A fotózással töltött elmúlt majdnem 25 évem során már többször volt szerencsém találkozni olyan objektívvel, amire rá lehetett volna biggyeszteni „a világ legjobbja” titulust, ugyanakkor figyelembe véve számos tényezőt, rá kellett jönnöm, hogy ennek a címadásnak nem sok értelme van. Egyrészt felmerül, hogy a vizsgált lencserendszer milyen célra lenne „a világ legjobbja”, hiszen egy 600+ milliméteres gyújtótávolságú teleobjektívről hiába beszélhetünk szuperlatívuszokban, ha nem lehet vele makrózni, vagy nem tudunk vele befotózni egy épületet. Másrészt biztosak lehetünk abban is, hogy ami szerintünk „a világ legjobbja” – és hiába támasztjuk alá szubjektív véleményünket objektív adatokkal -, az mások szerint nem biztos, hogy ugyanúgy felkerülne a virtuális dobogó csúcsára (vagy lépcsőfokaira). Azt viszont bátran kijelenthetem, hogy igenis vannak olyan objektívek, amik ott vannak a világ legjobbjai között. És igen, a Nikon legújabb portrécsodája, a Nikkor Z 135 mm F1.8 S Plena, az pont egy ilyen optika!
Még mielőtt „belecsapnék a lecsóba”, nézzük át röviden a Nikkor Z 135 mm F1.8 S Plena legfontosabb paramétereit, funkcióit, szolgáltatásait. A Plena tehát a Nikon Z-bajonettes tükörnélküli rendszeréhez készült, s kirajzolja a full frame méretű, azaz 36 x 24 mm-es képérzékelők teljes felületét. Az FX formátumú optikát a gyártó – nem titkoltan – elsősorban a portréfotózás szerelmeseinek alkotta meg. A tizenegy darab, lekerekített alakú lamellából kialakított, elektromechanikusan vezérelt blende íriszét F1.8 és F16 közti értékekre lehet szűkíteni – a tizenegy lamella különösen kellemes háttérelmosást, azaz bokeh-t biztosít. Az objektív tubusában 14 csoportba rendezve összesen 16 lencsetag található, amelyek közül 4 db ED, 1 db aszférikus és 1 db SR kialakítású. Az üvegelemek felületét a gyártó saját, „ARNEO” elnevezésű bevonatával gőzölte fel, ami különösen kontrasztos rajzot tesz lehetővé, ugyanakkor megakadályozza a szellemképek, becsillanások előfordulását.
Nagyon szép látvány egy technokrata részére a Plena „arca”
A Nikkor Plena DX, azaz APS-C méretű képérzékelőkön 12°-os, míg FX (full frame) lapkákon 18°10’ látószöget nyújt. Az objektív legkisebb tárgytávja 82 cm, legnagyobb nagyítása 0,2-szeres. Az élességállítás belsőleg történik, így a lencserendszer hossza nem változik fókuszáláskor. A szűrőmenet átmérője 82 mm, a termék terjedelme 98 x 139,5 mm, tömege 995 gramm.
Kattints!
Igazi műalkotás a Nikkor Z 135 mm F1.8 S Plena: percekig csak ámultam rajta, amikor először kézbe vehettem, pedig láttam már igazi szépségeket bőven. Ha a bajonett felől indulunk a frontlencse felé, az első vezérlő, amivel összetalálkozunk, az az AF/MF kapcsoló. Tovább haladva jön egy fokozatmentes működésű, elektronikus vezérlőgyűrű. A fényképezőgép menüjében kiválaszthatjuk több opció közül, hogy mit szeretnék vele vezérelni. Érdemes rábízni a rekeszvezérlést, de akár az ISO értékváltást is hozzá köthetjük. Bal kezünk hüvelykujja alá esik az L-Fn feliratú funkciógomb, amit szintén a gép menüjében láthatunk el funkcióval (a másik az objektív „tetején” található, így az portréállásban esik a hüvelykujj alá). Én például a fókuszrögzítést tettem rájuk. A szélesesen gumírozott gyűrűvel állítható az élesség. Bár elektronikus a kialakítása, kellemesen fékezett a forgása, a géptől függően többféle beállítás alkalmazható rá (pl. forgásirány). Legelöl csupán egy vezérlőgyűrű-imitáció található, a gumírozott felület csupán az objektív fogását teszi kényelmesebbé.
A Nikon Z 8-hoz hasonló méretű (vagy nála nagyobb) vázakkal nagyon jó párosítás ez az optika: tökéletes az egyensúly, a páros nem akarja magát kicsavarni a fotós kezéből.
Nagy a fénynyílása a Plenának
Oldalnézetből is jól látható a páros tökéletes szimbiózisa
A Nikkor Z 135 mm F1.8 S Plena bajonettjét gumigyűrű veszi körbe, de a tubus is kellően szigetelt a külvilág atrocitásaival szemben, tehát szemerkélő esőben, szélben, hidegben nem kell menedéket keresnünk, hanem bátran folytathatjuk fotós kalandunkat a természetben.
