Körülbelül egy hónappal ezelőtt jelentette be hivatalosan a Sigma az 50 mm F1.2 DG DN | Art objektívet, tehát mondhatni, még „meleg a zsemle”, de máris kézbe vehettem, tesztelhettem ezt az újabb mérnöki bravúrt. Az F1.2-es „üvegeknek” amúgy is van egy elkülönített helyük a szívemben – anno, a 2000-es évek elején még egy másik japán márka 50 mm F1.2 optikájára voltam rácsavarodva, amit aztán komoly spórolás és áldozatok árán meg is tudtam vásárolni, hogy aztán nagyot csalódjak benne. Az újabb generációs Sigma objektívek képminősége rendkívül jó, de attól, amit most a mérnökök (ismét) összehoztak, letettem a hajam. A merevlemezem sötét bugyraiban még találtam pár fotót, amit a másik márka F1.2-es ötvenesével készítettem, és a különbség a két generáció képminősége közt – mondhatni – ég és föld. Igen, a Sigma javára.
A Sigma 50 mm F1.2 DG DN | Art jó pár érdekes – és a technokraták részére nyálcsorgató – funkcióval van megspékelve: ilyen például a 13 darab lekerekített lamellából kialakított írisz, a fókuszlégzés minimalizálását szolgáló felépítés, eliminált becsillanások és szellemképek az optikai formulának hála, új fejlesztésű, tömegcsökkentett kettős HLA fókuszmotor-rendszer, ami gyors és hangtalan élességállítást tesz lehetővé, vagy az abszolút minimumra redukált mechanika a tömegcsökkentés érdekében (minden üvegtagot a lehető legvékonyabbra tervezték a mérnökök), de még sorolhatnám. Az 50 mm F1.2 DG DN | Art megjelenése követi a Sigma „Art” családba tartozó termékekét, a tubus letisztult, egyszerű fekete öltönyt visel.
Kattints!
A Sigma 50 mm F1.2 DG DN | Art 12 csoportba rendezve összesen 17 lencsetagot tartalmaz, ahol négy aszférikus kialakításnak örvend. Az élességállítás tubuson belül történik, így fókuszáláskor az objektív hossza nem változik, a frontlencse nem forog. A kettős, nagy nyomatékkal bíró HLA fókuszmotoroknak hála rendkívül gyors az élességállítás, amit már amúgy is megszokhattunk a Sigma objektívek új generációjánál. Az 50 mm F1.2 DG DN | Art természetesen támogatja a DMF és AF+MF fókuszfunkciókat; a Sony E-bajonettes verzió kompatibilis a Sony összes különleges fókuszfunkciójával. Az üveglencséket speciális „Super Multi-Layer Coating” többrétegű bevonattal gőzölték fel – ezek nagy szerepet játszanak a becsillanások és szellemképek kiküszöbölésében. Az objektív frontlencséje továbbá olaj- és víztaszító bevonatot is kapott, ami a kosz megtapadását nehezíti, illetve a felület tisztítását könnyíti meg.
Az objektív tubusán megtalálhatjuk a blendevezérlőt, annak kapcsolóját, amivel az írisz működését fokozatmentessé tehetjük, a blendevezérlő-gyűrű reteszelőjét („A”, illetve kézi értékek közt választhat a fotós), egy programozható AFL gombot, a szokásos AF/MF kapcsolót, illetve az L-bajonettes változaton a lineáris és nem-lineáris fókuszálás közti váltókapcsolót. A Sigma Art lencserendszere természetesen por- és cseppálló szigeteléssel is el van látva, így mostohakörülmények közepette sem kell lemondanunk a képalkotásról. A lencserendszer szűrőmenetének átmérője 72 mm, tömege 745 gramm, terjedelme 81 x 108,8 mm. A blendét F1.2 és F16 közti értékekre tudjuk szűkíteni, míg a legkisebb tárgytáv 40 cm, a legnagyobb nagyítási arány pedig 1:6,2-höz.
