Főbb tulajdonságok, működés
Láthattuk tehát, hogy a DC-G90 nagyobb és kényelmesebb lett valamivel, mint a DMC-G80, ami egyrészt az átméretezett markolatnak, valamint a módosított kezelőfelületnek köszönhető. Azonban a G90 nem csak külsőleg különbözik, hanem több olyan belső tulajdonságával is, amelyektől még korszerűbb, még „felnőttebb” lehet a készülék elődeinél. Ennek megfelelően már a G90-ben is egy 20 MP-es 4/3”-os képérzékelő található, és a videofelvétel hossza sincs időkorláthoz kötve.
A sorozatfelvétel sebességének csúcsa 9 kép/mp, amit a G90 rögzített élességállítással és fényméréssel ér el. Aki szeretné használni eközben a követőfókuszt is, annak be kell érnie 6 kép/mp-es sebességgel, ami azért elég gyorsnak mondható. Alábbi táblázatban összefoglaltam a G80, a G90 és a G9 közti legfontosabb különbségeket:
Kattints!
A filmkészítőknek feltűnhet, hogy a Panasonic DC-G90 V-LogL „lapos” színprofillal is el van látva, amit ráadásul felár nélkül megkapunk, így a felvétel készítésekor és az utómunkálatok során sokkal jobban kihasználhatjuk a fotómasina dinamikatartományát. Rendelkezésünkre áll lassított felvételi mód is, ami azt jelenti, hogy Full HD képméret mellett 50/60/75/90/100/120 kép/mp-es képváltási frekvenciák közül válogathatunk. Csökkent picit az egy töltéssel készíthető képek száma, de ez a szenzor nagyobb felbontásának tudható be. Bár az érintőkijelző felbontása maradt a régiben, ennél a gépnél már OLED technológiára épül a rendszer, ami láthatóan szebb képet nyújt, mint a „hagyományos” TFT LCD-k.
A Panasonic DC-G90 a DMC-80-ba implementáltnál fejlettebb DfD (Depth from Defocus) kontrasztalapú AF rendszert kapott, ami sokkal inkább hasonlít a DC-G9-ben találhatóra, mintsem a korábbi kétszámjegyű masinákéra. Mivel azonban a G90-ben a G9 nagyteljesítményű processzoránál lassabb egység dolgozik, így az autofókusz teljesítménye – noha érezhetően jobb a G80-nál – nem éri el a csúcskategóriáét. Ez főleg a követőfókuszra értendő, mivel statikus témáknál már jó ideje „instant” sebességű az élességállítás.
Egy új funkció az úgynevezett „Live View Composite”, aminek használata során lehetőségünk nyílik arra, hogy egy hosszú expozíciós felvételt valós időben lekövessünk, és ha már úgy gondoljuk, hogy tökéletes az eredmény, a felvételkészítést leállítsuk. A „Live View Composite” nem kapott magyar megfelelőt a gép menüjében sem, így nem fogom „élőképes kompozit felvételnek” nevezni. A szolgáltatás dióhéjban: a kép felépítése során a gép a menüben megadható minimum 1/2 és maximum 60 mp hosszúságú felvételekből rak össze egy kompozit fotót, ahol mindig csak a csúcsértékű (világos) területeket adja össze a rendszer. Válasszuk ki a Manuális módot, majd a vezérlőtárcsát tekerjük túl a leglassabb záridőn (60 mp) és a Bulb módon. Az „LC” érték jelzi, hogy aktiváltuk a Live View Composite módot. A mód JPEG és RAW állományt egyaránt ment.
Noha a Panasonic fényképezőgépek menürendszere eddig is igen jól kezelhető és könnyen áttekinthető volt, a DC-G90 menüjét a mérnökök még egy picit átdolgozták, így az már szinte teljesen megegyezik például a DC-G9 nagytestvérével. A hat fő menüpont közül az egyedi beállítások további öt alegységre lettek lebontva, így minden funkció logikus és könnyen megtalálható helyre került. Természetesen van saját menüpontunk is, ahová a leggyakrabban használt funkciókat, szolgáltatásokat pakolhatjuk be a rendszerből:
Érdekesség, hogy bár a G90 is immár 20 MP-es képérzékelő köré épül, a népszerű 6K Fotó módot nem kapta meg. Persze, a korábbi 4K Fotó mód bekerült a felhozatalba, így azt használhatjuk, mint a korábbi Panasonic m4/3-os gépeknél is.
Csakúgy, mint a léptetett animáció, a késleltetett exponálás, avagy time lapse mód sem maradhatott ki a G90-ből. Ennek sem változott a beállítása és használata a korábbi G80-hoz képest – ami működik, azt ne javítsuk meg!
A DC-G90 kezelőfelületét teljesen saját igényeink szerint alakíthatjuk; a funkciógombok és tárcsák kioszthatósága (jó értelemben véve) zavarba ejtően sokrétű:
Ha pedig attól félünk, hogy fotózás közben véletlenül elállítunk valamit, akkor a fényképezőgép menüjében akár le is tilthatjuk egyes kezelőszervek működését:
A kijelzőn megjelenített élőkép képe felerősíthető, amit főleg csillagfotósok fognak élvezni. A funkció nem újdonság, de jó tudni, hogy a DC-G90-ben is megmaradt a szolgáltatások közt!
Mivel egyre több olyan objektív jelenik meg a m4/3 rendszerhez, aminek saját funkciógombja van, így evidens, hogy a fényképezőgépek menüjében is meg kell jelennie egy bejegyzésnek, ahol ehhez a funkciógombhoz rendelhetünk szolgáltatást. A G90 rendszere is lehetővé teszi ennek a gombnak a „belakását”:
Igen praktikus funkció, hogy az automatikus ISO állítás manuális módban is használható, sőt, még az expozíciókompenzációval együttesen is igénybe vehetjük! A menüben megadhatjuk a minimális záridőt is (nyilván a téma és az objektív gyújtótávolságának figyelembe vételével), de ha az „auto” értéket választjuk, akkor a gép alaphelyzetben az 1/60 mp-et, illetve az 1/gyújtótávolság mp-et fogja beállítani magának.
Jut eszembe: a kihajtható és elforgatható érintőkijelző nem csak a fókuszmező áthelyezésére (szemhez emelt gép esetében is) és a képek lapozgatására használható, hanem akár a menüben való barangolásra, az egyes tételek paraméterezésére is befoghatjuk. Képnézegetéskor a nagyításhoz, a kicsinyítéshez is remekül használható a kijelző. Aki viszont a fizikai gombokat és tárcsákat részesíti előnyben, az ki is kapcsolhatja az érintéses használatot.
Mindenképp említést érdemel még, ám korábbi gépekből részben már ismertek a következő szolgáltatások a DC-G90-ben:
- Beépített, szenzormozgatásos képstabilizátor, ami képes az objektívekbe épített stabilizációs elemmel való együttműködésre
- Expozíció késleltetése (1-8 mp közti idő), amivel elkerülhetjük a bemozdulásokat
- Expozíciósor, rekeszérték-sor, fókuszsor (1-10-ig tartó lépésköz, max. 999 kép), fehéregyensúly-sor
- HDR felvételi mód (csak JPEG)
- Többszörös expozíció (választható jelerősítés/átfedés)
- Fotóstílusok (új: L-monokróm D)
- Képszűrők
