Mindegy, hogy vetted, vagy ajándékba kaptad (vagy tesztelésre, ugye), érdemes elvégezni minden „friss” vázon az alábbi pár beállítást, mielőtt használatba vennéd.
Az első, és talán a legfontosabbak egyike, hogy megnézd, van-e új firmware a készülékhez. Azért érdemes elsőként a vezérlőszoftver frissítésével kezdeni, mert vannak olyan verziószámok, amelyek gyári értékekre visszaállítják az összes paramétert, tehát amit előzőleg beállítottál, azt megcsinálhatod újra. Szóval, ha van új(abb) firmware, telepítsd azt a vázra a gyártó leírása szerint, majd csak utána kezdd el a többi paraméter módosítását.
Dioptria a keresőn: akinek nem tökéletes a szeme (látása), az ne felejtse el beállítani a megfelelő dioptriaértéket a keresőn. Bevallom, megesett, hogy én megfeledkeztem erről, és elcsodálkoztam, miért nem éles soha a kép – aztán jött a nagy ráeszmélés..
Bár sokan a gyári beállításokat használják a fájlformátum esetében, én ezt minden esetben RAW-ra állítom. Vannak persze kivételek, mint például ha olyan új masinát kapok tesztelésre, aminek nyersfájl-formátumát még nem ismeri egyik konvertáló program sem (azért jellemzően a gyártó által adott szoftver ismeri, de vázon belül is lehet JPEG-re konvertálni), akkor RAW+JPEG párost választok. A nyersfájlok és a JPEG-ek esetében kizárólag a legjobb minőségűt (RAW-nál – ha nincs más – a veszteségmentesen tömörítettet) érdemes választani. Ha nincs elég hely a memóriakártyán, akkor vegyél nagyobb kapacitásút. Manapság ez már nem lehet kifogás.
Mozgóképeknél már nehezebb a választás, itt elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy mi a téma (gyorsan mozgó, vagy relatív statikus), milyen platformra készül a videó, illetve normál, vagy lassított/gyorsított felvételt szeretnél készíteni. Itt is érdemes a lehető legjobb képminőségre törekedni, de van, amikor teljesen fölösleges a 8K @ 50 fps 4:4:4 12-bit RAW (direkt túloztam).
Ki mennyire szereti, ha csipog, pittyeg, sípol, villog a gépe, én minden hangot lenémítok, minden segédfényt kikapcsolok. Az élességállításának sikerességét jelző pittyenés sokaknak lehet segítség, én a kezdetektől fogva utálom. Ugyanígy vagyok az AF segédfénnyel, ami fölöslegesen világítja meg a témát (embereknél pl. hunyorgást okozva). Te döntesz, ha kell, akkor kell, ha nem, akkor kapcsold ki.
Pontos idő és dátum: igen, ez is igen fontos paraméter. Sőt, ne felejtsd el átállítani a vázat, ha épp téli, vagy nyári időszámításra vált a rendszer.
Számomra egy szintén rendkívül fontos beállítandó paraméter a szerzői jog és a fényképész neve. Ahol lehet, szinte az elsők közt írom be a nevemet és az mlzphoto-t a menüben.
Memóriakártyák formázása: igen, a memóriakártyák formázása fényképezőgépen belül sem lényegtelen. Kőbe vésett szabály, hogy memóriakártyát abban az eszközben formázol le, amiben aztán azt használni fogod! Nincs kivétel, nincs apelláta.
Fókuszrendszer beállítása: bár alapvetően a fotózandó témának megfelelően kell belőni az automatikus fókuszrendszert, én jellemzően mindenre a középső AF-mezőt használom (és eddig bevált) AF-S, vagy AF-C módban szemérzékeléssel. Ezt lehet még színezni témafelismeréssel, témakövetéssel, meg az egyre divatosabb MI-témakövetéssel. A lényeg, hogy a témának megfelelő módot válassz.
Ezek után jöhet minden egyéb, például a készülék kezelőfelületének felosztása (gombok, tárcsák funkcióval való ellátása), a vezeték nélküli kapcsolat belövése és társaik. Bevallom, ha egyszer mindent beállítottam, akkor utána már nem nagyon szoktam a menüben turkálni, legfeljebb be és ki kapcsolok olyan funkciókat, amik zabálják az áramot (legjobb példa erre a WiFi és a Bluetooth, de a GPS modulnak sem kell állandóan mennie). Az újabb gépek egyre bonyolultabb, átfogóbb menürendszerrel érkeznek, ami egyrészt jó, hiszen szénné paraméterezhetünk szinte minden szolgáltatást és funkciót, másrészt hátrányos, hiszen órákat el lehet tölteni a beállításokkal (egyik kézben a gép, másikban a kézikönyv – ugye, nem dobtad ki?), ahol egyre csak nő a félre-paraméterezés esélye is. Van, amikor visszasírom a Canon 10D menüjét..
