Amint azt már valószínűleg tudjátok, a Secure Digital, avagy SD formátumot 1999 augusztusában mutatta be a közérdeműnek az SD Card Association (SDA). Az új formátumot az időközben avuló MultiMediaCard (MMC) leváltására alkotta meg közös erőfeszítéssel a SanDisk, a Panasonic (Matsushita Electric), valamint a Toshiba. Az évek során az SD kártyák három méretformátuma közül elsősorban az SD (32 x 24 mm) és a 2005-ban bemutatott microSD (15 x 11 mm) terjedt el, a közéjük ékelődő, még 2003-ból származó miniSD (21,5 x 20 mm) gyakorlatilag kihaltnak tekinthető.
Az SD egységek első generációja, az SDSC (Secure Disk Standard Capacity) 1 MB és 2 GB közti kapacitással rendelkezett, amit majd az SDHC (Secure Digital High Capacity) követett 2 GB és 32 GB közti memóriakártyákkal. Az SDXC (Secure Disk Extended Capacity) kártyák 32 GB és 2 TB közötti tárhelyet kínálnak, míg a legújabb, az SDUC (Secure Digital Ultra Capacity) jelölésű termékek már 2 TB és 128 TB közti kapacitással rendelkezhetnek.
A memóriakártyáknál persze nagyon fontos paraméter a kapacitás, de nem sokat érünk egy olyan egységgel, ami például 512 GB-os, de csak rendkívül lassan, mondjuk 90 MB/mp sebességgel írható/olvasható (elméletileg bő másfél óra lenne ennek a kártyának a teljes kiolvasása). Lássuk, melyek a legelterjedtebb jelölési módok az adatátviteli sebességre vonatkozóan:
A piktogramok forrása: SD Card Association
Az SD memóriakártyákon többféle jelölés mutatja annak elméleti adtaátviteli sebességét. Egyrészt találunk mindegyik címkéjén egy MB/mp-ben kifejezett számadatot (pl. 90 MB/mp, 170 MB/mp, 300 MB/mp stb.), másrészt piktogramok is utalnak az írási sebességre: a folytonossági hiányos körben látható számok a garantált legkisebb folyamatos írási sebességet mutatják MB/mp-ben. A nagy „U” betűbe írt szám szintén a garantált legkisebb írási sebességet mutatja (1 = 10 MB/mp, 3 = 30 MB/mp). Az újabb jelölések között megtalálható a V és egy számadat párosa, ami a szekvenciális, azaz folyamatos írási sebességet jelöli MB/mp-ben. Ez az adat elsősorban a filmkészítőknek szól, így ki tudják számolni, mekkora adatsűrűségű („bitrátájú”) lehet a felvett mozgókép (pl. egy V30-as kártyával még egy 240 Mbps-os videó vehető fel képkocka-eldobások nélkül, míg egy V90-es esetében a 720 Mbps a csúcs). Az egyszeres CD olvasó adatátviteli tempóját is fel szokták használni egy-egy memóriakártya sebességének a jelölésére: a számadat és egy kis „x” mutatja, hányszor gyorsabb a memóriakártya elméleti sebessége, mint az ős-CD olvasóé. Pl.: 633x = 633 x 150 kB = (felkerekítve) 95 MB/mp.
Az UHS besorolás szintén utal az adott SD kártya adatátviteli sebességére, de itt az elméleti maximumot jelölik. Az UHS-I kategóriába tartozó termékek legfeljebb 104 MB/mp-re képesek, míg az UHS-II-be sorolt egységekkel már akár 312 MB/mp is elérhető. Az új, még nem igazán elterjedt UHS-III kategóriába eső kártyák maximuma pedig 624 MB/mp. Az UHS-III és az UHS-II kártyák visszafelé kompatibilisek, tehát egy régebbi (UHS-I-gyel kompatibilis) fényképezőgépben is használhatjuk azokat, de értelemszerűen nem fogjuk tudni kihasználni a sebességbeli előnyeiket.
A piktogramok forrása: SD Card Association
Egy újabb jelölés az úgynevezett „Application Performance Class”, ami azt jelöli, hogy másodpercenként hány olvasási/írási műveletet képes végrehajtani az adott memóriakártya. A Class 2-be sorolható egységek azonban szoftveres támogatást is igényelnek, mivel írási gyorsító-tárazással és az írási/olvasási parancsok sorrendjének optimalizálásával érik el csúcssebességüket. Ezeknél a memóriakártyáknál jellemzően 10 MB/mp a garantált írási sebesség. Az efféle jelölés általában nem a fotósoknak, filmkészítőknek ad „emészthető” információt, hanem azoknak, akik a kártyát például egy operációs rendszer használatára szeretnének csatasorba állítani (pl. okoseszközökben).
A sebesség persze nagyrészt az adott kártyaformátum buszrendszerétől (is) függ. Ezek, mármint a buszrendszerek –, és maximális adatátviteli sebességük már fentebb említve is lettek; jelenleg négy ilyen létezik az SD formátumban: a HC (max. 25 MB/mp), az UHS-I (max. 104 MB/mp), az UHS-II (max. 312 MB/mp), valamint az UHS-III (max. 624 MB/mp). S bár ezek visszafelé kompatibilisek (lásd fentebb), eltérő számú érintkezővel rendelkeznek:
Balra az SDHC/UHS-I, jobbra az UHS-II/III típusú kártya látható
Az SDHC és az SD UHS-I kártyákon csupán egy sornyi érintkező található, míg az UHS-II és az UHS-III kártyák két sornyi aranylábbal kommunikálnak.
Az SDexpress formátumról pár sorban
Az SD formátum jövőjét jelentő SDexpress formátum nem új keletű, hiszen 2018 júniusában jelentették be a fejlesztők. Ezen kártyák szintén két sor érintkezővel rendelkeznek, s hogy megmaradjon a kompatibilitás a régebbi eszközökkel, a felső sor az UHS-I kategóriának felel meg. Ez azt jelenti, hogy régebbi fényképezőgépekben, kamerákban az SDexpress formátumú memóriakártyák a korábbi, UHS-I kategóriának megfelelően fognak viselkedni. Az alsó érintkező sorhoz viszont egy NVMe protokollos PCIe Gen 3 interfész csatlakozik, ami akár 985 MB/mp-es adatátviteli sebességet is lehetővé tesz.
Ha tehát a lehető legjobban ki szeretnénk használni a lehetőségeket, mindig az adott eszköznek megfelelő memóriakártyát válasszunk. Nem mindig a leggyorsabb a legjobb, de nem mindig érdemes lassabbat vásárolni!
Ezt a hivatalos PDF fájlt ajánlom minden érdeklődő figyelmébe! (Készült a wikipedia.org cikke, valamint az ExplainingComputers YouTube csatorna videója alapján)
