Bevezető, külsőségek
Az okostelefonok ijesztő ütemben fejlődő kameramoduljainak és szoftvereinek hatására már évekkel ezelőtt kihalt a „kompakt fényképezőgép” kategória. Az elsőként a telefonokban meghonosított Mesterséges Intelligencia, a mélytanulás és a neurális hálózatok körömpiszok méretű szenzorokkal és optikákkal is már „elég jó” képet tudnak alkotni (számítógépes képalkotás), így az elmúlt időszakban már a kisfilmnél kisebb méretű képérzékelővel (1”, 4/3”, APS-C stb.) szerelt, cserélhető objektíves tükörnélküli rendszerek piaci pozíciója is komolyan meginogni látszik. Úgy tűnik, hogy a képalkotó rendszerek újabb forradalma előtt állunk, ahol a fényképezőgép gyártóknak csak egy menekülési útvonaluk maradt: ezerrel ráállni a full frame, azaz 36 x 24 mm-es lapkával szerelt fotómasinák gyártására, és egyre újabb technológiákat felkutatni, kifejleszteni és beépíteni ezekbe a masinákba.
Nos, a Panasonic is felismerte a helyzetet és már lassan két évvel ezelőtt bejelentette, hogy az L-bajonett Szövetség tagjaként új, immár full frame érzékelők köré épített fotómasinákat (is) fog fejleszteni. A DC-S1 és a DC-S1R vázakat a videózásra kihegyezett DC-S1H követte, így a japánok e három készülékkel gyakorlatilag a „teljes piaci igényt” lefedték (S1: alacsony zajszintű, S1R: nagy felbontású, S1H: videóra kihegyezett). Azonban a Panasonic rajongótábora a m4/3 masinákhoz volt szokva, így nem csoda, hogy sokan kifogásolták az új gépek méretét és tömegét, s nem utolsó sorban azt, hogy „kezdőknek” nem is volt semmi a felhozatalban. A kifogások teljes sorának húzza méregfogát a DC-S5, ami tulajdonképpen egy mini S1-nek tekinthető, hiszen ugyanúgy egy 24 MP-es full frame lapka köré épül, nagyon hasonló tudást nyújt, ugyanakkor kisebb és könnyebb, mint egy DC-GH5.
Lássuk tehát, mit kínál a Panasonic DC-S5 a full frame világába belépni kívánó fotósnak! Íme, a legfontosabb tulajdonságok:
- Megszokott, nagyon jól használható Panasonic kezelőfelület
- Kihajtható és elforgatható, 3”-os, érintésérzékeny kijelző 1,84 millió képponttal
- Multifunkciós kezelőszerv (tárcsa és kurzorok egyben)
- Mini joystick
- Két vezérlőtárcsa
- Dedikált nyomógombok, amikhez a gép menüjében más-más funkciót rendelhetünk
- Elektronikus kereső (OLED, 2,36 millió képpontos, 0,74x nagyítású, 120 Hz frissítésű)
- Két memóriakártya foglalat (1x UHS-I és 1x UHS-II kompatibilis)
- L-bajonett
- Mikrofon be-, fejhallgató kimenet
- 24 MP-es full frame CMOS szenzor aluláteresztő szűrő nélkül
- Beépített WiFi és Bluetooth modulok
- Por- és cseppálló szigetelés
- 5-tengelyes szenzormozgatásos képstabilizátor (5 FÉ előny önmagában, Dual IS esetén 6,5 FÉ előny)
- 1/8000-60 mp mechanikus zár (elektronikus első redőnnyel 1/2000 mp, elektronikus zárral 1/8000 mp a limit, videóban 1/16 000 mp)
- USB 3.1 Gen 1 Type-C aljzat (ezen keresztül tölthető is az akku, akár a gép használata közben is)
- DfD kontrasztérzékelős fókuszrendszer továbbfejlesztett arc-, test- és fejérzékeléssel, MI-vel megtámogatva felismeri a macskákat, kutyákat és madarakat is
- 48 és 96 MP-es nagyfelbontású mód (RAW és/vagy JPEG mentéssel, akár kézből is használható)
- 7 kép/mp-es sorozatfelvételi sebesség (5 kép/mp folyamatos fókusszal)
- Legfeljebb 4K felbontású videók felvétele (4K @ 60 fps APS-C vágással, 4K @ 30 fps full frame mérettel, korlátlan hosszal), lassított felvétel Full HD-ban maximum 180 kép/mp-cel, Hybrid Log Gamma (HLG), V-Log támogatva
- ISO 100-51 200 alapérzékenység, ami kiterjeszthető ISO 50, illetve ISO 204 800-ig
- 6K Fotó mód
- 4K Fotó mód
Látható tehát, hogy míg az S1/R/H eléggé specifikus gép, addig az S5 egy kicsit „mindenes” akar lenni, tehát nem csak fotózásra, hanem videózásra is elég jól bevethető (a maga korlátaival, persze). Mivel a legtöbben úgyis az S1-gyel fogják összehasonlítani, íme, egy elnagyolt lista arról, hogy miben tud többet az S1: nagyobb felbontású kereső, nagyobb méretű és felbontású kijelző, rendelkezésünkre áll vakuszinkron aljzat, gyorsabb a sorozatfelvétel, nagyobb a puffer, SD mellett XQD kártyával is használható, nagyobb az akkuteljesítmény, képvágás nélküli a 4K @ 60 fps videó (viszont maximum 30 perc a felvétel hossza), nagyobb kezűeknek kényelmesebb a fogása.
