A Sigma 35 mm F1.4 DG DN | Art bemutatója

A Sigma idén április 27-én mutatta be legújabb „utcajáró” optikáját, a 35 mm F1.4 DG DN | Artot, ami gyönyörűen beilleszkedik a 35 mm F2 DG DN | C és a 35 mm F1.2 DG DN | A közé. A japán gyártó újdonsága tulajdonképpen a tükörreflexes fényképezőgépekre rajzolt 35 mm F1.4 DG HSM | A utódja, de a mérnökök egy teljesen áttervezett optikát lepleztek le, szó sincs egy egyszerű „milcesített konverzióról”!

A 35 mm F1.4 DG DN | Art elsősorban kisebb és könnyebb lett tükrös ősénél, ugyanis 645 grammos tömegéhez csupán 75,5 x 109,5 milliméteres terjedelem társul (az F1.2-es variáns 1090 grammot nyom és 87,8 x 136,2 mm méretű). Persze, ez sem kevés, de a minőségnek ára van: az új rendszer tizenegy csoportba rendezve összesen 15 darab lencsetagot tartalmaz, amelyek közül 1 db FLD (‘F’ Low Dispersion), 1 db ELD (Extraordinary Low Dispersion), 2 db SLD (Special Low Dispersion) és 2 db aszférikus kialakítású. A Japánban gyártott lencserendszer blendéjének írisze tizenegy darab lekerekített alakú lamellából lett kialakítva, ami igen kellemes, „krémes” háttér- és előtérelmosást tesz lehetővé tág rekesznyílásokon (lásd majd a képmintákat).

Az élességállítás rejtve történik, tehát fókuszáláskor az objektív hossza nem változik, a frontlencse nem forog. A gyors és néma fókuszműködést egy nyomatékos léptetőmotor végzi, ami videofelvételkor is gyors fókuszátmeneteket tesz lehetővé anélkül, hogy a motor hangja belehallatszana a felvételbe (ha a fényképezőgép, kamera saját mikrofonját használnánk).

Amint az újabban a Sigmánál dívik, a 35 mm F1.4 DG DN | A tubusán is megtalálható a közkedvelt AFL nyomógomb (amit a fotómasina menüjében programozhatunk fel a kívánt funkcióra – a Sony A7 III esetében például a „Testreszabás művelet1 -> Egyéni gomb -> 3 -> Fókuszrögzít. Gomb” oldalon lehet válogatni „Alanyfelismerés”, „AF Követ. Érzék.”, „AF be”, „Fókuszrögzítés”, valamint „Rekesz meg. AF-ban” közül), de ott van a megszokott AF/MF kapcsoló mellett a fókusz- és rekeszgyűrű is – utóbbi lezárható, működése pedig fokozatos, illetve fokozatmentes is lehet. A legkisebb tárgytáv 30 cm, a legnagyobb nagyítási arány 1:5,4 lehet. Természetesen ez a Sigma objektív is kompatibilis az USB DOCK UD-11-gyel, aminek közreműködésével többféle paramétert állíthatunk be igényeink szerint. A bronzból megformált bajonettel felszerelt lencserendszerhez gyárilag kapunk egy napellenzőt és egy félkemény tokot is. A 67 mm-es szűrőmenettel ellátott objektívből az L-bajonettes verzió érkezett be hozzám tesztre, amit egy fp L vázra csavarva tehettem próbára.

A Sigma 35 mm F1.4 DG DN | A-ra csavart kis fp L elég mókásan hatott, de mint tudjuk, ezt a vázat amúgy is keretbe szerelve, ezernyi kiegészítővel „illik” használni, és különben is, amint megérkeznek az E-bajonettes változatok, a Sony nagyobb gépein már kiegyensúlyozottabb lesz a látkép (és vélhetően az ergonómia is).

Az objektív szigetelt, azaz por- és cseppálló kivitelnek örvend. A bajonettet például egy gumigyűrű veszi körbe, ami a nedvesség és a szennyeződések tubusba való bejutását akadályozza meg. S mivel ez nem egy zoomobjektív, ezért nem kell tartani a gyújtótávolság váltásakor fellépő szívóhatástól sem. Na, de lássuk, milyen optikai tulajdonságokra számíthatunk!

Az optika nagyon enyhe hordótorzítást mutat, ami a tárgytáv váltásával sem változik. Ezt a hatást – amint azt már sokszor leírtam – pillanatok alatt lehet orvosolni, hiszen egyrészt a fényképezőgép menüjében bekapcsolható a korrekció (JPEG esetében válasszuk ezt), másrészt a RAW fájlok híváskor is aktiválhatjuk a megfelelő képjavító profilt (a legújabb Adobe Camera RAW már támogatja ezt a lencserendszert).

