Az Olympus eladta képalkotó részlegét, és egyesek szerint a Panasonic is dobhatja közös gyermeküket, a m4/3 rendszert, hogy a full frame lapkás, L-bajonettes termékekre koncentrálhasson.
Tény és való, hogy nehéz időket élünk, és abban is lehet igazság, hogy a Panának sem annyira feneketlen a pénztárcája, hogy gőzerővel, százszázalékosan toljon két rendszert párhuzamosan; szóval biztos van abban valami, hogy előbb vagy utóbb, de a két kakas közül az egyiket le fogja vágni, és a full frame felé tendáló világban sejthető, hogy nem a m4/3 lesz hosszútávon a nyerő.
Tény, hogy a m4/3 rendszert az Olympus és a Panasonic alapította, és tény, hogy az elmúlt évek során pont ez a két alappillér gyengült meg, de a m4/3-ot több mint 40 vállalat (egészen pontosan 44 gyártó, köztük olyanok, mint a Sharp, aki hamarosan kiadja saját, 8K felbontású m4/3-os videokameráját, vagy a Venus Optics, a Yongnuo, a Xiaomi, a Cosina, a DJI, a Kenko Tokina, a Sanyo, a Sigma, az SLR Magic, a Leica, a Blackmagic Design stb.) támogatja, szóval köszöni szépen, egész jól van.
Bármennyire is hihetetlen, a 17,3 x 13 mm-es lapka köré épülő gépeknek és objektíveknek számos előnye van a 36 x 24 mm-es „full frame” rendszerekkel szemben: a kis bázistávolságnak és a viszonylag kis bajonett-átmérőnek köszönhetően a legtöbb rendszer üvegeit felcsavarhatjuk rá a megfelelő konverter segítségével, a kisebb szenzor kevesebb hőt generál, gyorsabb kiolvasású, mint ugyanolyan technológiával készített nagyobb társai, a kétszeres képvágás faktor miatt kisebb és könnyebb teleobjektívek tervezhetők rá, illetve e faktor miatt nagyobb lehet a mélységélességünk, ami például makrózáskor jöhet jól. A m4/3 rendszer melletti egyik hivatalos érv anno a „kisebb/könnyebb vázak és objektívek” volt, de én ezt nem feltétlenül erőltetném, mert a használhatóság és a jó ergonómia egy adott méret alatt már nem biztosított, szóval egy munkaeszköz legyen kényelmes, és jól kezelhető.
Nyilván vannak hátrányai is a kisebb szenzornak, hiszen – ugyanazt a technológiát feltételezve – a 4/3-os lapkák képminősége, azaz elsősorban zajszintje, illetve dinamikája nem veheti fel a versenyt a nála majdnem négyszer nagyobb felületű 36 x 24 mm-es egységekével. Ugyanakkor megjegyezném, ha az emberek zömének „már elég jó” egy telefon kameramodulja által generált képminőség, akkor a m4/3 hozzájuk képest már szinte „csillagászati” dolgokra képes.
De visszatérve a címre: a Panasonic nem hagyja el a süllyedő hajót (ami nem is süllyed), de az biztos, hogy lesznek változások, ami a m4/3-ot érinti. A jövőben valószínűleg megszűnnek bizonyos gépcsoportok, és a gyártó majd a videó-centrikus vázak, illetve videokamerák (vloggerek és professzionális felhasználók) felé veszi az irányt, hogy a full frame családot előtérbe helyezhesse. Nyilván lassulnak majd a frissítési ciklusok is, ami nem feltétlenül jelent hátrányt felhasználói szemszögből nézve sem. Összességében sem látom úgy, hogy a m4/3-nak vége lenne, de a jelenlegi világgazdasági helyzet és a konkurens, jellemzően full frame rendszerek kikényszeríthetnek majd egy irányváltást, ami egyértelműen a mozgókép felé mutat.
Rövid eszmefuttatásom a témáról az alábbi videóban hallgatható meg:
