Képminőség
A Panasonic DC-S5 képminősége kapcsán nem vártam semmi eget rengető újdonságot (noha nem az S1 érzékelőjét kapta), hiszen a „közkézen forgó” 24 MP-es CMOS általában egy igazi svájci bicska, azaz alacsony zajszint mellett nyújt tág dinamikát és kellően nagy felbontást. A mondhatni arany középutat jelentő lapka nem okozott csalódást, azonban a megfelelő minőségű képekhez szükségünk lesz a képalkotó motor megfelelő működésére és egy jó optikára. A gyártótól a bemutatóhoz a full frame-re tervezett új kitobjektívet kaptam: a Lumix 20-60 mm F3.5-5.6 S egy igazán hasznos tartományt lefedő üveg, ami rendben tette a dolgát. A fényképezőgép menüjében kikapcsoltam, illetve minimálisra vettem a zajszűrést, JPEG és RAW párhuzamos mentést választottam. A JPEG-nél a lehető legjobb minőséget választottam, „Standard” fotóstílussal, míg a színtér Adobe RGB volt. A zajos képeket – mint mindig – itt is stabil háromlábról készítettem.
Kattints!
Balra a DC-S5 saját képalkotó motorja által generált JPEG fájlok, míg jobbra az Adobe Camera RAW 13.0.0.610 beépülő moduljának gyári beállításaival átalakított fájlok láthatók. Az S5-nek csak a natív érzékenységi tartományát használtam, ahol azt tapasztaltam, hogy még ISO 6400 és ISO 12800 közötti értékeken is szépen megmaradnak a finom részletek, ám ISO 12800-on már kissé elszabadul a vörös csatorna és kezd összefolyni a többivel. A nyersfájlok átalakítása során valamivel szemcsésebb képet kapunk, és a vörös színcsatorna talán egy fél FÉ-vel korábban kezd el rakoncátlankodni, azaz a masina saját JPEG motorja alaphelyzetben szebb képet készít, mint a RAW átalakítás a gyári értékekkel!
Kattints!
Amint a fenti két példa mutatja, a dinamikában is van bőven tartalék: mind a csúcsfények visszahúzásával, mind az árnyékok feltolásával előhozhatjuk a részleteket. A példák csupán az expozíciós értékek módosításával elért eredményt mutatják, a többi paraméter próbálgatásával, finomhangolásával még tovább is lehetne javítani a képeken.
