Az eredetileg „F8 and be there”, avagy „F8 és légy ott” kifejezés vélhetően Arthur Felligtől (Weegee) származik, aki korának legnagyobb fotóriportere volt. De mit is jelent ez a kifejezés? Az F8 nyilvánvalóan a blendeértékre vonatkozik: a korabeli objektívek a legnagyobb rekesznyílásuknál jellemzően 2-3 FÉ-vel szűkebb értéken rajzoltak „tökéletesen”; az F8-F11 számított annak a tartománynak, ahol a legélesebb, legkontrasztosabb képet kaptuk úgy, hogy ráadásul kellően nagy volt a mélységélesség is. Az F8 ezért az élességállításnak is kedvezett, hiszen a kisebb melléfókuszálásokat még a nagyobb mélységélességgel kompenzálni lehetett – egy utcai fotósnak, fotóriporternek ez egy rendkívül fontos szempont volt (és az a mai napig is). A „be there” (légy ott) rész is magától értetődő: ha nem vagy ott a helyszínen, nem is fogsz fényképet készíteni – az otthoni kényelmes kanapéról ugyanis nem lehet semmiféle fotót lőni. A „légy ott” azonban érthető arra is, hogy képkészítéskor fejben is érdemes „ott lenni”, azaz odafigyelni a kompozícióra, a megörökítendő jelenetre. Persze, az F8 elég szűk blende, ezért érdemes a megfelelő fénymennyiségre is ügyelni. Ez egy nappali, Napsütéses időszakban nem probléma, de sötétedéskor a vaku és/vagy a magasabb ISO értékek használata elkerülhetetlen (hacsak nem állványról, statikus témákat szeretnénk megörökíteni).
