Bevezető, külsőségek
Imádtam a GH3 és GH4 gépeimet, sőt, a többi „számtalan” Panasonic vázammal is nagyon jó viszonyt ápoltam. Ez a vonzódás elsősorban a kézre álló kezelőfelületnek és a könnyen navigálható menürendszernek volt betudható. A jó képminőség és a többi rendszerhez képest fejlett videós tudás csak hab volt a tortán. Na, meg a m4/3 formátum is igencsak a szívemhez nőtt az évek során. A GH5 család megjelenése után – látva a piaci helyzet alakulását és a full frame szenzoros gépek térnyerését – attól tartottam, nem lesz folytatása annak a sikeres vérvonalnak, amit a GH előtagot viselő kamerák képviseltek. A Panasonic Lumix GH készülékei voltak talán a világ első hibridjei, amik az állóképalkotás szerelmesei mellett a kezdő filmkészítőket, operatőröket is megszólították fejlett filmes képességeikkel. Mára a GH előtag óriási tiszteletet vívott ki magának a professzionális filmgyártók köreiben is, hiszen a GH kamerák tudása és képminősége a „felnőtt” videokamerákéval vetekszik. A Lumix DC-GH6-ot már sokan és régóta várták; most végre megérkezett, és számos olyan újítást vonultat fel, amik alapján nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy megérte rá várni!
Anno, a GH3/4 után, már a GH5 is egy viszonylag „komolyabb falat” volt megjelenésében, de a GH6 egy picivel még nagyobb, még súlyosabb lett – a növekedésnek pedig komoly oka van, hiszen a GH6 fejlett képstabilizátorral és aktív hűtőrendszerrel is fel lett szerelve. De kényelmesebb lett a markolata is, ami mélyebb és vaskosabb alakot öltött. Szerencsére a méretgyarapodástól még nem lett „szteroid-szörnyeteg” a GH6-ból: 823 grammot nyom, terjedelme pedig 100,3 x 138,4 x 99,6 mm (a GH5 727 gramm, 98,1 x 138,5 x 87,4 mm volt), ami remekül kezelhető még egy nagyobb optikával együtt is.
A készülék előlapján két funkciógomb és egy a videofelvétel indítását/leállítását szolgáló, vörösre eloxált nyomógomb található. A vakuszinkron aljzaton kissé elcsodálkoztam, de bizonyára lesz majd olyan felhasználó is, aki majd inkább stúdióban, fotózásra használná a masinát. Egyébként – ha jól tudom – ezen az aljzaton timecode jelet is lehet kommunikálni filmfelvételnél. Itt is hat csavar rögzíti a fém bajonettet, szóval a nehezebb objektívek sem fogják majd azt kifordítani a váz síkjából.
A váz hátoldalán a 3:2 oldalarányú, 3” átmérőjű, kihajtható és elforgatható TFT LCD kijelző uralja a teret. A 1,84 millió képpontos felbontású, érintésérzékeny egérmozi 100%-os képfedésű, de aki inkább szemhez emelve komponálna, annak ott van a 3,68 millió képpontos elektronikus kereső (OLED technológia, 100%-os képfedés, 21 mm-es betekintési távolság, 1,52-szeres nagyítás), aminek nagyon jó a képe. Ami viszont a fenti fotón nem látszik (annyira), hogy a kijelző egy „dudoron” fekszik, ami az aktív hűtést tartalmazza:
Alulról látszik igazán, hogy kb. 1 cm-es vastagságban dudorodik ki a hűtés, ami mindkét oldalán nyílásokkal van ellátva. Ezeken keresztül mozog a levegő, amit a beépített ventilátor mozgat a szenzor és az elektronika hűtése érdekében. Itt alul látjuk még az akku fiókját, illetve a fém állványmenetet, ami az optikai középvonal alá lett elhelyezve.
Íme, a GH6 oldalnézetből: balra a mikrofon, a fejhallgató, az USB-C, illetve a teljes méretű HDMI aljzat, míg jobbra a kártyafedél és a vezetékes távkioldó csatlakozása. Utóbbi a vezeték nélküli modulok világában már afféle őskövületnek számít, de aki azt szereti használni, a GH6 nem fog ellenszegülni. A bal oldali képen látható a fentebb említett rosta, amin a levegő áramlik.
A kijelző jobb oldalán sejteni lehet a légnyílásokat – jobban nem tudtam lencsevégre kapni, mert a multifunkciós egység és a nyomógombok által takarásban van az a rész.
A Panasonic Lumix DC-GH6 két kártyanyílással lett ellátva, ahol az alsó a megszokott, régóta bevált SD kártyákat fogadja (kompatibilis az UHS-I/UHS-II, illetve UHS U3 besorolású SDHC/SDXC, valamint az UHS-II 90-es SDXC memóriakártyákkal), míg a másikba, a felsőbe, CFexpress Type-B típusú egységeket tolhatunk. A próbák során kizárólag a géphez mellékelve kapott Lexar Professional 128 GB 1750 MB/mp sebességű CFexpress egységet használtam.
A gépváz tetején jobbról balra haladva a következő vezérlőket láthatjuk: szekunder módválasztó tárcsa (egyes kép, sorozatfelvétel, időzített felvétel, timelapse, nagyfelbontású mód), az EVF háza vakusaruval, a primer módválasztó tárcsa, videofelvételt indító gomb, a mikrofon, illetve a hangfelvétel paramétereit bemutató gomb, a fehéregyensúly, az érzékenység, valamint az expozíciókompenzáció gombja.
Végezetül még pár kép a kijelző hajtógathatóságáról – ezeken a fotókon, animációkon a hőelvezető nyílásokat is láthatjuk majd még egyszer közelebbről:
