Működés, videós funkciók II.
Igaz, csak szoftveres varázslattal érhető el, de ha bekapcsoljuk a Sigma fp L ISO kiterjesztését, akkor nem csak felfelé, de lefelé is számos új érték válik elérhetővé. Már az fp-ben is elérhető volt ez a lehetőség, de álljon itt még egyszer: a Sigma fp L érzékenységi tartományát felfelé egészen ISO 102400-ig, lefelé akár ISO 6-ig (!) is tekerhetjük. Így néz ki a skála: ISO 6, 8, 10, 12, 16, 20, 25, 32, 40, 50, 64, 80, (…), 51200, 102400. Így még verőfényes napsütésben is vígan fényképezhetünk F1.2-es blendeértékkel úgy, hogy közben nem kell 1/8000 mp-es záridővel dolgoznunk, hanem választhatjuk akár az 1/250 mp (vagy lassabb) értékeket is.
A Sigma fp-ben a 2.00 vezérlőszoftverrel vált elérhetővé a cinemagráfiák készítésének lehetősége, az fp L-be viszont már eredetileg is bekerült ez a szolgáltatás. Ezzel a funkcióval „mocorgó állóképeket” állíthatunk össze gépen belül, azaz olyan állóképeket, ahol egy-egy mozgó elem van jelen. Hogy könnyebb legyen ennek a megértése, felvettem egy videót arról, hogyan is működik a dolog és milyen a végeredmény, íme:
A Sigma fp L megörökölte az fp videós funkcióit, de a mérnökök itt-ott azért kiegészítették a lehetőségek tárházát, hogy gyakorlatilag olyan hibrid kamerát vehessünk kézbe, ami a jóval magasabb árkategóriába eső videokamerákat is „megfuttatja a pénzükért”. Az fp L például képes arra, hogy SD kártyára rögzítsen 8-bites MOV, vagy CinemaDNG fájlokat akár 4K @ 30 fps felbontással és képfrissítéssel, sőt, a 23,97 fps mellett valódi 24 kép/mp-es képfrissítést is kap a filmkészítő. Van élkiemeléses fókuszsegéd, zebravonalas expozíció kijelzés, hullámforma kijelzés, és nem csak zársebesség, hanem zárszög alapján is vezérelhetjük az expozíciót.
Ahhoz, hogy mozgóképeket vehessünk fel, a CINE/STILL kapcsolót mindenképp CINE állásba kell pöccinteni!
Az állóképeknél felemlített digitális képvágásos zoomolás videóban is elérhető, sőt, a különféle oldalarányokkal együttesen így (ha jól számolom) 19-féle képvágás közül válogathatunk. A Sigma fp L teljes filmkészítői potenciálját azonban csak akkor tudjuk kiaknázni, ha felszereljük mindenféle kiegészítővel, mint például videós kerettel, külső felvevő/monitor/SSD egységgel, videós lámpával, külső mikrofonnal stb. Amennyiben külső felvevőt használunk, 10, sőt, 12-bites CinemaDNG nyersformátum is kiküldhető a HDMI aljzaton. A megfelelő felvevővel nem csak CinemaDNG, hanem ProRes RAW, vagy Blackmagic RAW formátumban is elmenthetjük a jelfolyamot. Említendő plusz: a HDMI-n kiküldött jel felbontása 4096 x 2160 pixeles is lehet (DCI 4K).
A szokásos segédkeretek mellett (1.33:1, 1.85:1, 2.39:1 és egyediek) rendelkezésünkre áll az úgynevezett „Director’s Viewfinder” mód is, ahol a legismertebb kamerarendszerek képvágásait választhatjuk ki (pl. ARRICAM / ARRIFLEX, VENICE, MONSTRO 8K stb.) – a lehetőségek tárháza egyszerűen szédítő mértékű!
Az automatikus élességállítás beállításai – csakúgy, mint állóképes módban – tág teret hagynak a filmkészítőnek, de filmfelvételkor nagy valószínűséggel sokan amúgy is majd a kézi élességállítást fogják választani. Az AF bár pörgősebb és pontosabb, mint az fp kontrasztérzékelős rendszere, még némi finomhangolásra szorul.