Idén február végén mutatta be a Sigma a 28-70 mm F2.8 DG DN | Contemporary jelölésű standard zoomját, amely L-bajonettel és Sony E véggel egyaránt kapható. A gyártó állítása szerint az újdonság ugyanazt a kompromisszumoktól mentes optikai teljesítményt nyújtja, mint az Art jelölésű objektívek sora (például a 24-70 mm F2.8 DG DN | Art, ugye, amit videómban is említettem), ugyanakkor ez a lencserendszer pici és könnyű kivitelű, ami ideális állandó útitársat varázsol belőle. A mérnökök a Sigma 28-70 mm F2.8 DG DN | C kialakítása során nem csak az optikai teljesítményt, hanem a kiváló kivitelezési minőséget is szem előtt tartották, amit már röviddel a kicsomagolása után jómagam is megtapasztalhattam.
A Sigma 28-70 mm F2.8 DG DN | Contemporary optikai formulája három darab aszférikus, két db FLD, valamint két darab SLD lencsetagot is tartalmaz, amelyek közös célja a színhibák és a kóma korrekciója. A termikusan stabil polikarbonátból kialakított tubusban (TSC – avagy Thermally Stable Composite, ami nem változtatja méretét a hőingadozás során) egyébként 12 csoportba rendezve összesen 16 lencsetag található, azaz csak hárommal kevesebb, mint ami a csúcskategóriás 24-70 mm F2.8 DG DN | Artban lett elhelyezve. Természetesen ez az objektív is megkapta a Sigma Super Multi-Layer Coating, valamint Nano Porous Coating bevonatait, ahol a frontlencsét víz- és olajtaszító bevonat is kiegészíti. Bár a 28-70-es nem rendelkezik teljes körű szigeteltséggel (mint az Art családba tartozó unokatestvére), a bajonettet itt is körbeveszi a megszokott kialakítású gumigyűrű, ami távol tartja a szennyeződést és a nedvességet a rendszertől. A 28-70 mm F2.8 DG DN | C legkisebb tárgytávja – gyújtótávolságtól függően – 19-38 cm között változik.
A frontlencse elé 67 mm átmérőjű szűrőket csavarhatunk, így a 72,2 x 101,5 mm-es, 470 grammos objektív jóval kedvezőbb áron szűrőzhető, mint a fentebb is többször felemlített nagyobbik unokatestvére, a 24-70 mm F2-8 DG DN | Art. A 28-70-es Sigma rendkívül egyszerű külső kialakítást kapott: a zoom- és a fókuszgyűrűn kívül a tubusán csupán az AF/MF váltókapcsoló található. Míg a zoomgyűrűt gumiból készített bordázat borítja, addig az elektromechanikus fókuszgyűrű egyszerű műanyag kialakítású – ez nem is baj, hiszen a megfelelő csillapítású vezérlőnek nem kell olyan „tapadósnak” lennie, mint a nehezebb munkát végző zoomgyűrűnek, s ráadásul a sima műanyag nem vonzza úgy a port és a szöszt, mint a gumi.
Zoomoláskor a 28-70-es belső tubusa körülbelül 26 milliméternyi utat tesz meg két végpontja között, így nem csak alaphelyzetben, hanem 70 mm-re csavarva is igen rövid maradhat. Ezt a zoomgyűrűt nem látták el a mérnökök retesszel, de hordozáskor, lóbáláskor sem volt hajlandó magától kizoomolni, szóval így sem szenvedünk hiányt semmiben.
A hátsó lencsetag fix pozíciójú, azaz nem mozog zoomoláskor, ugyanakkor nem lát el záró szerepkört, körülötte légrés található.
