Az Engadget online magazin YouTube csatornáján találtam egy érdekes videót, amiben a szerző bemutatja a legfontosabb különbséget a tükörreflexes fényképezőgépek és a tükörnélküliek között, így tulajdonképpen bárki eldöntheti, hogy saját fotós feladataira melyik rendszer az alkalmasabb. Persze, az alábbi videó nem ad maradéktalan felvilágosítást, a célja nem is az, de mindenképp jó kiindulási pont lehet kezdőknek. A könnyebb érthetőség végett készítettem egy rövid leírást is a filmben elhangzó dolgokról. Íme, a videó:
Az SLR rövid leírása
– Az SLR (Single Lens Reflex) rendszerek a TLR (Twin Lens Reflex – ahol az egyik objektív a kompozíciót, a másik pedig a képalkotást szolgálta), a távmérős és az átnézős keresők hátrányait szűri ki, mert azt látod a keresőben, ami a képen is lesz (nincs parallaxis miatt félrekomponálás. Bemegy a fény az objektíven keresztül a gépbe, ott a tükör segítségével feljut a keresőbe, majd a szemedbe – azt látod, amit fotózni akarsz (figyelembe kell venni a keresők nagyítását, képfedését).
– Gyorsan kell mozognia a tükörnek, sok ezer expót kell kibírnia a felcsapó mechanizmusnak, pontosan kell működnie, külön AF szenzor kell miatta, pillanatnyi fekete képet (képkiesést) okoz a tükör mozgása, ami elsősorban fókuszkövetéskor lehet zavaró, továbbá hangos a csattogás, helyigényes a tükörmechanizmus.
A MILC (Mirrorless Interchangeable Lens Camera) rövid leírása
– Nincs tükörakna, tükör, ergo kisebb lehet a váz, a fény az objektíven keresztül egyből a szenzorra vetül, ahonnan az elektronikus kereső (EVF) is kapja a jelet (képet), azaz ugyanazt látod, ami a kompozíción lesz, nincs tükörcsattogás, az AF a képérzékelőről működhet, így már nincs elé, vagy mögé fókuszálás (nem kell külön AF modul és így nincs is mit kalibrálni).
– Az EVF gyakorlatilag egy előnézeti videót mutat a témáról; nem látunk közvetlenül az objektíven keresztül, így rá kell hagyatkoznunk az elektronikus keresőre, kijelzőre (fontos a felbontás, a képfrissítés, a késlekedés)
Eltérés az autofókuszban
A dSLR fázisérzékelője megmondja a gépnek, melyik irányba kezdjen el fókuszálni (előre, hátra), működése gyors, és relatív pontos (a pontosság függ az AF modul kalibrációjától, az objektívek kalibrációjától), a kontrasztérzékelés (MILC) bár lassabb, de pontosabb, mint a fázisérzékeléses AF, mivel itt nincs külön AF modul, hanem maga a képérzékelő végzi a fókuszálást. Ennek köszönhetően a dSLR fókuszhibái nem jelentkeznek (nincs elé/mögé fókuszálás). A milceknél már nem csak kontrasztérzékelés van, hanem a képérzékelőn megjelentek a fázisérzékelők is, azaz a korábban elkülönített AF modul kvázi felkerült a képszenzorra, így az élességállítás gyors és pontos lehet. A szenzorra szerelt fázisérzékelők negatívuma viszont a sávosodás (banding) megjelenése a képen, hiszen az érzékelők elveszik a képalkotó pixelek helyét. Ezért a kamera vezérlőszoftverének, képalkotó motorjának ezeket ki kell maszkolnia, hogy ne jelenjenek meg később a felvételen. A milcekben általában hibrid fókuszrendszer működik, azaz a kontrasztérzékelés végzi a munka nagyját, de a fázisérzékelők mondják meg, melyik irányba induljon el a fókuszálás (elé, vagy mögé). Ezáltal elkerülhető a kontrasztérzékelő rendszerekre jellemző „lüktető” fókusz-hatás. Ezek a hibrid AF rendszerek filmfelvételkor is remekelnek, mert gyorsak és pontosak.
