Nem hiszem, hogy az embernek szégyellnie kellene, ha rajong valamiért. Ennek ellenére – bevallom – néha már kissé kínos, hogy nem bírom magamba fojtani lelkesedésemet. Azonban vannak olyan fotós termékek, amelyek az objektivitás megtartása mellett is kihozzák belőlem a „fanboy-t”, mert egyszerűen annyira meggyőző a teljesítményük, annyira kézbe valóak, és a mérnökök annyira eltalálták a dizájnt, hogy „nem lehet letenni” őket. Most valószínűleg lelőttem a cikk poénját, hiszen egy efféle bevezetőt nehéz lenne egy olyan termékről írni, ami nem győzött volna meg százszázalékosan. A Sigma 35 mm F1.2 DG DN | Art pont egy olyan termék, ami mellett nem lehet (pozitív) érzelmek nélkül elmenni, ám érdemes továbbolvasni, hogy miért alakult ki köztünk ez a(z egyoldalú) vonzódás!
Szerintem nem nagyon tévedek, ha azt állítom, hogy még a profi fotósok számára, akik abszolút munkaeszközként tekintenek felszerelésükre, sem közömbös, hogy az adott eszközt (fényképezőgép, objektív, vaku, állvány, táska stb.) mennyire szívesen veszik kézbe. Nem kell „szeretni” egy terméket, de ha nem jó az ergonómiája, ha vizuálisan nem stimulál, nem késztet a használatra, akkor a munka sem lesz olyan élvezetes, mint lehetne. Nos, a Sigma újdonsága, a 35 mm F1.2 DG DN | Art szerencsére pont egy olyan termék, amit bárki szívesen fog a kezébe venni: minden vajpuhán jár rajta, a „minőségérzet” abszolút elsőrangú. Mielőtt még tovább olvadoznék, lássuk a műszaki paramétereket:
A Sigma 35 mm F1.2 DG DN | Art belsejében 12 csoportba rendezve összesen 17 darab lencsetag található, melyek közül 3 db SLD és 3 db aszférikus kialakítású. Az F1.2-ről induló rekesz tizenegy, lekerekített alakú lamellából álló íriszét F16-ig lehet szűkíteni. A rekeszelést a fényképezőgépről (ehhez állítsuk az objektív rekeszgyűrűjét „A” pozícióba), vagy magáról az objektívről vezérelhetjük. A gyűrűt a filmkészítők folyamatos módba is átválthatják a dedikált kapcsolóval, így az nem fog 1/3 FÉ értékenként kattanó hangot kiadni.
Az objektív „kapcsolópaneljén” összesen három vezérlő található: a már említett „kattanás-mentesítő”, az AF/MF közt váltó kapcsoló, valamint az AFL feliratú nyomógomb, ami alaphelyzetben a fókuszt rögzíti (tehát komponálsz, élesre állítod a rendszert, megnyomod és nyomva tartod az AFL gombot, újra komponálsz és exponálsz – közben a beállított élesség nem mászik el). Ehhez a gombhoz azonban más funkció is párosítható a fényképezőgép menüjében. A Sony A7 III esetében például a „Testreszabás művelet1 -> Egyéni gomb -> 3 -> Fókuszrögzít. Gomb” oldalon lehet válogatni „Alanyfelismerés”, „AF Követ. Érzék.”, „AF be”, „Fókuszrögzítés”, valamint „Rekesz meg. AF-ban” közül.
A Sigma 35 mm F1.2 DG DN | Art legkisebb tárgytávja a szenzorsíktól számítva kereken 30 cm, a legnagyobb nagyítása 1:5,1. A 87,8 x 136,2 mm-es terjedelemhez 1090 grammos tömeg társul, a szűrőmenet átmérője pedig 82 mm. A Sigma első F1.2 kezdő F-értékű, kifejezetten tükörnélküli fényképezőgépekhez tervezett, L- és E-bajonettel kapható optikája kirajzolja a full frame méretű szenzorokat. A fém és kompozit anyagokból kialakított tubus por- és cseppálló, a bajonett körül is megtalálható a szokásos szigetelő gumigyűrű:
Az objektív hossza nem változik fókuszálás közben, mivel a művelet végig a tubus belsejében történik. A fókuszgyűrű elektromechanikusan van összekötve a lencsemozgató rendszerrel, így kizárólag bekapcsolt vázra csavarva tudjuk azt használni. AF állásban is bármikor belenyúlhatunk az élességállításba. A fókuszálás a már említett Sony A7 III vázzal gyorsan és némán történik, csupán halk surrogást lehet hallani működés közben. Bár a próbák során sosem volt probléma a Hyper Sonic Motor (HSM) AF pontosságával és sebességével, a Sigma Sports modellek AF gyorsaságával nem veszi fel a versenyt a 35 mm F1.2 DG DN | Art rendszere.
