Képminőség
Ahogyan már említettem, a Panasonic DC-G9II vázhoz a Leica DG Vario-Elmarit 12-60 mm F2.8-4 Asph. objektívet kaptam a gyártó magyar képviseletétől, így ez adott volt a képek elkészítéséhez. A fényképezőgépet RAW+Fine JPEG módban használtam, tehát a nyersfájlok mellé a lehető legjobb minőségű, veszteségesen tömörített állományokat mentette a rendszer. A Pana RW2 fájljait az Adobe Camera RAW (ACR) beépülő modul 16.0.0.1677-es verziójával hívtam elő, s ahol kellett, az expozíciót korrigáltam, illetve engedélyeztem az objektív képkorrekciós profiljait. Lássuk, milyen zajt produkált a készülék – balra a JPEG, jobbra a RAW konverzió eredménye látható:
Kattints!
A DC-G9II által épített JPEG fájlok esetében, ha a téma nem tartalmaz finom részleteket, még az ISO 6400-as érzékenységi érték is jó eredményt nyújt, ha viszont olyan a téma, ami kifejezetten részletgazdag, akkor érdemes ISO 3200 környékén meghúzni a határt. ISO 12800-on és fölötte már elszabadul a vörös csatorna és összemosódnak a pixelek. RAW-konverzióval talán fél FÉ értéket nyerünk, de a kép az átalakítás során nem lesz zajtalanabb, csupán valamivel részletesebb, „granuláltabb”, mint a fényképezőgép saját JPEG motorjával készített fotók. Cserébe viszont már ISO 6400-as értéken is elmosódik a vörös csatorna, így az korlátozottan használható. Meglepően jó a gép saját JPEG motorja!
Kattints!
Sokan állítják, hogy a m4/3 rendszer magas zajszintje és szűk dinamikája miatt esélytelen a full frame rendszerekkel szemben. Nos, valóban, a fizikát bár nem lehet becsapni, azért messze nem annyira „esélytelen” ez a „pici” szenzor, mint azt a kritikusok beállítani próbálják. A fenti példákon is látható, hogy nem csak a bebukott részleteket lehet jól visszahozni, hanem a kiégettnek hitt területekről is bőven lehet mit menteni! Szóval, nem csak egy „átlagos” fotóst szolgálhat ki a m4/3, hanem akár az igaz profikat is! A kisebb szenzornak előnyei is vannak, amelyekről már számtalanszor volt szó. Íme, pár képminta:
Kattints!