Az egyes gyártók előálltak egyedi megoldásokkal is, mint pl. a Canon a Dual Pixel AF-fel, ami kvázi a szenzor pixeleit használja az élességállítás során, vagy a Panasonic a DfD rendszerével, ami az egyes objektívek fénytörő paramétereit is felhasználja az élességállítás indulási irányának meghatározásához (ez egy kontrasztérzékelős rendszer, de a „pumpáló hatás” nélkül). A Panasonic DfD rendszerének hátránya, hogy csak a Panasonic saját objektívjeivel működik.
A Sony AF rendszere a gépi tanulás előnyeit is bevonja az egyenletbe: míg a többi rendszer csak a fény tulajdonságait figyeli, addig a Sony rendszerei a tartalomra is odafigyelnek (pl. arc- és szemkövetés, illetve alakzatok, emberek, állatok követése). Az Olympus is elindult ebbe az irányba az OM-D E-M1X-szel, ami már szintén tartalmaz a gépi tanulásra alapuló AF segédleteket.
Képstabilizáció
A dSLR vázak túlnyomó többségénél nincs szenzormozgatásos stabilizáció, mivel a keresőképet nem lehet stabilizálni a mozgó szenzor segítségével (a tükör optikai képet ad), így a gyártók inkább az optikákba építették ezeket a rendszereket. A szenzormozgatásos rendszerek hatékonyabbak nagylátószögű és standard gyújtótávolságoknál, míg az optikai stabilizátorok a tele tartományban végeznek alaposabb munkát. A milcek jellemzően már mind beépített stabilizációval érkeznek, az újabbak pedig képesek a szenzor- és az optikai képstabilizátor együttes használatára. A beépített stabi hátránya, hogy több áramot fogyaszt, míg az optikaié, hogy zajosabb a működése.
Bázistávolság
Mivel a milcekben nincs tükör, nincs tükörakna, így vékonyabb lehet a váz, aminek következményeként kisebb a bázistávolság, azaz a távolság a szenzor és a bajonett között. A kisebb bázistávolságnak köszönhetően közgyűrűk használatával a „régi” tükörreflexes rendszerekre tervezett objektíveket is rácsavarhatjuk MILC gépeinkre. A kisebb bázistávolságnak optikailag is hasznát vehetik a gyártók, mivel egyszerűbb optikai formulákkal építhetnek lencserendszereket (kisebb, kompaktabb nagylátószögű objektívek készülhetnek, amelyeket általában nehéz megépíteni a dSLR rendszerekhez, mivel ezek az objektívek a hátsó lencsetaghoz közelre szeretnének fókuszálni – ennek korrekciójához nagy és nehéz lencsetagokra van szükség a tükrösöknél).
Képminőség
Gyakorlatilag a két rendszer között nincs különbség, csak a szenzorra szerelt fázisérzékelők okozhatnak gondot.
A dSLR/MILC előnyei és hátrányai
A dSLR vázak általában nagyon gyorsan működőképesek a bekapcsolás után (gyak. azonnal fotózhatunk velük), sokkal kisebb az energiaigényük, azaz egy ugyanolyan teljesítményű akkuval sokkal tovább lehet fotózni (nem kell állandóan élőképet vetíteni a kijelzőre/EVF-re). A használtpiac tele van dSLR vázakkal, objektívekkel, így olcsóbban, nagyobb választékból válogathatunk. A dSLR vázak jellemzően masszívabbak, jobban szigeteltek, mint a tükörnélküliek.
Bár a MILC vázak kisebbek, mint a tükrösök, a fizikát nem lehet becsapni: a megfelelően fényerős objektívek ugyanúgy méretesek. A milcek előnye viszont, hogy a megfelelő közgyűrűvel szinte bármilyen (tükörreflexesre tervezett) objektívvel használhatók. A milcek videózásra is alkalmasabbak, mint dSLR ellenfeleik. A milcek általában modernebbek, több szolgáltatást, funkciót kínálnak; a jövő fejlesztései is az irányukba fog mutatni. A milcek gyakorlatilag kis szuperszámítógépek objektívvel az arcukon. (Forrás: az Engadget YouTube csatornája)
-> Saját vélemény
Óriási szerencse, hogy a Canon EOS 5Ds R vázamat nagyon szeretem, mert még egy jó darabig biztos nem tudom lecserélni; túl sok EF foglalatos objektív vár még tesztelésre (gyári és gyártóidegen), és úgy tűnik, a gyártók még egy jó ideig nem is állnak le az EF bajonettre való fejlesztéssel.