A retesszel is ellátott napellenző alaptartozéka a Sigma 35 mm F1.2 DG DN | Art lencserendszernek. A frontlencse körüli bajonettre könnyen és „olajozottan” lehet felcsavarni a napellenzőt, de azt lecsavarni már csak a reteszelő gomb nyomva tartásával lehet.
A külsőségek körbejárása után nézzük meg most együtt, hogyan teljesített a Sigma 35 mm F1.2 DG DN | Art optikailag! Ehhez az objektívet egy Sony A7 III típusú fényképezőgépre csavartam, kizárólag RAW-ban fotóztam, majd a nyersképeket az Adobe Camera RAW 11.4.0.273 verziójával alakítottam 10-es minőségű JPEG állományokká. Sem a fényképezőgépben, sem a szoftverben nem voltak bekapcsolva a korrekciós profilok. Lássuk, milyen mértékű a geometriai torzítás:
A képen enyhe hordótorzítás látható, de nincsenek benne zavaró hullámok, így – igény szerint – könnyen korrigálhatjuk ezt a jelenséget a nyersfájlok hívása során.
Az objektív fókuszlégzése látható, de nem zavaró mértékű, így a filmkészítők is örömüket lelhetik a 35 mm F1.2 DG DN | Art használata során.
A peremsötétedés F1.2 és F2.8 között jól látható, de F4-től szűkebb rekesznyílásoknál már csak mérsékelten van jelen. Teljesen sosem szűnik meg, de mint a hordótorzítást, úgy ezt a jelenséget is könnyűszerrel korrigálhatjuk, ha nem akarjuk fényképeinken látni.
A Sigma 35 mm F1.2 DG DN | Art nagyon jól kordában tartja a színhibákat, így már teljesen nyitott blendével is alig találkozni lilás-zöldes él-elszíneződésekkel. Az a minimális színezés pedig már F1.8 körül teljesen eltűnik.
Ha erős fényforrások kerülnek a kompozícióba, akkor itt-ott előfordulnak becsillanások. Az erős nyári napsütésben mindenképp érdemes használni az objektívhez mellékelt napellenzőt, de érdekes effektként akár bele is kalkulálhatjuk ezeket a jelenségeket a kompozícióba.
Kattints!
A kép élessége már F1.2 rekeszértéken is nagyon jó; az optika teljesítménye a felvétel közepén körülbelül F2-F2.2 körül éri el a csúcsot, de a szélek miatt sem kell sokkal tovább rekeszelni, ha tökéletes eredményt szeretnénk: F2.5-F2.8 körül már nem lehet belekötni a látottakba.
Hogy milyennek érzékeljük egy objektív bokeh-ját, avagy háttérelmosását, az mindig egyéni preferencia kérdése. Úgy vélem, a Sigma 35 mm F1.2 DG DN | Artnak nincs szégyellnivalója, a kiemelt témarészleten kívül eső részek szép lágy megjelenésűek. A képmintákat itt találjátok.
Értékelés
Tudom, hogy az értékelést úgy illik kezdeni, hogy előbb felsoroljuk a pozitívumokat, majd csak utána kezdjük el listázni azokat a dolgokat, amik nem tetszettek annyira. Most azonban nem fogom magam ehhez a bevett szokáshoz tartani: a Sigma 35 mm F1.2 DG DN | Art nem kicsi és nem könnyű, ami egyeseknél problémát okozhat egy egész napos fotózás során. Nincs beépített képstabilizátor sem, ami viszont nem olyan nagy ügy, hiszen mind a Sony E, mind a Panasonic L-bajonettes vázaiban van szenzormozgatásos stabilizáció. A becsillanásokat ügyes komponálással, vagy egyszerűen a napellenző használatával könnyűszerrel elkerülhetjük, az effektus felhasználásával pedig előnyünkre is fordíthatjuk azokat.
Ha viszont a fentieken túl tudjuk magunkat lendíteni, akkor csak kellemes csalódás érheti a fotóst: a Sigma 35 mm F1.2 DG DN | Art vajpuha bokeh-val, borotvaéles és kontrasztos rajzzal, gyakorlatilag színhibáktól teljesen mentes képpel varázsolja el használóját. A termék építési minősége, a kivitelezés, az anyaghasználat elsőrangú; aki kézbe veszi ezt a lencserendszert, az egykönnyen nem teszi majd le: garantált a birtoklási vágy! Bruttó 499 990 forintos árcédulája, persze, kissé lehűtheti a kedélyeket, de a minőséget mindig is meg kellett fizetni, ráadásul erre az objektívre akár befektetésként is tekinthetünk, ami hamar visszahozza majd az árát (esküvőfotósok például biztos nagyon sok szép emléket örökíthetnek majd meg vele). Tőlem jár neki a „Kedvenc” biléta!
Sigma 35 mm F1.2 DG DN | Art
A Sigma 35 mm F1.2 DG DN | Art objektívet a gyártó hazai képviseletétől kaptam a bemutatóhoz. A lencserendszer műszaki paramétereit itt találod.
