Kívülről nézve úgy tűnhet, hogy roppant egyszerű „profi” fotóssá válni: végy egy (lehetőleg drága) fényképezőgépet és egy (vagy inkább több) objektívet, s máris dől a meló, dől a lé – ritka az ilyen gyors karrier, nem? Ha ez ennyire egyszerű, akkor miért buknak el mégis olyan sokan? Miért van az, hogy rengeteg, magát profinak valló fotográfus hagy fel a szakmával? Ha mégsem olyan egyszerű az út a csúcsra, akkor mi az, amire szükségünk lehet a siker elérése érdekében? Nos, egyértelmű válasz, „formula”, „algoritmus” nem létezik, de ha megfigyeljük azokat, akik tényleg elérték a csúcsot, felfedezhetünk közös vonásokat. Íme, hat olyan jel, ami arra utal, hogy belőled soha nem lesz igazán sikeres fényképész:
Mindig van fény az alagút végén!
1) Másokat hibáztatsz a saját kudarcaidért
Kifogást mindig sokkal könnyebben lehet találni, hogy épp miért nem vagyunk kreatív állapotban, hogy épp miért nem végzünk egy munkával, vagy miért nem tudunk valamit úgy lefényképezni, ahogyan azt mi, vagy a megrendelő szeretné. „Neki megvan hozzá a felszerelése”, „Neki megvannak a megfelelő összeköttetései”, „Könnyű neki, ő gazdag családból származik” – és még sorolhatnám. Egy a lényeg: mindig más a hibás azért, amit te nem értél el.
2) A változásra, a változtatásra való képtelenség
Az élet már csak ilyen: folyamatosan új kihívások elé állítja az embert; ha tetszik, ha nem, a dolgok változnak, így a környezetünk, a politika, az emberek, az elvárások, a divat – minden! Aki képtelen elfogadni a változást és képtelen alkalmazkodni, újra feltalálni magát, az bukásra van ítélve. Pár példa: sok öreg róka nem volt képes filmről digitálisra váltani, hiszen „az amúgy is csak egy hóbort, úgysem lesz belőle semmi, a film az igazi médium”. Aztán az elmúlt évek során egyre fontosabbá vált a mozgókép – esküvőfotósok sora dőlt ki, mert képtelen volt adaptálódni, megtanulni a filmforgatás rejtélyeit, hogy megfeleljen az ügyfelek elvárásainak.
3) Túl büszke, túl merev, túl gőgös vagy
Sokan hajlamosak arra, hogy a babérjaikon ücsörögve várják a sült galambot, s leragadjanak a múltban: „olyan klassz kép az, amit tíz éve készítettem, mai napig beszélnek róla”. Igen, még beszélnek róla, de ugye érzed már, mennyire megritkultak a megbízások? Lehet, érdemes lenne ismét kimenni fotózni, s ismét alázattal nekimenni a képalkotásnak?
4) Közöny
Minden sikeres fotográfusnál megfigyelhető az alázat, a kíváncsiság, az alkotni vágyás, a színfalak mögé pillantás iránti vágy, a sokoldalúság. Aki közönyös a témája iránt, az nem fog róla kimagasló képet készíteni!
5) Lusta vagy
A fotográfus élete, karrierje semmiképp sem mondható leányálomnak: folyamatosan a munka után kell loholnod, el kell végezned a kapcsolatépítést és ápolást, a számlázást, a fotózást, a képszerkesztést, és ezeregy más olyan feladatot, ami szükséges a siker érdekében. Soha nem fog semmi sem az öledbe hullani, ha nem teszel érte, más sem fog.
6) Ismerd meg a fény rejtelmeit, tanuld meg a megvilágítást!
A fényképezés a fényről szól, te csak megörökíted, „rögzíted” a tökéletes pillanatot. Vegyél egy vakut, majd zárkózz el a külvilágtól egy hétre, s napi 12 órán át próbálgasd a különféle beállítások hatását. Ha már úgy érzed, nem bírod tovább, folytathatod a sort fényformálókkal, majd újabb fényforrásokkal – nyugi, a tanulás soha nem ér véget!
Szóval, ha a fenti jelek közül akár csak egyet, vagy rosszabb esetben többet is felismersz magadon, mielőbb változtass! (Készült a petapixel.com cikkének ötlete alapján)
