A Sigma 50 mm F2 DG DN | Contemporary
Már szinte gondban vagyok, hogy mi újat is írhatnék még a Sigma lencserendszereiről, hiszen a pár éve tartó, mondhatni „legfrissebb eresztés” már nagyon ritkán ad bármiféle okot kritikára. Rég elmúltak már azok az idők, amikor a Sigma harmadrangút tett volna le elénk az asztalra. A Contemporary, a Sports és főleg az Art kategóriák bevezetésétől fogva új időszámítás van érvényben a japán gyártónál, de erről korábban már volt is sző bőven, most nem szeretném magam az unalomig ismételni. Nem kivétel ez alól az új ötvenesük sem: az 50 mm F2 DG DN | C kívül-belül egy kis csiszolt gyémánt!
Csakúgy, mint az új 17 milliméteres, úgy az 50 mm gyújtótávolságú optika is kirajzolja a 36 x 24 milliméteres, azaz full frame képérzékelőket. A Sigma 50 mm F2 DG DN | Contemporary is az I-sorozat képviselője, így hát nem csoda, hogy kimagasló építési és kiváló képminőség jellemzik. Eddig hiányzott a sorozatból a standard látószöget kínáló optika, amit ezzel az újdonsággal most pótoltak is a Sigma tervezői. Csakúgy, mint számos társa, az 50 mm F2 DG DN | Contemporary is Leica L-, illetve Sony E-bajonettel vásárolható meg. A tubusban kilenc csoportba rendezve mintegy tizenegy lencsetag helyezkedik el, ezek közül 1 db SLD, 3 db aszférikus elem. A blende íriszét kilenc lekerekített alakú lamella alkotja – az általuk formált nyílást pedig egészen F22-ig lehet szűkíteni. A tubuson a fókuszgyűrű mellett blendevezérlőt is találunk, de az AF/MF közti váltáshoz sem kell menübe lépnünk, amit a dedikált kapcsolónak köszönhetünk.
A masszív bronz bajonettet itt is gumigyűrű veszi körbe, ami távol tartja a rendszer belsejétől a port, illetve a párát. Az 50 mm F2 DG DN | C azonban csak alapszintű szigeteléssel van ellátva, ne próbáljuk meg úgy kezelni, mint egy optikát az Art sorozatból.
A 70 x 70 milliméteres terjedelemhez csupán 345 grammos tömeg társul, a szűrőmenet átmérője pedig 58 mm, ami nem kíván méregdrága szűrőket. A legkisebb tárgytáv 45 cm, a legnagyobb nagyítási arány 1:6,9-hez. A gyári csomag része itt is egy Napellenző, az első és a hátsó lencsevédő kupak, illetve egy mágneses, fém lencsevédő, amit a frontlencse elé helyezhetünk fel a tubusra. Természetesen ez az objektív is kompatibilis a Sony vázak DMF, AF+MF és AF-segéd funkcióival csakúgy, mint a különféle képkorrekciós módokkal (CA, torzítás, peremsötétedés stb.). A gyors és néma élességállításért jelen esetben is egy léptetőmotor gondoskodik, ami mozgóképek készítésekor szintén kiváló reakciót ígér. Az ötvenes fókuszmotorja semmivel sem lassabb, mint a csúcskategóriás példányoké, mondhatni, egyik témáról a másikra egy szempillantás alatt át lehet váltani.
A Sigma 50 mm F2 DG DN | Contemporary frontlencséje körüli perem itt is diszkrét kialakítású, sem felirat, sem egyéb piktogram nem hivalkodik fényképezéskor. Ez azért is fontos, mert az ötvenes ideális utazóoptika, bárhol velünk lehet, akár olyan vidéken is, ahol jobb, ha beleolvad a fotós a közegbe.. Lássuk, mit tud optikailag a Sigma újdonsága, aminek profilja szintén elérhető már az aktuális Adobe Camera RAW modulban:
Érdekes volt látni, hogy az ötvenes Sigma enyhe párnatorzítását az ACR profil bekapcsolása nem korrigálta, sőt, az extrém sarkokban még egy kicsivel tovább is húzta. A párnatorzítás egyenletes görbéit manuális módon könnyűszerrel korrigálhatjuk, ilyen szempontból használjuk inkább a kézi módosítást.
Az objektív fókuszlégzése jól látható, tehát a filmkészítés során oda kell majd figyelni fókuszhúzáskor, mert a látószög jelentősen változik a két végpont között.
A kis Sigma peremsötétedése meglepően csekély mértékű, tulajdonképpen F4.0-tól már nem is érzékelhető. F2.8-ra szűkített fényrekesznél sem feltűnő a jelenléte a vignettálásnak, de homogén témáknál még észlelhető.
Kattints!
A kép közepe már F2.0 blendeérték mellett is éles, de itt a kontraszt még nem éri el csúcsfokát, s minimális, egy-két pixelnyi színhiba is látható. Középen a képminőség F4.0 körül éri el maximumát, ami a sarkokban is ekkor valósul meg. Gyakorlatilag középen ugyanolyan képminőséget láthatunk, mint a képszéleken, egyedül a peremsötétedés húzza le kissé a széleket. A diffrakció hatása körülbelül F13-nál jelentkezik először. A képmintákat ide töltöttem fel.
Kattints!
Értékelés
A Sigma 50 mm F2 DG DN | Contemporary is egy nagyon szerethető, minőségi, és egyben praktikus lencserendszer, de a 17 milliméteres testvérének képminősége összességében jobb, ráadásul ezért az objektívért többet is kell fizetnünk: idehaza körülbelül 290 000 forintért juthatunk hozzá a Sigma szokásos hároméves garanciájával. Nyilván ne akarjuk az almát a körtéhez hasonlítani, de mivel egyszerre jöttek ki és egy cikkben írok róluk, ezért érdekes lehet az efféle párosítás. Az 50 mm F2 DG DN | C fókuszmotorja villámgyors, teljesen néma, minimális a peremsötétedés, ám jól látható a fókuszlégzés és viszonylag nagy a geometriai torzítása. Azonban még így is megadom neki az „Ajánlott” bilétát.
Sigma 50 mm F2 DG DN | Contemporary
Legközelebb a Sigma 23 mm F1.4 DC DN | Contemporary-ról lesz szó, addig is köszönöm, hogy elolvastad a cikkemet!
