Bevezető, külsőségek
Július vége felé érkezett a Nikon új, Z-bajonettes fényképezőgépe, a Z 5, ami tulajdonképpen a Z 6 és a Z 50 keveréke. A gyártó a Z 5-öt egy belépő szintű, full frame lapkás fotógépnek tekinti, de a készülék jóval többet nyújt, mint egy ténylegesen (kategória)kezdőknek szánt fotómasina. A váz méretei nagyjából megegyeznek a Z 6/7 gépekével, a kezelőfelület kialakítása a gép előlapján és hátoldalán teljesen megegyezik, az igazi különbség a tetőlemezen és a memóriakártya részlegen található, de előbb lássuk, mik a Z 5 legfontosabb jellemzői:
A képérzékelő full frame méretű, 24 MP felbontású, ám nem a Z 6 BSI lapkájának reinkarnációját láthatjuk benne, hanem egy hagyományos kialakítású CMOS-t, ami tehát nem hátsó megvilágítású (a natív érzékenység ISO 100-51 200 között mozog). A Z 5-ben is megtalálható az 5-tengelyes szenzormozgatásos képstabilizáció. Az AF-rendszer 273 mezős hibrid, azaz kontraszt- és fázisérzékelés elvű, aminek érzékenysége -2 FÉ-ről indul. A váz hátoldalán található dönthető kijelző érintésérzékeny, felbontása 1,04 millió képpont. Az elektronikus kereső OLED technológiára épül, 3,69 millió képpontos panelja van. A Z 6/7-tel szemben a Z 5 vázszerkezete több polikarbonátot tartalmaz, de érdekes mód grammra pontosan annyit nyom, mint „nagyobb” társai (675 g).
A Z 5 előnye a Z 6/7-tel szemben, hogy nem egy, hanem két memóriakártya foglalattal van ellátva. Azonban némi üröm az örömben, hogy nem XQD/CFexpress, hanem SD foglalatok kerültek a váz oldalába (mindkettő UHS-II kompatibilis). Természetesen van beépített WiFi és Bluetooth modul, tehát a vezeték nélküli kommunikáció okoseszközeinkkel és számítógépünkkel itt is biztosított. A sorozatfelvételi sebesség mechanikus zárral kissé lassú: csupán 4,5 kép készülhet másodpercenként (viszont autofókusszal, fényméréssel, 100 kép erejéig). Mivel a Z 5 csatolófelülete megegyezik a komolyabb Z 6/7-ével, ezért az USB 3.2 Type-C aljzat szintén jelen van, ami biztosítja, hogy a gépet külső áramforrásról is működtethessük.
A Nikon Z 5 a mechanikus zár helyett elektronikus első redőnnyel, vagy teljesen elektronikus zárral is kioldható, ami néma működést is lehetővé tesz. A készülék videós részlege valamelyest vissza lett fogva, hiszen 4K felbontásban legfeljebb 30 kép/mp-es képfrissítést használhatunk (bővebben erről kicsit később).
Amint fentebb említettem, a Z 5 méretei és kialakításának nagy része megegyezik a Z 6/7 vázakéval, így az ergonómia tulajdonképpen ugyanaz. Az előlapon megvan a két funkciógomb, a paraméterező tárcsa, az AF segédfény, valamint az objektív reteszelését oldó gomb.
A hátoldal teljesen ugyanaz, mint a komolyabb Z modelleknél, így aki másodgépnek venné a Z 5-öt, az akár csukott szemmel is megtalál majd minden gombot, tárcsát. A kijelző is ugyanúgy csak dönthető, sajnos, nem lehet kifordítani.
A váz bal oldalán a csatlakozók száma és elhelyezése sem változott, de a memóriakártyák foglalatait fedő lap nyitásának módja is maradt a régiben.
Ami viszont teljesen más, mint a Z 6/7-nél, az a tetőlemez kialakítása, ami a Z 5 esetében sokkal inkább hasonlít a Z 50 felső részére: a kereső púpja mellett jobb oldalon van a módválasztó tárcsa, ami nem rendelkezik retesszel. Nincs státuszkijelző, ami igazából nem is hiányzik erről a gépről.
A fotógép fenéklemezén az optikai középvonal alá került a fém állványmenet; az akkumulátor fiókja ennél a készüléknél is a markolatban található. Az EN-EL15C típusú akkumulátor a CIPA mérései szerint egy töltéssel legfeljebb 470 fénykép készítésére képes – a való világban ez a szám jóval több, illetve kevesebb is lehet attól függően, melyik kijelzőt és milyen gyakorisággal használjuk.
