Február végén mutatta be a Sigma a legújabb gyöngyszemét, a 35 mm F1.4 DG II | Artot, ami nagy fényerejével és gyors fókuszmotorjával egyértelműen a streetfotósokat szólítja meg. Az F1.4 indulóérték – nyilván – beltéri rendezvények megörökítésére, vagy csillagfotózásra is alkalmassá teszi ezt az objektívet. Én szerelmese vagyok a 35-40 mm körüli fixeknek (is), ezért kissé elfogultan álltam neki a japán gyártó újdonságának. Lássuk előbb a száraz adatokat, milyen műszaki paraméterekkel állunk szemben:
Típusjelölése szerint „csupán” egy második generációs verzió, ám mégis teljesen más, mint a 2021-ben kiadott elődmodell. A teljes kisfilmes képkört kirajzoló Sigma 35 mm F1.4 DG II | Art nem csak kívül, de belül is alaposan megújult: a Sony E- és Leica L-bajonettel is megvásárolható objektív 12 csoportba rendezve összesen 15 lencsetagot tartalmaz, melyek közül 4 db aszférikus, 2 db pedig SLD kialakítású. A kellemes bokeht biztosító, tizenegy darab lekerekített alakú lamellából álló blende íriszét F1.4 és F16 közti értékekre lehet szűkíteni. A belső élességállítású (tehát az objektív hossza nem változik fókuszáláskor) rendszer teljesen némán, és a korábbiaknál gyorsabban működik: a Sigma mérnökei „dual HLA” (High-response Linear Actuator) rendszere óriási nyomatékkal mozgatja a fókuszáló elemeket, amit a próba során meg is tapasztalhattam.
Ahogy a fenti két termékfotón is látható, a Sigma nem csak az objektívek típusjelölését és a fontokat módosította újabb termékeinél, hanem a csomagolást is. A korábbi egyszerű fehér doboz helyett immár kellemesen textúrázott, szürkés-kék árnyalatú, arany feliratozással nyomott dobozt tesznek le elénk. Sajnos, az eddigi félkemény tok helyére egy „papírhatású” zacsi került – bár valószínűleg a félkemény tokot többnyire kevesen használták.
Az objektív szigetelt tubusán a szokásos AF/MF kapcsoló mellett rekeszgyűrűt is találunk, aminek forgástartományát reteszelhetjük „Automatikus” pozícióban, vagy Manuális sávban, de működését 1/3 FÉ-ről fokozatmentesre is átkapcsolhatjuk. Továbbá kapunk két nyomógombot is, melyek funkcióját a fényképezőgép menüjében állíthatjuk be. Ezek úgy lettek pozícionálva a tubuson, hogy portré- és tájképállásban is pont ujjra essenek.
Az objektív frontlencséjét por- és olajtaszító réteggel látták el, így nem csak a tisztítás lett egyszerűbb, de a piszok is sokkal nehezebben tapad meg az elülső üvegfelületen. A Sigma 35 mm F1.4 DG II | Art 530 grammot nyom, terjedelme 72 x 94 mm, szűrőmenetének átmérője 67 mm. Ez azt jelenti, hogy elődjénél kb. 20%-kal könnyebb és 14%-kal rövidebb lett.
Az optikai formula hatékonyságát, a képminőség javulását a gyártó új, úgynevezett „Advanced Amorphous Coating” bevonata is támogatja; ez ugyanis a korábbiaknál még hatékonyabban előzi meg a belső becsillanásokat, a szellemképek kialakulását, de a kontrasztot is növeli. Az új lencsebevonat főleg az oldalról érkező fény kiszűrésében hatékonyabb a korábbi eljárásoknál. Ennek jótékony hatása látható is, ahogyan majd picit lentebb mutatni fogom.
A Sigma 35 mm F1.4 DG II | Art nagyon jó összhangot alkot a Sony A7III méretű és tömegű vázakkal. Nem egy palacsinta objektívvel van dolgunk, de – szerintem – a gyártó megtalálta a tökéletes egyensúlyt a kellemes tömeg/méret arány és a fizika adta korlátok közt.
Egyébként az új Sigma 35 mm F1.4 DG II | Art akkor tud tökéletesen szigetelni, ha olyan minőségű vázra csavarjuk fel, amiben szintén nem tud kárt tenni a csepergő eső; a lencserendszer hátsó lencsetagja nem zárja le hermetikusan a tubust.
