A petapixel.com oldalon olvastam egy érdekes cikket, amiben a szerző azt pedzegeti, hogy egy kezdő fotósnak milyen felszerelési elemekre nincs szüksége. A felsorolásban az alábbi elemek szerepelnek:
- A legdrágább váz
- Szuper telefotó, vagy ultra nagylátó objektív
- Különleges szűrők
- Olcsó háromláb
- Szerkesztésre használt táblagép
- Fizetős képszerkesztő szoftver
- Vakuk
Nos, szerintem csak részben igaz a szerkesztő állítása. A „legdrágább” vázra valóban nincs szüksége egy kezdőnek, hiszen még az sem biztos, hogy valóban el szeretne majd merülni a fényképészet bugyraiban. Mi van, ha pár hét kínlódás után úgy dönt, nem akarja folytatni? Akkor egy nagyon drága gépen sokkal nagyobbat bukik, mintha eleve egy olcsó, használt masinával vágott volna bele a kalandba. Ugyanakkor ismerek olyan kezdőt, aki szívvel-lélekkel fotózgat, és imádja a kihívásokat és gyakran már a „túl olcsó” gép képezi a határokat. Egy profi vázzal sokkal jobban és gyorsabban el lehet merülni a fotós feladatok megoldásában, és aki tudja magáról, hogy szeretné folytatni ezt a hobbit (később akár szakmai szinten is), annak egy jó befektetés, ha egy drágább készülékkel kezd (akkor is, ha a digitális világban pár év alatt elavul szinte minden).
A szuper telefotó, vagy ultra nagylátó objektívet is kár kivenni az egyenletből, hiszen mi van akkor, ha valakit pont az egyik, vagy a másik műfaj vonzotta be a fotózásba? Szuper telefotó esetében ne a kisautó árával versengő F4-es szörnyekre gondoljunk egyből, vannak sokkal kedvezőbb megoldások is. Ultra nagylátóból is bőséges a kínálat, ott sem kapásból a félmilliós üvegekkel kell kezdeni. Szóval itt sem értek egyet a szerzővel.
A különleges szűrők esetében igazat adok a cikk írójának, de az állítása nem csak a kezdőkre, hanem a profikra is vonatkozik. Manapság már szinte csak a szürkeszűrőknek és a cirkuláris polárszűrőknek van értelme, minden egyebet a különféle képszerkesztő szoftverekkel meg lehet valósítani. Hogy hányszor volt fent az objektíven ND filter az elmúlt 25 évben, azt egy kezemen meg tudnám számolni..
Az olcsó háromláb esetében is egyetértek az illetővel: egy gagyi tripod nagyon meg tudja keseríteni a fotós életét – főleg, ha eldől az egész szett és összetörik a felszerelés. Állványból érdemes inkább mindig eggyel drágábbat, eggyel nagyobb teherbírásút vásárolni, mint amire a szettünknek szüksége lenne. Az állványok „örök darabok”, hosszú távra vesszük, nem avulnak el, mint például a fotógépek.
Táblagépre sincs szüksége egy kezdőnek, de még én sem éreztem sosem szükségét, hogy beszerezzek egyet. Már azért sem, mert ami elfut a táblagépen, az a telefonon is, igaz, kisebb kijelzővel.
Fizetett képszerkesztő szoftverre márpedig szüksége van a fotósnak, főleg akkor, ha majd később „profi” szinten is űzni szeretné az ipart. Vannak bizonyos „ipari szabvány” szoftverek, amelyek ismerete esszenciális. Jobb, ha ezekkel már a kezdetek kezdetén összebarátkozik a képalkotó, hogy a későbbiekben, amikor már akár munkát is vállal, gyorsan, ösztönszerűen dolgozhasson. Persze, manapság már mindennek van ingyenes megfelelője, de ezekkel a szoftverekkel általában az a tapasztalat, hogy valahol elvéreznek a fizetőssel szemben.
A vakura se vágnám rá csípőből, hogy a kezdő ne foglalkozzon vele. Egy egyszerű rendszervakuval sokat lehet dobni a képelésen: legyen szó derítésről, vagy érdekes fényhatásokról. Egy rendszervaku bevonása is sokat dobhat a kísérletező kezdő fotóin, ráadásul ezt sem árt korán kiismerni, megtanulni, hiszen a FÉNYképezéshez FÉNYre van szükségünk, azt pedig adott esetben a fotósnak kell magával hoznia.