A fókuszlégzés jól látható, tehát az élességállítási tartomány két végpontja közt szignifikáns látószög-váltás megy végbe. Semmi gond, csak ügyeljünk erre filmezés közben, ha tudjuk előre, hogy fókuszváltásokkal fogunk dolgozni.

A peremsötétedés mértéke F4.0-ig fokozatosan csökken, onnantól pedig konstans mértékű lesz. Ez szintén egy könnyen, gyorsan és a képminőség romlása nélkül korrigálható jelenség. Vagy a fotógép menüjéből, vagy RAW-híváskor a profil bekapcsolásával orvosoljuk.

A színhibákat az objektív szépen kordában tartja, F1.8-F2.0 környékétől már a laborban, a tesztkörnyezetben sem volt zavaró hatású a lilás él-elszíneződés. Terepen fotózva pedig egyáltalán nem sikerült előidéznem a színes éleket.

Kattints!

Bár jobban szeretem egy objektív képélességét „természetes” képmintákon demonstrálni, egy páran kérték tőlem, hogy nézzem meg tesztábrán is, hogy egy-egy adott objektív mire képes. Hát íme, a Sigma 35 mm F1.4 DG DN | Art L-bajonettes verziója a fent látottakat tudja egy 61 MP-es full frame szenzor elé csavarva. F1.4 még kissé „álomszerű”, nem életlen, de a kontraszt még nem éledt fel, de F1.8-tól egészen az F11 környékén jelentkező diffrakcióig nem nagyon látni különbséget. A sarkok miatt picit tovább kell rekeszelni, ott F2.5 körül éled fel az optika, hogy majd F4.0 és F8 között nyújthassa a tökéletest.

További tapasztalatok: a 35 mm F1.4 DG DN | Art gyakorlatilag nem hajlamos a becsillanásokra, hiába próbálkoztam tűző Napon napellenző nélkül, nem volt látható hatása az erős fényforrásnak a képre. Az élességállítás fürgén és némán zajlik, még a kicsi fp L is komoly sebességre sarkallja a fókuszmotort. A fokozatmentesre kapcsolt rekeszvezérlés filmfelvétel közben átmenetmentes, lágy íriszmozgatást tesz lehetővé, de a blende reakciója picit lusta – ez nem is baj annyira, mert ezúton elkerülhető a hirtelen, rángató képhatás. A képmintákat itt találhatjátok.

Kattints!

Értékelés

Kövezzetek meg, de bárhogy csűröm-csavarom, a Sigma ismét nagyot alkotott a 35 mm F1.4 DG DN | Arttal. Nem lehet nem szeretni ezt az optikát, noha a kényelmes használathoz nem árt egy „rendes méretű” váz, amin van fognivaló is (ezzel nem akarom bántani az fp L-t!). Hogy jobb-e az F1.2-es változatnál? Bizonyos szempontból igen, míg másból nem. A mérnökök a 35 mm F1.2 DG DN | A-val nagyon magasra tették azt a bizonyos lécet, de az F1.4-es variánsnak sincs semmi szégyenkeznivalója. Az újdonság kisebb, könnyebb, kisebb mértékű a geometriai torzítása, talán picivel gyorsabban fókuszál, s valamivel kevésbé érzékeny a becsillanásokra. A bokeh is kellemes, és szerintem az F1.2 annyival nem mossa el jobban a fókuszsíkon kívüli elemeket, hogy azt ember észrevegye. És persze az ára is kellemesebb: bruttó 310 000 Ft környékén vásárolható meg a 35 mm F1.4 DG DN | Art. Az F2.0-es variánssal nem mérem össze, az ugyanis nem csak árban, de kategóriában is más fiókba eső termék. Ha fegyvert szegeznének rám, akkor sem tudnék dönteni az F1.2 és az F1.4 között – talán az ár lehet döntő tényező, de aki maximalista, az mindkettőt megszerzi.. Tőlem – természetesen – ennek a harmincötösnek is jár a „Kedvenc” biléta!

Sigma 35 mm F1.4 DG DN | Art

A Sigma 35 mm F1.4 DG DN | Art objektívet és a Sigma fp L vázat a gyártó hazai képviseletétől kaptam a bemutatóhoz. A lencserendszer műszaki paramétereit itt találod.

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...