Ha azonban most mindenképp cserélnem kellene, számomra a következő szempontok lennének mérvadók: mindenféleképpen egy olyan rendszerre lenne szükségem, amivel a különféle objektívek tesztelése megoldható. Nyilván egy adott bajonettre fejlesztett optikát natív vázzal (azaz rendszeren belül) illik tesztelni, de valljuk be, az egy megvalósíthatatlan utópia, hogy minden gyártótól legyen legalább egy fotómasinám (hány millió forintba is kerülne egy ilyen móka?). Tehát mindenképp full frame szenzoros készülékre lenne szükségem. Jelenleg a Canon EOS R, az EOS RP, a Nikon Z 6, a Z 7, a Panasonic S1, az S1R és a Sony A7 sorozata, valamint az A9 gépek tekinthetők potenciális célpontnak. Az EOS R és az EOS RP noha kellemes gépek, még megvárnám a gyártó nagyfelbontású EOS R vázát, szóval a Canon egyelőre kilőve. A Nikon Z 6/Z 7 egy lépéssel közelebb állnak a feladathoz, de csak a drága XQD kártyákkal bővíthetők, én pedig nem szívesen fektetnék ebbe a kártyaformátumba. Igaz, a Nikon mérnökei egy olyan firmware-t ígértek, aminek hála az XQD foglalatba majd CFexpress kártyákat is tolhatunk – meglátjuk. A Z 7 lenne a majdnem tökéletes választás, de számomra sajnos megfizethetetlen.
A Panasonic S1R tesztelése során éreztem először maradéktalanul, hogy ő lehetne a következő „5Ds R”: egyszerűen minden szempontból tökéletes választásnak bizonyulna. Azonban ezzel is ugyanaz a baj, mint a Nikon Z 7-tel: nem tudnám kifizetni az árát. Ráadásul legalább egy „kitobjektívet” is kellene hozzá rendelni, ám egyelőre csak drága (igaz, kiváló minőségű) lencserendszerek léteznek hozzá. Pech, de egyelőre ebből sem lenne semmi. Igen, tudom, ott az S1, de az sem annyival olcsóbb, hogy beleférjen az elképzelt költségvetésbe. És akkor elérkeztünk az utolsó versenyzőkhöz, a Sony A7 és A9 gépeihez. Az A9 azonnal kiesik az irgalmatlanul magas ára miatt. Ugyanígy nem versenyzik az A7R III és az A7S sorozat sem (utóbbi ráadásul az alacsony felbontása miatt sem felelne meg teszteléshez), szóval maradt az A7 III. Utálom a Sony menüjét, számomra egyszerűen használhatatlan. A váz maga pedig igen kicsi – közepes méretű kezeim vannak, de még így sem kényelmes a fotógép használata. Viszont megfizethető, kellő közgyűrűvel meg bármit rá lehet csavarni. Bingó?
Ha viszont a privát fotózási szokásaimra vagy kíváncsi, kedvenc rendszerem, amit már gyakorlatilag megjelenése óta használok, a m4/3! Elsősorban az Olympus és a Panasonic gépeit preferálom, ahol a Panasonic masinái hangyányival közelebb állnak hozzám, mert a menüjükben csukott szemmel is elnavigálok. Az objektívek esetében mindkét márkának vannak gyöngyszemei – ha érdekel, melyek azok, csak pörgesd végig az oldalon található teszteket, beszámolókat! A m4/3 bőven jó képminőséget produkál, kis helyen is elfér, de kellően profi ahhoz, hogy akár a legzordabb környezetben is helyt álljon (főleg az OM-D E-M1X!). Az E-M1 Mark II, a G9, a GH5 remek gépek, igazából sokkal többet tudnak, mint amire valaha szükségem lesz.
Egyelőre azonban marad az álmodozás, a matekozás – majd meglátjuk, mit hoz a jövő! Ha van géped, és szépen kiszolgál, élvezd a használatát; inkább te is vagy objektívekre költs, vagy tedd félre a pénzt, hátha kicsit később te is megveheted magadnak az igazi álomgépet!