A Sigma 28-70 mm F2.8 DG DN | Contemporary méretét és tömegét tekintve tökéletes párost alkot a Sony A7 III (és más, hasonló méretű) vázzal, és még nagyobb cseretalpakra szerelve sem lesz gondunk azzal, hogy a zoomgyűrű megakadna. A gyakorlatilag néma és nagyon gyors élességállításáról olyan léptetőmotor gondoskodik, ami kompatibilis a gyors fókuszmódokkal rendelkező fényképezőgépekkel is (pl. a Sony DMF, AF+MF stb. módjai). Meg merem kockáztatni, hogy a 28-70-es még a 24-70 Artnál is picivel gyorsabban áll élesre (amin annyira nem is kell elcsodálkozni, hiszen kevesebb, s kisebb tömegű optikai rendszert kell átmozgatni). Csakúgy, mint a többi modern Sigma objektív esetében, úgy természetesen ezzel a modellel is használhatjuk a vázak menüjében található optikai korrekciókat, ha épp JPEG-ben lenne kedvünk fotózni (pl. geometriai korrekció, peremsötétedés eliminálása stb.).
A Sigma 28-70 mm F2.8 DG DN | C is használható a gyártó USB Dock UD-11 dokkolójával, tehát élvezhetjük annak összes előnyét (paraméterek finomhangolása például). Az objektív blendéjének írisze egyébként kilenc darab, lekerekített alakú lamellából áll, azaz kellemes elő- és háttérelmosással számolhatunk (lásd lentebb). A gyári csomagban két lencsevédő kupakot és egy napellenzőt is találunk az objektív mellé csomagolva.
Még a kicsomagolós videómban ígértem pár összehasonlító fotót a 24-70 mm F2.8 DG DN | Arttal, nos, íme:
A 28-70-es nem csak rövidebb, de kisebb átmérőjű is, mint a 24-70-es unokatestvére (a képek minőségéért bocsánatot kell kérnem, egy okostelefonnal készültek)
Ennyi bevezető után lássuk, mit tud az újonc optikailag felmutatni! Vajon utoléri a drágább, csúcskategóriás 24-70 mm F2.8 DG DN | Artot? A próba során a Sigma 28-70 mm F2.8 DG DN | Contemporary-t egy Sony A7 III vázon használtam, az összes képjavító funkció ki volt kapcsolva, és kizárólag RAW formátumú képeket készítettem, amelyeket az Adobe Camera RAW 13.3.0.807-es verziójával hívtam elő. A képhívás során semmiféle profilt nem töltöttem be (ez az ACR egyébként már támogatja ezt az objektívet), korrekcióként csupán az expozíciós értékeket módosítottam igény szerint (elsősorban a csúcsfényeket és az árnyékokat). Lássuk!
Amint látható, 28 és 35 mm között hordótorzítással, majd 50 millimétertől fölfelé párnatorzítással találkozhatunk. Ezek mértéke nem orbitális, ráadásul a torzítás görbéi egyenletesek, nem hullámosak, így akár manuálisan is könnyen korrigálhatók. A 24-70-es Artnak 24 mm-en ugyanekkora a hordózása, de csak minimális párnatorzítást mutat a felsőbb tartományban.
Már számtalanszor említettem, hogy gyakorlatilag nincs olyan zoomobjektív, amely a gyújtótávolság váltásakor ne mozdulna el az előzőleg beállított középpontból. A Sigma 28-70 sem kivétel, de – a 24-70-hez hasonlóan – nagyon minimális az elmozdulás mértéke.
A Sigma 28-70 mm F2.8 DG DN | Contemporary fókuszlégzése egy leheletnyivel hangsúlyosabb, mint a 24-70 mm F2.8 DG DN | Arté, szóval filmkészítőknek itt valamivel jobban oda kell figyelniük fókuszhúzáskor.
Kattints!
A drágább 24-70-hez hasonlóan a Sigma 28-70 mm F2.8 DG DN | C sem parfokális, tehát zoomolás után mindenképp ellenőrizzük a képélességet, ha manuális módban használtuk a fókuszt!
A Sigma 28-70 mm F2.8 DG DN | C háttérelmosása, avagy „bokeh-ja” igen kellemes hatású, a kör alakú csúcsfények még szűkebb rekeszértékeken sem válnak szögletessé.
Kattints!
