A Qualcomm vezetője ugyanis azt állítja, hogy a Mesterséges Intelligencia segítségével az okostelefonok képminősége „hamarosan” túlszárnyalhatja a dedikált fényképezőgépekét. Valóban, egyre gyakrabban, s egyre több helyen alkalmazzák a fejlesztők a gépi tanulás, a Mesterséges Intelligencia adta lehetőségeket – nem csak az autofókusz, hanem például a háttér és az előtér elmosása során is a MI kompenzálja a túlnyomó többségében körömpiszoknyi szenzorok és apró optikák fizikai korlátait. Az eleinte még sokak által megmosolygott, és lesajnált „képi hatások” mára igen fejletté váltak. Bár a szakavatott szem még mindig meglátja a különbséget a „valódi” és a mesterséges bokeh között, az átlagos felhasználó már egyre kevésbé.
Az Android Authority szerkesztője a Qualcomm termékmenedzsmentért felelős alelnökével, Judd Heape-vel folytatott interjúja során merült fel, hogy a MI közreműködésével eljöhet majd az az idő, amikor már nem fogunk látni különbséget a mobiltelefonok és a fényképezőgépek képminősége között. Heape arról beszélt, hogyan használják a MI-t a kamerákban. A gépi tanulásnak hála hatékonyabbá vált a zajcsökkentés, lehetővé vált a nemkívánatos objektumok eltávolítása a képről, hatékonyabb lett a képstabilizáció filmfelvétel közben stb. A mesterséges intelligencia különféle jelenetészlelési feladatokhoz használatos, és segíthet az okostelefonnak különbséget tenni a téma és a háttér között, megkülönböztetni a bőrt és a hajat, és még sok minden mást. Attól függően, hogy az okostelefon hogyan érzékeli a kép egyes részeit, finomhangolt képfeldolgozást tud alkalmazni.
A szakember szerint a MI-nek négy fejlődési stádiuma van: az első az alapvető jelenet-felismerés, például egy adott téma azonosítása a képkeretben. A második szakasz olyan mesterséges intelligencia vezérlési funkciókat foglal magában, mint például az automatikus élességállítás, az automatikus fehéregyensúly és az automatikus expozíció. A Qualcomm vezetője úgy véli, hogy a modern okostelefonokban található MI technológia immár a harmadik fejlődési stádiumban van, ami nem más, mint a fejlett szegmensfelismerés. A jelenetben már szinte mindent be tudunk azonosítani, és ennek megfelelően be is tudjuk állítani a kívánt paramétereket. A telefonok már felismerik, ha a horizont ferde, vagy ha a fényképen egy adott arc eltérő megvilágítást igényel. A MI ezen stádiuma olyan fejlett AF/AE technológiákat is tartalmaz, mint az arc- és szemérzékelés.
A Mesterséges Intelligencia fejlettségének negyedik szintjét várhatóan három-öt év múlva érhetjük el. Ekkor a MI már a teljes képfeldolgozást át tudja venni: „Képzeljük csak el, hogy a felhasználó megmondja a telefonjának, hogy olyan képet szeretne készíteni, mint amilyen például ebben a National Geographic kötetben látható, mire a MI az adott jeleneten minden paramétert a kívánt fotóéhoz igazít”.
Rendben, tételezzük fel, hogy a Mesterséges Intelligencia képes lesz beállítani a színeket, az expozíciót, az élességet és minden mást (egyenes horizont, képstabilizáció és hasonlók). De vajon hogyan tudja majd felülírni a fizikát, hogyan lesz majd az apró képérzékelő és a miniatűr optika alkotta kép olyan „minőségű”, mint egy sokszorosan nagyobb képalkotó rendszer által előállított? Nos, a képfeldolgozás során olyan fejlett algoritmusok fogják majd „átnyálazni” a szenzorról érkező biteket, amelyek képesek lesznek elérni a kívánt minőséget. Gondoljunk csak bele, hogy már manapság is léteznek olyan szoftverek, amelyek minden további nélkül kiszűrik a zajt, és képesek úgy kipótolni a hiányzó képrészleteket, mintha azok mindig is ott lettek volna. Az optikai képjavító profilok pedig már évek óta jelen vannak a digitális képalkotásban, szóval már csak a megfelelő fejlettségű algoritmusokra, erős feldolgozó egységre (CPU-ra), és kellően nagy adatbázisra van szükségünk, hogy a MI „összerakja” nekünk a fotót. Szép új világ?