De a külsőségek után most végre nézzük meg közösen, milyen képalkotó tulajdonságokkal rendelkezik a Sigma újonca! Ahogyan szoktam, most is a geometriai torzításos képpel kezdem:
És még mielőtt tovább mennék, itt is megjegyezném, hogy az objektívet a már jól bevált Sony A7III vázammal használtam. Kizárólag nyersformátumban fényképeztem, a fájlokat pedig az Adobe Camera RAW beépülő modul 18.2.0.2482-es verziójával konvertáltam 10-es minőségű JPEG állományokká. Ez az ACR még nem támogatja a Sigma újdonságát, de az objektív „beégetett” profillal is bír. Jellemzően csak az expozíciós értékeken módosítottam a konverzió során.
Szóval, torzítás: ahogyan látható, a Sigma 35 mm F1.4 DG II | Art képe minimális hordótorzítást mutat, ami hullámvonalaktól mentes, így akár manuálisan is könnyedén korrigálható.
A peremsötétedés F2.0-ig jól látható, F2.8-tól gyakorlatilag megszűnik – már amennyire a nagylátószög és a nagy fényerő ezt lehetővé teszi. És akkor jöjjön a nagy meglepetés egyike: a Sigma 35 mm F1.4 DG II | Art teljesen mentes a színhibáktól!
100%-os képrészlet
Majd a képminták közt is lesz bőven olyan fotó, ahol más optika már lilás-sárgás színörvényben úszna, de a Sigma 35 mm F1.4 DG II | Art egy pixelnyi lilás él-elszíneződést sem mutat teljesen nyitott blende és erősen kontrasztos téma mellett sem!
A másik „leesik az állam és keresnem kell a földön” hatást a becsillanások és szellemképek nem-létezése okozta. Telibe vettem a Napot és még így sem látszott sehol a fényképen bármiféle becsillanás nyoma sem. A kontraszt nagyon minimálisan csökkent.
A csekély mértékű fókuszlégzés miatt ez az üveg a filmkészítők, operatőrök kedvence is lehet, hiszen fókuszáthelyezéskor nagyon minimális a látótér változása. Érdekes, hogy míg a látószög alig, a hordótorzulás észlelhetően változik a fókusztáv két végén (közeli-végtelen).
Kattints!
A rajz minősége is figyelemre méltó: a kép közepe a teljes rekesztartományban borotvaéles, a kontraszt betonkemény. Kinagyított tesztképeken sem láttam különbséget a rajzban F1.4 és F2.8 között. Az extrém sarkokban a peremsötétedés miatt van némi minőségbeli különbség tág és szűkített blende közt, de valós témák leképelésekor F2.0-re rekeszelve már nem fogunk látni különbséget a kép közepe és széle közt rajzban. A diffrakció F13 környékén már mutatja hatását a 24 MP-es full frame szenzoron. A képmintákat ide töltöttem fel.
Kattints!
Értékelés
Nem tudom, hogy a Sigma mérnökei milyen eszközökkel dolgoznak, hogy folyamatosan felül tudják múlni korábbi alkotásaikat. A Sigma 35 mm F1.4 DG II | Art ismét magasra tette lécet; a korábbi – szintén kiemelkedően jó – változatát is sikerült az összes szempontból lekörözni. Kisebb és könnyebb lett az objektív, a rajz még élesebb, a kontraszt még keményebb, a fókusz még egy adaggal gyorsabb, ráadásul a geometriai torzítás és a fókuszlégzés mértékét is sikerült csökkenteni.
Bár úgy tűnhet, hogy a Sigma 35 mm F1.4 DG II | Art a maga bruttó 380 000 forintos árával picit magasabbról indul, mint anno a 35 mm F1.4 DG DN | Art (310 000,- Ft), de ha figyelembe vesszük az inflációt és a világgazdaság helyzetét, már nem is tűnik olyan magasnak ez az összeg. Szóval, aki eddig hezitált, és szüksége van egy jó – ha nem, hát „A” legjobb harmincötösre, az bátran ráronthat erre az újoncra, mert biztos nem fog benne csalódni! „Kedvenc”!
Sigma 35 mm F1.4 DG II | Art
A Sigma 35 mm F1.4 DG II | Art objektívet a márka hazai képviseletétől kaptam bemutatóra. A termék honlapja itt található.
