Az elmúlt napokban egy remek kis utazózoom-objektívhez volt szerencsém, amely nem csak hatalmas átfogásával, hanem makró képességével, valamint beépített képstabilizátorával is kényeztet. Igaz, nem túl fényerős a Tamron 16-300 mm F3.5-6.3 Di II VC PZD Macro, de valamit valamiért, hiszen mondjuk végig F4, vagy ne adj’ Isten F2.8 kezdő fényértékkel sokkal nagyobb és nehezebb, de főleg drágább lett volna ez a lencserendszer.
A Tamron 16-300 mm F3.5-6.3 Di II VC PZD Macro APS-C szenzorral szerelt fényképezőgépekhez készült, így a 16-300 mm-ből Canon vázakon ekvivalens 25,6-480 mm, míg Nikon gépeken 24-450 mm-nek megfelelő látószöget kapunk. A makró felirat nem vicc, a legkisebb fókusztávolság (a gyári adatok szerint) a szenzor síkjától mérve 39 centi, azonban a való világban 300 mm-es állásban 8 centire a frontlencsétől még élesre állt vele a rendszer! Lemérve kb. 32 centiméter volt a szenzor felülete és a téma közti legkisebb távolság.
De még ne szaladjunk ennyire előre, nézzük a Tamron 16-300 mm F3.5-6.3 Di II VC PZD Macro fontosabb műszaki paramétereit:
- Jelleg: utazózoom
- Formátum: APS-C
- Bajonett: Canon EF, Nikon F, Sony A
- Időjárásálló: igen
- Gyújtótávolsági tartomány: 16-300 mm
- Legtágabb rekesz: F3.5-6.3
- Legszűkebb rekesz: F22-40
- Íriszlamellák száma: 7
- Mérete: 75 x 99,5 mm
- Tömege: 540 gramm
- Szűrőmenet átmérője: 67 mm
- Legnagyobb nagyítás: 1:2,9
- Legkisebb tárgytáv: 39 cm
- Képstabilizátor: van
- Optikai felépítés: 16 lencsetag 12 csoportba rendezve (2 különösen alacsony szórású, 3 aszférikus és 1 UXR lencsetag; az üvegfelületeken többrétegű bevonat található)
- Átlós látószög: 82°12’-5°20’
- AF motor: PZD ultrahangos
Külső jellemzők
Amint a fenti fotón látható, a Tamron 16-300 mm F3.5-6.3 Di II VC PZD Macro fém bajonettel rendelkezik, melynek külső peremén egy gumigyűrű található. Ennek a gyűrűnek az a szerepe, hogy por vagy nedvesség ne jusson a tüköraknába. Azonban a lencserendszer hátul nyitott, tehát zoomoláskor a hátsó lencsetag behúzódik a tubusba.
A frontlencsét egyébként egy csíptetős elven oldható kupak védi, aminek köszönhetően felcsavart napellenző ellenére is könnyen levehető vagy felhelyezhető a védőkupak. A Tamron gyárilag mellékeli a napellenzőt, tehát nem kell külön költségekbe vernünk magunkat ezért a filléres kiegészítőért.
A tubuson összesen három kapcsoló található: az egyikkel az AF/MF között válthatunk, a másikkal a képstabilizátort kapcsolhatjuk be/ki, míg a harmadikkal rögzíthetjük az objektívet 16 milliméteres állásban. Ez praktikus akkor, ha vázra csavarva, „lóbálva”, vagy nyakba akasztva visszük az objektívet, mivel az így nem tud kizoomolni. Erre amúgy sem hajlamos a termék, bár lehet, „bejáratás” után könnyebben járnak az egymásba csúszó műanyag tubushengerek. 300 milliméteres állásban, tehát teljesen kihúzott állapotban is csupán 1,5-2 mm volt a tubus kotyogása, ami nagyon jó érték. A Tamron 16-300 mm F3.5-6.3 Di II VC PZD Macro felépítése igen jó minőségű, mind a kapcsolók, mind a tubus építőelemei jó minőségérzetet keltenek. A zoom- és a fókuszgyűrű gumírozása bizalomgerjesztő, de nyilván hosszabb használat után mondható csak el ezekről, hogy valóban mennyire időállóak.
A Tamron 16-300 mm F3.5-6.3 Di II VC PZD Macro kellemesen kompakt méretű összetolt állapotban; az épp kéznél lévő Canon EF-S 17-85 mm F4-5.6 IS USM objektívhez hasonlítva egyrészt alig volt hosszabb, másrészt viszont az építési minősége a Tamronnak messze jobb volt.
A próba során egy Canon EOS 40D és egy Canon EOS 550D váz segédkezett. Míg az EOS 40D-vel nagyszerűen harmonizált a Tamron 16-300 mm F3.5-6.3 Di II VC PZD Macro, addig az 550D-re azért egy picit már nagy volt; bár a tömegeloszlás még a kisebb gépen sem volt kényelmetlen.
