméterekhez. Első körben a geometriai torzításokra voltam kíváncsi, ahol alábbi eredményt kaptam:
Bár ez a gyújtótávolság már általában igen csekély torzítással rendelkezik, azért nem kevés olyan ötvenes objektív akad, ahol jól látható hordótorzítás jelentkezik. A Canon RF 50 mm F1.2L USM szerencsére minimális hordózást mutat; a való világban ez a minimális görbület fel sem tűnik – még a tesztábrát is alaposabban szemügyre kell venni, hogy észrevegyük a jelenséget. Ezek után lássuk a peremsötétedést!
Egy full frame méretű, azaz 36 x 24 mm-es szenzor és egy nagyon fényerős objektív párosításakor szinte kizárt, hogy ne találkozzunk vignettálással. És így is lett, teljesen nyitott blendénél jól látható a peremsötétedés jelenléte, ami azonban már F2.5-re szűkített írisszel is teljesen eltüntethető. Vajon filmkészítők mire számítsanak fókuszváltáskor? Mekkora mértékű a fókuszlégzés?
A Canon RF 50 mm F1.2L USM látószöge jól látható módon változik a fókusz közeli és távoli végén, így ezzel mindenképp számolni kell fókuszhúzáskor. Lássuk végül a színhibákat, hogyan szerepel itt a Canon új ötvenese!
Régen, a kétezres évek derekán, amikor megjelent az EF 50 mm F1.2L, az elsők közt voltam, aki megvásárolta azt. Azonban nagy csalódást okozott számomra a tükörreflexes gépekhez tervezett üveg, mivel nyitott rekesszel igen lágy volt a rajza, és „úszott minden” a lilás/zöldes él-elszíneződésekben – igen erőteljesen le kellett szűkíteni az íriszt, ha penge képminőséget akartunk elérni. A keserű emlékek miatt bevallom, kissé félve álltam neki a CA tesztelésének, de végül nagyon meglepett az eredmény. Amint azt a fenti animáció mutatja, noha itt, ennél az objektívnél is jelen vannak a színhibák, de azok mértéke – szerencsére – minimális. A pár pixelnyi lilás kontrasztéleket már F2-re rekeszelve is el lehet tüntetni! És ez még nem minden!
Kattints!
Azt már ugye említettem, hogy az EF 50 mm F1.2L USM nyitott blendével nem nagyon remekelt. Persze, portréfotózáskor, például esküvőkön, előnyös lehet a lágy, „mesebeli” képvilág, de míg egy borotvaéles optika képét bármikor le lehet „rontani” a kívánt szintre, addig egy lágy rajzú lencserendszer soha nem lesz éles, részletgazdag képű. És itt esett le az állam, amikor megláttam, mire képes az RF 50 mm F1.2L USM! Már tágra nyitott rekesszel is éles, kontrasztos képet kapunk, így szinte csak a minimális CA eltüntetése és a mélységélesség növelése miatt érdemes szűkíteni a rekeszt. A kép közepe – szerintem – ugyanolyan jó F1.2-n, mint szűkebb rekeszértékeken. De a látottak alapján döntse el mindenki maga, mit gondol erről.
Kattints!
A kép sarkaiban picit változik a helyzet, itt ugyanis már kell némileg rekeszelni, ha tökéletes, részletgazdag és borotvaéles képminőséget szeretnénk: F2.8-tól már jó, F4-től nagyon jó, míg F5.6-tól már a „peremvidéken” is tökéletes minden! A képmintákat ide töltöttem fel; igyekeztem sok olyan fotót készíteni, ahol látszik a háttér és az előtér elmosása.
Értékelés
A pozitívumok oldalán a gyönyörű bokeh, a gyors (az EF 50 mm F1.2L USM fókuszrendszerénél jóval gyorsabb) és pontos autofókusz, a kiemelkedően jó képminőség (már F1.2-es rekeszértéken is borotvaéles, kontrasztos kép), a minimális színhiba, a nagyon jó építési minőség, az időjárásálló kivitel, a finoman működő kézi fókusz, a programozható vezérlőgyűrű említhető, míg a negatívumok listája igen rövid: igazából csak a nagyon magas ára (bruttó 840 000 Ft körül kapható) és a stabilizátor hiánya hozható fel ellene. Aki megengedheti magának, annak bizonyára „Kedvence” lesz az RF 50 mm F1.2L USM, mindenki másnak csak „Ajánlott”. Egy azonban biztos: „Canon RF 50 mm F1.2L USM: a legjobb ötvenes, amit a Canon valaha gyártott!”
Canon RF 50 mm F1.2L USM
A Canon RF 50 mm F1.2L USM objektívet és a Canon EOS R vázat a Canon Hungária Kft.-től kaptam kölcsön. Az objektív műszaki paramétereit itt találod.