No, de elég a külsőségekből, lássuk, hogy a megnyerő dizájn és csúcsminőségű kialakítás milyen belső értékeket, azaz milyen képminőséget rejt. Kezdjük is a szokásos geometriai torzításokkal:
A fenti animáció a fényképezőgépből kipottyanó, mindenféle korrekciót mellőző JPEG-et és az Adobe Camera RAW általi konverzió eredményét mutatja, ahol ehhez a tesztképhez bekapcsoltam a képkorrekciós profilt (ACR v16.0.0.1677). Nagyon enyhe, könnyedén korrigálható párnatorzítást figyelhetünk meg, ami általában jellemzője a teleobjektíveknek. Nincsenek bajuszvonalak, így a korrekciós profilnak sincs nehéz dolga a vonalak kihúzásakor. A többi tesztképnél természetesen kikapcsoltam ezt a profilt, így – már amennyire a digitális érában ez lehetséges – a teljesen „nyers” oldalát láthatjuk a Plena arcának.
Teljesen le voltam döbbenve, amikor megláttam a Plena peremsötétedését, avagy annak hiányát: az objektív teljesen nyitott rekesz mellett sem volt hajlandó vignettálni. Nyilván nem lehet százszázalékosan eliminálni a sarkok némileg sötétebb leképezését (de, lehetne, ha középformátumra való objektívet csavarnánk a full frame lapkás vázra), de még nem igazán láttam olyan optikát, ami ennyire mentes lenne a peremsötétedéstől! F2.2-től ember legyen a talpán, aki lát még valamit a sarkokban.
Kattints!
Nos, a Nikkor Z 135 mm F1.8 S Plena színhibája is hasonló mértékű, mint a vignettálása: sem a hosszanti, sem az oldalirányú CA nem haladta meg az ingerküszöböt, csupán F2.0-ig látni pár pixelnyi lilás él-elszíneződést.
„Végre valami, ami nem tökéletes! A Plena fókuszlégzést mutat!” Tesztelés közben elmosolyodtam, amikor ez a két mondat villant át bennem. De még itt sem lehet haragudni az objektívre, mert még mindig jóval kisebb mértékű a fókuszlégzése, mint hasonló objektíveknél láthatjuk.
A Nikon maga is írja saját weboldalán, hogy a tizenegy lamellából álló írisz milyen szép, krémes, és „hagymakarikáktól” (avagy koncentrikus köröktől, szférikus aberrációtól) mentes háttér- és előtérelmosást kínál. A fókuszsíkon kívül eső elemek valóban esztétikusan jelennek meg, nincsen ellipszis alakzat („macskaszem”) a sarkokban sem.
Kattints!
Mire elértem a képélességgel foglalkozó tesztfázishoz, már nem is csodálkoztam a Plena által nyújtott eredményen. Nem csak a kép közepe, de a kép extrém sarkai is borotvaélesek, kontrasztosak – már teljesen kinyitott blende mellett is! Bátran nagyíts bele a fenti képekbe, nem fogsz csalódni! A sarkoknál az a minimálisan látható vignettálás sem okoz minőségromlást. Le a kalappal a Nikon mérnökei előtt, ezt az optikát rendesen megrajzolták! Persze, ennek a rajznak és képélességnek hátránya is van ám!
Kattints!
Ha nem figyelsz oda, vagy nem használod a váz által nyújtott fókuszsegédeket, akkor könnyen elronthatod a legjobbnak induló portrét is azzal, ha nem a pupilla, hanem a szempilla lesz éles alanyodon! A fenti képen balra a pupillára, jobbra a szempillákra állítottam a fókuszt. 135 milliméteren – full frame szenzoron – ennyit számít az F1.8!
A család többi tagját nem nagyon mozgatta meg a portrézás lehetősége..
Értékelés
A Nikon Nikkor Z 135 mm F1.8 S Plena értékelésénél nincs nehéz dolgom: ha eddig még nem találtad volna meg Nikon Z-bajonettes vázadhoz a legjobb (kép)minőségű portréobjektívet, akkor biztos lehetsz benne, hogy ez az! Mindene tökéletes, egyszerűen nem tudok, nem lehet mibe belekötni. Nem csak a képminősége és a felépítése elsőrangú, hanem gyors a fókuszálása is (mondjuk Z 8 vázzal használva nem csoda), a kezelőfelülete is tökéletesen kézre esik. Bruttó 1,2 millió forint körüli ára teljesen megalapozott, igazából csodálkoztam is, hogy miért „csak” ennyi. Mindegy, nem szaporítom a szót, jár neki a „Kedvenc” plecsni mellé „Az Év Portréobjektívje” titulus is!
Nikon Nikkor Z 135 mm F1.8 S Plena
A Nikon Nikkor Z 135 mm F1.8 S Plena objektívet és a Nikon Z 8 vázat a japán gyártó hazai képviseletétől kaptam a teszthez. A termék honlapja itt található.
