Képminőség
A Panasonic DC-GH6 egyik óriási újítása az új, 25,2 MP-es képérzékelő, ami végre szakít a sokéves hagyománnyal, hogy minden m4/3-os fényképezőgépnek 20 MP felbontásúnak kell lennie. Végre! Pechemre az ipari szabványt képviselő Adobe Camera RAW még nem támogatja a GH6 nyersfájljait, így egyelőre csak a készülék saját JPEG állományain lehet vizsgálódni. Amint már talán korábban említettem, a GH6 mellé a 12-60 mm F2.8-4 Leica zoomot kaptam, így a tesztelések ezzel az optikával történtek.
A fényképezőgépet RAW+JPEG (Fine) módban használtam, a lehető legjobb minőségű JPEG beállításokkal, „Standard” fotóstílussal, ahol a zajszűrést a lehető legkisebbre, -5-re vettem (kikapcsolni nem lehet teljesen, csakúgy, mint az összes többi Panasonic váz esetében). A színtér tekintetében az Adobe RGB-t választottam, hogy a lehető legtágabb legyen a munkatartomány. Íme, a zajos képek:
Kattints!
Amint látható, az új képfeldolgozó motor és a 25,2 MP-es képérzékelő nagyon szép munkát végeznek, a képek megfelelő megvilágítás és kellően rövid záridő mellett még ISO 3200-on is makulátlanok, de ISO 6400-nál már látszik a kikapcsolhatatlan zajszűrő munkássága, ugyanis a finomabb részletek már eltűnnek, összemosódnak. ISO 6400 egyben az a határérték, ahol már kezd elszabadulni a vörös színcsatorna, azaz kezdenek szétfolyni a vörös tónusok. Jó lett volna látni, hogy a RAW-konverzió során mit és mennyit nyerünk, de egyelőre csak tippelni tudok: valószínűleg 1 FÉ-vel feljebb tornászható lesz az érzékenység, de szinte biztos, hogy a vörös csatorna ott sem lesz menthető. Dinamikát ne kérj, azt szintén csak a nyersképekből lehet kikövetkeztetni. Van viszont a nagyfelbontású mód, ahol 50, illetve 100 MP-es képeket készíthetünk – akár kézből is!
Kattints!
A fenti öt minta állványról készült, és már látható, hogy bődületes információtöbblethez juthatunk, amennyiben statikus témát szeretnénk lencsevégre kapni. Lássuk, mi is ez a nagyfelbontású mód, mik a korlátai és mik az előnyei!
Ahhoz, hogy használhassuk a nagyfelbontású módot, a másodlagos módválasztó tárcsán válasszuk ki a funkciót (lásd fenti kép), majd a fényképezőgép menüjében, az első főoldal első lapján (alul) lépjünk be a „Nagy felbontású mód beáll.” menüpontba.
Az első sorban eldönthetjük, hogy kézből, vagy állványról szeretnénk-e elkészíteni a nagyfelbontású képet. Ha a paramétert „ON” állásba tesszük, be kell kapcsolni a képstabilizátort, anélkül a gép nem engedi kiválasztani a kézi módot. Utána döntsük el, milyen minőségben szeretnénk elmenteni az eredményt:
A menü egyértelműen fogalmaz
A képméret kiválasztása következik, ahol 50, vagy 100 MP áll rendelkezésünkre állvány és kézi módban egyaránt.
Ha engedélyezzük az „Egyidejű rögz. normál f.” pontot, akkor nem csak a nagyfelbontású kompozit kép(ek) kerül(nek) a memóriakártyára, hanem a folyamat során készített egyes fotók is.
Késleltethető is az expozíció elkészítése, ennek nyilván csak akkor van értelme, ha állványról szeretnénk fotózni. 1/8 mp-től egészen 30 mp-ig halasztható a kioldás.
A készülék a mozgásból eredő bemozdulások feldolgozására is felkínál két különböző eljárási módot, ahol kissé fura a fordítás, gyakorlatilag az első módnak nem sok értelmét látni. Érdemes a második opciót választani (MODE2).
És akkor mik a korlátozó tényezők? Nos, csakúgy, mint egyes konkurens termékeknél, úgy a Panasonic Lumix DC-GH6-nál sem teljesen szabad működésű ez a funkció. Itt van például az érzékenységi határ, ami ISO 1600, vagy a rekeszérték, ami F11-nél nem lehet nagyobb (tehát nem használhatunk kisebb rekesznyílást). A záridő sem lehet hosszabb 1 mp-nél, de cserébe 1/32000 mp is választható (a GH6 az elektronikus zárt használja a nagyfelbontás mód során).
Kattints!
Pár, a GH6-tal és az említett objektívvel készített képmintát feltöltöttem a szerverre, ide.