Mint az összes többi Sigma objektívnél, úgy 50 mm F1.2 DG DN | Artnál is masszív bronzból készült a bajonett
Bár kicsinek semmiképp sem nevezhető a japán gyártó újdonsága, a Sony A7 III méretű vázakon nem lesz orrnehéz a szett. No, ennyi külső és belső részletezés után pedig lássuk, hogyan teljesít optikailag a Sigma 50 mm F1.2 DG DN | Art! Ehhez a szokásos módon a korábban említett vázon használtam a lencserendszert. És akkor a szokásos módról pár sort: kizárólag RAW-ban fényképeztem, majd a nyersfájlokat az ipari szabványnak tekinthető Adobe Camera RAW beépülő modul 16.2.0.1763-as verziójával alakítottam 10-es minőségű JPEG állományokká, ahol kizárólag az expozíciót módosítottam igény szerint. A jelenleg legfrissebb ACR modul még nem tartalmazza a Sigma 50 mm F1.2 DG DN | Artra vonatkozó képkorrekciós profilt, így minden esetben az „üveg” által nyújtott nyers, kendőzetlen teljesítményt láthatjuk a tesztképeken és a képmintákon. Kezdjük a geometriai torzítással:
Amint látható, az objektív minimális párnatorzítást mutat, de bajuszvonalak nincsenek, a csekély mértékű torzítás könnyűszerrel korrigálható manuálisan is.
A fókuszlégzés jól látható mértékű, ezért filmkészítőknek, operatőröknek oda kell majd figyelniük a fókuszhúzás során, hogy ne változzon meg a látótér a különböző témák közt.
Kattints!
Nos, nem újság, hogy sajtóanyagokban, sajtóközleményekben minden gyártó ódákat zeng saját újdonságáról, de a Sigma esetében szó sincs ódákról, vagy feltupírozott részletekről, ugyanis puszta tényeket közöltek az illetékesek, amikor azt írták, hogy az 50 mm F1.2 DG DN | Art teljesen mentes a színhibáktól! Amint a fenti kép is mutatja, se longitudinális, se transzverzális lilás él-elszíneződés nem látható még akár teljesen nyitott blende mellett sem! Ez pedig nagy szó, mert a cikk elején említett optika például „úszott a lilás élekben”!
A peremsötétedés F2.5 és annál szűkebb rekeszértékek mellett már egyáltalán nem látszik, de egyébként sem zavaró a mértéke. Akinek mégis az lenne, a képhívás során egy csúszka elmozdításával, vagy – JPEG esetében – még a fényképezőgép menüjében eliminálhatja ezt a jelenséget. És akkor lássuk, mennyire éles, kontrasztos az ötvenes Sigma képe:
Kattints!
Amint látható, a képminőség középen F1.2-től egészen F8-ig konstans: „betonkemény” és éles a rajz. Gyakorlatilag fölösleges rekeszelni, a legjobbnál nem lesz még jobb a kép. A fotók extrém sarkaiban F2.2-F2.5 környékén tetőzik a képminőség: ezek azok a blendeértékek, ahol már a peremsötétedés sem zavar be és a kontraszt is a csúcsra ér. A képmintákat ide töltöttem fel.
Kattints!
Értékelés
Már-már kínosan érzem magam, mert amikor egy újabb Sigma objektívről írok, biztosan akad köztetek olyan, aki azt hiszi, hogy elfogult vagyok, vagy „csalok”, mert nem tudok (szinte) semmi rosszat írni a japánok üvegeiről. Pedig tényleg így van, próbálom is tényekkel alátámasztani a leírtakat, ahogyan ennél az objektívnél is (tesztképek, képminták); a Sigma újabb objektív-generációja – legalábbis az Art család tagjai mindenképp – az abszolút csúcsot képviselik. S teszik ezt nem csak felépítésben, hanem képminőségben és működésben egyaránt. A Sigma 50 mm F1.2 DG DN | Artról is csak azt tudom leírni, amit tapasztaltam: tökéletes képminőség már teljesen nyitott blendétől! Nincsenek színhibák, minimális a geometriai torzítás mértéke, elfogadható a peremsötétedés, a rajz betonkemény, kontrasztos, gyors az élességállítás, jó a kezelőfelület. Talán ennél az optikánál a fókuszlégzés mértékébe lehetne belekötni – de engem ez fotósként egyáltalán nem érdekel. Még az árcédulától sem lesz rosszul senki, aki jártas ebben a minőségkategóriában: a Sigma 50 mm F1.2 DG DN | Art három év garanciával bruttó 599 990,- forintért megvásárolható. Tényleg nem lehet erre más adni, mint „Kedvenc” bilétát!
Sigma 50 mm F1.2 DG DN | Art
A Sigma 50 mm F1.2 DG DN | Art objektívet a márka hazai képviseletétől kaptam tesztre. A termék honlapja itt található.
