Összehasonlítás az E-M5 Mark II-vel – folytatás
No, a külső eltéréseket már feltérképeztük, most lássuk, hogy tudásra miben tér el a két generáció, azaz milyen újításokkal, pluszszolgáltatásokkal jelentkezik az Olympus OM-D E-M5 Mark III!
Az Olympus OM-D E-M5 Mark II több mint négy és fél éves; a gyártó még 2015 év elején jelentette be, ami a digitális érában igen hosszú futásidőnek számít. A rajongók már bő két évvel ezelőtt elkezdtek találgatni, mozgolódni, hogy vajon mikor, s egyáltalán érkezik-e az utódmodell, ami a Mark II-t végre leválthatja. A fanatikusok oldalát egy másik kérdés is fúrta: vajon mivel lehet a 2015-ben igen ütős tulajdonságokkal debütáló E-M5 Mark II-t felülmúlni, milyen funkciókkal, milyen tudással léphet szintet az Olympus? Alábbi táblázatban összeszedtem a legfontosabb paramétereket, így csokorba szedve láthatjuk, hogy hol lett jobb a Mark III:
Az OM-D E-M5 Mark II 16 MP-es felbontása már 2015-ben is „határértékű” volt, hiszen a legtöbb konkurens gép 20-24 MP-es, jellemzően nagyobb felületű (APS-C) lapkákkal volt szerelve. Ezt a hendikepet az Olympus az úgynevezett nagyfelbontású móddal kompenzálta, ahol 40 MP-es képeket készíthettünk, igaz, komoly megkötésekkel. Az E-M5 Mark II állványról, legfeljebb ISO 1600-as értéken volt képes az összesen nyolc egyedi expozícióból összerakott kompozit kép megalkotására, ráadásul a blende íriszét sem szűkíthettük F8-nál tovább. Nos, az újoncnál is megmaradtak ezek a megkötések, cserébe itt már 50 MP-es képet kapunk, hiszen a képérzékelő 16 helyett 20 MP felbontással rendelkezik.
Kattints!
Megújult a képfeldolgozó rendszer is, hiszen az E-M5 Mark III-ban már az E-M1 Mark II-ből ismerős TruePic VIII CPU dolgozik. A „friss” processzor gyorsabb adatfeldolgozására és precízebb zajszűrésére a nagyobb adatmennyiség, és a kisebb pixelek miatt volt szükség. Az érzékenységi tartomány megmaradt az ésszerű ISO 200-25600 között, s bár lefelé ISO 100-ig kiterjeszthető ez a skála, bizony, jól jönne végre egy natív ISO 50-es érték is.
Az Olympus E-M5 Mark III 5-tengelyes, szenzormozgatásos képstabilizátora fél FÉ-vel hatékonyabb, azaz 5,5 FÉ előnyre tehetünk szert a használatával, sőt, ha képstabilizátoros objektívvel dolgozunk, a két rendszer képes az együttműködésre, így már 6,5 FÉ-ig nyújtható az előny, ami hihetetlenül praktikus dolog tud ám lenni!
Amint az a táblázatból kivehető, az elektronikus kereső és a kihajtható és elforgatható, érintésérzékeny kijelző maradt (nagyjából) a régi paraméterekkel, de az EVF nagyítása némileg kisebb lett – ha hinni lehet a gyári paraméterlistának, ugyanis használat közben nem vettem észre különbséget.
A mérnökök csiszoltak egy rendeset a Mark II AF rendszerén, így a Mark III-ban már 121 AF mezőt vonhatunk be az élességállításba, ahol az E-M1 Mark II-höz hasonló módon már közép-prioritásos fókuszcsoportokat is használhatunk témakövetéshez. A C-AF érzékenységét a menüben állíthatjuk -2 és +2 értékek közé, megadhatjuk továbbá, hogy mely fókuszmező csoportok használata során legyen prioritása a középső mezőnek, és honnan induljon az AF a csoporton belül (közép prioritás választható itt is). Egy csoport állhat 25, 9, vagy 5 mezőből – itt a 25 mezős egység az újdonság.