Bár nem szeretem a képélesség tesztábrákon való kémlelését, azért kíváncsiságból végiglőttem a teljes tartományt 28, 35, 50, illetve 70 mm-es állásban. A képminták már árulkodtak arról, hogy a Sigma 28-70 mm F2.8 DG DN | C képélességével nem lesz baj, de a tesztábrás fotók győztek csak meg igazán! 28 mm-en a kép közepe már F2.8-on is éles, kontrasztos, 1-2 pixelnyi lilás él-elszíneződést lehet csak a nagyító alatt látni. A képsarkok F5.6-tól makulátlanok.
Kattints!
35 milliméteren a helyzet szinte ugyanaz, a képsarkok viszont már F5.0 környékétől tökéletesek.
Kattints!
Nem változik a helyzet 50 mm-en sem, már teljesen nyitott blendénél is kemény, kontrasztos képet láthatunk, a képsarkok F5.6-6.3-tól kimagaslóan jók.
A zoomtartomány végén, azaz 70 milliméteren egy hangyányival lágyabb a kép, itt – ha a tökéletest szeretnénk kapni – érdemes F4.0-4.5-re rekeszelni a rendszert. A sarkokban F6.3-F7.1-től már nem lehet belekötni a képminőségbe.
A peremsötétedés a teljes tartományban velünk tart; 28 mm-en F8-tól tűnik el teljesen a vignettálás.
35 milliméteres állásban egy fokkal hamarabb, azaz F5.6-F6.3 körül tisztul ki a kép. Persze, ne feledjük, hogy egy minimális peremsötétedés mindig jelen lesz ezzel az objektívvel is.
50 és 70 milliméternél szintén F8-ig kell szűkíteni a blendét, ha el akarjuk kerülni a besötétedett képsarkokat, de ez a 24-70 mm-es lencserendszernél sem volt nagyon másképp. A képmintákat ide töltöttem fel.
Kattints!
Értékelés
Szóval, akkor most mi a helyzet? A Sigma 28-70 mm F2.8 DG DN | C tényleg van olyan jó, mint a 24-70 mm F2.8 DG DN | Art? Tényleg lehetséges, hogy kedvezőbb áron megkapjuk ugyanazt a teljesítményt, amit a csúcskategóriától megszokhattunk? Ezekre a kérdésekre nem lehet egyszerűen, egy szóval válaszolni. Az újonc valóban nagyon jól teljesít optikailag, sőt, merem azt állítani, hogy csak nagyon minimális mértékben marad el a 24-70-es Arttól! Azonban vannak egyéb olyan különbségek, amik vagy az egyik, vagy a másik termék felé billenthetik a mérleget. Nem vagyunk egyformák, nem mindenkinek ugyanaz a paraméter, vagy funkció a fontos. A 24-70-es például szélesebb látószöget kínál, összetettebb, valamivel „komolyabb” az optikai felépítése (kisebb mértékű például a geometriai torzítása, valamivel enyhébb a peremsötétedés mértéke), van a zoomgyűrű reteszelésére lehetőség, 18 cm a legkisebb tárgytávja, van felprogramozható AFL gombja, jobban szigetelt, Napellenzője reteszes, ugyanakkor nehezebb 365 grammal, és nagyobb is 15,6 x 21,4 milliméterrel, valamint 82 mm-es szűrőket igényel, amelyek érezhetően drágábbak, mint a 67 milliméteresek. Ha még ezekhez a paraméterekhez hozzávesszük a két termék közti árkülönbözetet (kb. 150 000 Ft a 28-70 javára), akkor aztán végképp ember legyen a talpán, aki el tudja dönteni, melyiket vinné haza! Szerencsére nekem nem kell döntenem, én ennek az objektívnek is megadom a „Kedvenc” bilétát!
Sigma 28-70 mm F2.8 DG DN | Contemporary
A Sigma 28-70 mm F2.8 DG DN | Contemporary objektívet a Sigma hazai forgalmazójától kaptam bemutatóra. A lencserendszer műszaki paramétereit itt találod.