Nos, a fotógép hátoldala a Panasonic rajongóinak már otthonos, ismert lehet. Akinek már volt dolga a GH sorozattal, illetve a full frame-es Panákkal, az itt sem fog elveszni. A DC-S5 rengeteg paraméterező lehetőséget kínál úgy, hogy közben a kezelőfelülete mégsem zsúfolt, vagy kaotikus. Bár az S5 váza viszonylag kicsi, mégis elfértek rajta a legfontosabb vezérlők, mint például a kihajtható és elforgatható érintőkijelző, a mini joystick, vagy a roppant praktikus multifunkciós egység, ami egyszerre tárcsa és kurzorgomb. A fókuszmód átváltásához sem kell menüben turkálni, egyszerűen forgassuk el a dedikált kapcsolót (ami szintén egy kombinált egység, hiszen a nyomógombjával a fókuszmezők menüjét hívhatjuk elő).
További dedikált és igény szerint más-más funkcióval összepárosítható kezelőszerveket találunk a váz tetőlemezén: balra, az elektronikus kereső mellett az üzemmód tárcsa látható (retesz nélkül, de ez nem baj), míg jobbra az EVF-től a módválasztó tárcsa (szintén retesz nélkül), a bekapcsoló, a videofelvételt indító gomb (piros), a dedikált nyomógombok, valamint a hátsó és az elülső vezérlőtárcsa található.
A Panasonic DC-S5 két SD memóriakártya foglalattal van felszerelve, ám csak az egyik támogatja az UHS-II besorolású egységeket (persze, UHS-II kártyákat kezel a gép mindkét foglalatban, de csak UHS-I szinten hajtja a második szlotot) – miért? Igaz, a fényképezőgép sebességigénye nem feltétlenül indokolja a gyorsabb UHS-II kártyák használatát, de ha már az egyik foglalat kezeli ezeket a modern egységeket, akkor a másik is kezelhetné. Nem kis plusz, hogy a kártyákat menet közben, azaz videofelvétel közben lehet cserélni, így gyakorlatilag végtelen hosszúságú felvétel készíthető (veszel az egyikre, közben kicseréled a másik, betelt kártyát – ehhez a művelethez érdemes a gépben megformázott kártyákat előkészíteni)!
A DC-S5-höz teljes értékű portrémarkolatot csatlakoztathatunk, ennek a lefedett aljzatát láthatjuk a fém állványmenet és az akkumulátor fachja között. A DC-S5 egy újfajta energiaforrással működik:
A DMW-BLK22 a CIPA mérései szerint 440/480 kép (LCD/EVF) elkészítésére elegendő naftával tölthető – a valóvilágban valószínűleg jóval több fotót lőhetünk, mire tölteni kellene az akkut (ezt tapasztalatból állítom).
A fotómasina csatlakozói a váz bal oldalára kerültek, ezeket két különálló ajtó fedi. Felül a fejhallgató kimenete és a mikrofon bemenete található, míg alattuk az USB és a HDMI aljzatok lettek elrejtve. Vegyük észre, hogy az S5 csatlakozóinál nincsen csavarmenet, amibe a kábelvédő kiegészítőt lehetne becsavarni, továbbá nem teljes méretű HDMI aljzatot kapunk!
A DC-S5 memóriakártya foglalatait egy retesz nélküli fedél rejti. Ezt úgy tudjuk kinyitni hogy egyszerűen hátrafelé elhúzzuk, az ajtó ezután magától kitárul (rugó nyitja). Ezt a megoldást a gyártó valószínűleg nem csak a költséghatékonyság miatt választotta, hanem az S1/R-nél sokan kifogásolták a reteszes nyitást, holott az sem kíván bonyolult mozdulatsort a fotóstól.
Sajnos, DC-S1/R épp nem volt kéznél, így a DC-S5 külsejét csak a szintén igen népszerű Sony A7 III vázzal tudtam összehasonlítani. Íme, pár további kép róluk:
A Panasonic S5 markolata mélyebb, kényelmesebb és biztosabb fogást nyújt, mint a Sony-é
A Sony A7 III egy vékonyabb gép