A mechanikus zár továbbra is a megszokott 1/8000-60 mp-es tartományt tudja, de gyorsult az elektronikus zár, mert azzal már 1/32000 mp-ig is lemehetünk („röptében a puskagolyót”). A gyorsabb elektronikus zár jól jöhet a gyors sorozatfelvételnél is, ahol már 30 kép/mp-et is elérheti a sebesség! Igaz, ilyen sebességeknél már a puffer és a gyors kártyakezelés (UHS-II) sem segít, 23 RAW után picit várni kell. Apropó puffer: a Mark II-éhez képest itt már 16 helyett 150 (!) RAW fotót tárolhatunk el az átmeneti tárolóban.
A művészi szűrők köre eggyel bővült, az Olympus OM-D E-M5 Mark III-nál már rendelkezésünkre áll az úgynevezett „Instant Film” filter is, ami az alábbiképp fest:
Az E-M5 Mark III végre megkapta az E-M1 Mark II-ben bemutatott „Pro Capture” funkciót, ahol a gép attól a pillanattól kezd felvételeket rögzíteni, amint félig lenyomjuk az exponáló gombot. Az így rögzített képek egy köztes memóriába, a pufferbe kerülnek, amely legfeljebb 14, teljes felbontású felvétel tárolását végzi. Amikor az exponáló gombot félig lenyomjuk, gyakorlatilag folyamatos képrögzítés kezdődik. Innentől vissza tudunk menni az időben – legfeljebb 14 kép erejéig – így a megfelelő pillanatot biztosan rögzítjük, akkor is, ha esetleg késve exponálnánk. Ennél a módnál beállíthatjuk, hogy mekkora legyen a felvételi sebesség (15, 20, 30, 60 kép/mp), felvétel előtt hány képet mentsen a gép (maximum 14), illetve mennyi legyen a felvett fotók korlátja (végtelenre is lehet állítani, ami gyakorlatilag a puffer telítődéséig tart). Fontos tudni, hogy a ProCap használata során csak rögzített (egyszeri) fókuszálásra van lehetőség, a gép nem követi a téma mozgását!
Bővült a filmkészítés során használható funkciók, szolgáltatások listája is, így az E-M5 Mark III már 4K/C4K felbontásban is vehet fel videót (maximum 30 kép/mp frekvenciával), de kapunk lassított felvételt is, ha épp arra fáj a fogunk (Full HD @ 120 fps). Külön Log profil nincs, de a „Tompa” képmódot lehet módosítani eléggé ahhoz, hogy szélesebb dinamikájú „profilt” kapjunk.
Az UHS-II kompatibilis memóriakártya foglalatot már említettem, ezt a gép valóban ki is használja, hiszen a pufferürítés gyorsabb, mint a Mark II-nél ugyanazzal a memóriakártyával (UHS-II-es SanDisk 300 MB/mp sebességű).
A WiFi mellett megjelent az alacsony energiaigényű Bluetooth modul is, így akár folyamatos összeköttetésben lehetünk okoseszközeinkkel.
Egyebek: akinek van rá igénye, az nem csak vezeték nélküli módban, hanem vezetékes távkioldóval is irányíthatja a Mark III-at, hiszen a csatolófelületen megjelent ez a speciális aljzat is. A Mark III 55 grammal könnyebb, mint a Mark II, de itt-ott pár milliméterrel nagyobb elődjénél. A felépítési minőség ugyanolyan jó; korábbi pletykák szerint az E-M5 Mark III „olcsó hatású” műanyag masina, ami azonban nem igaz. Élőben ugyanolyan benyomást kelt, mint a Mark II.
Az Olympus OM-D E-M5 Mark III egy újfajta, BLS-50 jelű akkumulátort használ, aminek a CIPA mérései szerint ugyanúgy 310 kép a teljesítménye, mint az E-M5 Mark II-ben használt BLS-1 áramforrásé. A próbaidőszak alatt nem sikerült lemerítenem az akkut, pedig adtam neki rendesen..
Végül a menürendszerről: a Mark III menüje ugyanolyan, mint a Mark II-é, úgy tűnik, hogy a mérnökök nem tudják, vagy nem akarják megkönnyíteni a fotós dolgát. A rendszer összetett, mindenre kitérő, ami egyrészt jó, hiszen bármit be tudunk állítani benne, másrészt viszont rossz, mert ember legyen a talpán, aki képes memorizálni, hogy mi hol található benne.
