Amikor megláttam ezt a hírt, először nem tudtam, hogy most valaki csak szórakozik, vagy valóban annyira (-ide írd be a saját jelzőidet-), hogy azt gondolja, pénzvisszatérítés jár neki egy esküvői fotóstól, mert időközben elvált, és már „nincs szüksége többé a képekre”. De nem lövöm le a teljes poént, íme, ez a párbeszéd valóban megtörtént (forrás: petapixel.com):
Ex ügyfél: „Szia, XY, hogy vagy? Nem tudom, emlékszel-e még rám, te fotóztad az esküvőmet Durbánban, 2019-ben.”
Fotós: „Helló, minden oké, jól vagyok. Igen, emlékszem! Miben lehetek szolgálatodra?”
Ex ügyfél: „Nos, elváltunk, és a volt férjemmel már nincs többé szükségünk azokra a képekre, amiket annak idején készítettél rólunk. Remek, csodálatos munkát végeztél, de, sajnos, így kárba veszett, okafogyottá vált minden kép, hiszen szétmentek útjaink. Szeretném visszakérni az összeget, amit anno kifizettünk neked, hiszen már nem kellenek a felvételek.”
Fotós: „Tessék? Ez ugye csak valami vicc?”
Ex ügyfél: „Nem, nagyon is komolyan gondolom.”
Fotós: „Nagyon sajnálom a történteket, hogy elváltatok, de biztosra veheted, hogy nem fogok semmit visszafizetni. A fotográfia egy olyan műfaj, ahol nincs helye visszatérítésnek. Elvégeztem a munkát, leszállítottam neked a képeket. Nem tudok pénzt visszaadni, hiszen a képeket sem tudom el nem készítetté tenni. Minden jót!”
Ex ügyfél: „A szerződésben benne kellett volna lennie egy klauzulának arról, hogy mikor nincs pénzvisszatérítés, de ez sehol nem szerepel, tehát jogosult vagyok a pénzemre, hiszen már nincsen szükségem a képeidre! Megértem, hogy nem te tehetsz a válásunkról, de vállalkozásod van, aminek pedig felelnie kell a visszatérítésekért.”
Fotós: „Nem, hölgyem, nem vagy jogosult semmiféle pénzre. Szeretném hangsúlyozni, hogy semmiféle pénz nem jár vissza! Eleve négy évvel a munka elvégezte után pénzt visszakérni nem szerencsés dolog, ráadásul ez a helyzet már kezd elég kínossá válni. Szóval, nem lesz semmiféle pénzvisszafizetés, viszontlátásra!”
Ex ügyfél: „Továbbítottam mindent az ügyvédemnek, majd ő folytatja akkor az ügyet.”
Fotós: „LOL, biztos vagyok benne, hogy ugratsz! Kizárt, hogy komolyan gondolod ezt az egészet! Nézd, tényleg sajnálom, hogy elváltatok, el tudom képzelni, min mehettél keresztül, de ez nem a megfelelő módja a fájdalomkezelésnek. Hidd el, tényleg nem tudok mit tenni érted.”
Ex ügyfél: „Jó reggel, XY, rendben, akkor majd az ügyvédeink lerendezik az ügyet. Legalább 70%-át fizesd vissza az akkor elkért összegnek, és akkor ejthetjük ezt a dolgot, és végre én is lezárhatom magamban a fájó múltat. Merre vagy, én Johannesburgban vagyok – összefutunk, hogy megbeszéljünk mindent?”
Fotós: „Nem. Mondd meg az ügyvédednek, hogy hívjon fel engem.”
Ex ügyfél: „Ok.”
Nos, ettől már csak az lenne „viccesebb”, ha perre menne az ügy, és az ügyfélnek adna igazat a bíróság, hiszen valóban nem szerepel a szerződésben semmiféle kitétel arra az esetre, hogy mikor jár vissza pénz az elvégzett munka után.. Néha olyan érzésem van, hogy már „túl sok” jogunk van, és a jogrendszer olyan messzire eltávolodott a józan paraszti észtől, a valóságtól, hogy önmaga groteszk karikatúrájává vált.