Működés és képminőség
A PZD ultrahangos fókuszmotor gyorsan, hangtalanul és pontosan végzi a dolgát, és érzésre a 40D-n valamivel fürgébben reagált. Az automatikus élességállításba bármikor belenyúlhatunk; a fókuszgyűrűt két végpontja között cca. 130 fokban lehet elforgatni. Mivel a tesztelt példányt én csomagoltam ki először, azaz teljesen új, még „bejáratlan” volt, ezért a zoomolás egy kissé nehézkesen, de egyenletes erőigénnyel működött. Idővel – és bekopással – valószínűleg könnyebb és finomabb lesz ennek a mozgása.
A beépített képstabilizátor teljesen némán dolgozik, és körülbelül 3 FÉ előnyt nyújt fotózás közben. 300 mm-es állásban 1/10 másodperces záridő is kitartható volt vele (ez az eredmény persze soktényezős, lesz, aki jobb, s lesz, aki rosszabb eredményt ér el – fizikai és pszichikai állapottól függően).
Korrigálatlan
Korrigált
Az optikai torzítást a gyújtótávolsági tartomány két végén ellenőriztem. 16 mm-es állásban erős hordótorzítás volt látható, míg 300 milliméteren párnatorzítás jelentkezett. Mindkét esetben azonban könnyen és gyorsan orvosolható a probléma, főleg, ha RAW-ban fotózunk. Szerencsére a torzítás egyenletes, nincs benne hullámvonal.
A Tamron 16-300 mm F3.5-6.3 Di II VC PZD Macro viszonylag alacsony színi hibával rendelkezik, az a kevés is igazából 300 mm-en jelentkezik. Nyersfájlok hívásakor a jelenség javítása szerencsére csak 1-2 csúszka elmozdításának kérdése.
Mint általában a zoomobjektívek, úgy a Tamron 16-300 mm F3.5-6.3 Di II VC PZD Macro sem teljesen központos, azaz minden egyes, a tubusion jelzett gyújtótávolságon picit elmozdult a középpont. Fenti kép az EOS 550D-vel készült és annak 100%-os felbontásában értelmezendő. A kilengés a két végpont között függőlegesen 251, vízszintesen 115 pixel.
Aki szeret kézzel fókuszálni, az majd gyakrabban fog az élességállító gyűrűhöz kapni, ha váltogatja a gyútávot: a Tamron 16-300 mm F3.5-6.3 Di II VC PZD Macro ugyanis nem parfokális, a különböző gyújtótávolságokon újra és újra be kell állítani az élességet.
Utolsó lépésben arra voltam kíváncsi, hogy vajon mekkora mértékű a peremsötétedés a tubuson jelzett gyújtótávolságokon. Ehhez összesen hét animációt készítettem: 16, 35, 50, 70, 100, 200 és 300 milliméter került a nagyító alá, íme!
@16 mm
@35 mm
@50 mm
@70 mm
@100 mm
@200 mm
@300 mm
Végül – a „remek” időjárásnak köszönhetően csak egy párat sikerült összehoznom – álljanak itt képminták vegyesen:
Értékelés
A Tamron 16-300 mm F3.5-6.3 Di II VC PZD Macro egy nagyszerű „mindenes” objektív, ami a kategóriában kimagaslóan jó építési minőséggel büszkélkedhet. Ezt a gyártó még időjárásálló szigeteléssel, kis önsúllyal és kompakt méretekkel fejelte meg. A beépített képstabilizátorral igen jó eredményeket értem el; a frontlencsétől számított körülbelül 8 centiméteres elérhető (makró) tárgytávolság pedig csak hab a tortán. A képminőségről sem írhatok rosszakat, főleg a kép közepén látható élesség nagyon jó. Minimális színhiba és a parfokalitás hiánya róható fel a lencserendszernek, de szerencsére mindkettővel együtt lehet élni. Nyugodt szívvel merem ajánlani bárkinek ezt a zoomot, aki épp ilyesmire vágyik.
A Tamron 16-300 mm F3.5-6.3 Di II VC PZD Macro megvásárolható 5 év garanciával bruttó 189 990,- forintért a Tripontnál.
Tamron 16-300 mm F3.5-6.3 Di II VC PZD Macro
Én nem láttam egyik tesztfotón sem olyan makró teljesítményt amit ne tudna bármelyik kitobjektív. Direkt nem tesztelted igazi makróval vagy csak tényleg ennyit tud?
mindjárt teszek fel párat, pillanat..
Szia, nagyon jó lett a teszt!
Szerintem érdekes lenne az az adat is, hogy a hordótorzítás korrigálása és az emiatti sarkok leesése miatt kb. mekkora látószög marad meg a 16mm-ből. Saccperkábé jó ha marad 18 mm. Ami nem is lenne rossz, de jó lenne pontosabban tudni.
Üdv, Szalatnyai István
hi, köszi! hogy konkrétan hány százalék a veszteség, azt nem tudom, de feltettem az ACR javított képeket is.
Köszönöm! Szépen egyenletesek a korrigált képek. Ahogy számolgattam szerintem korrigálás után 17-18 mm közé esik a nettó látószög. Ez egy igen jól sikerült utazó obinak néz ki.
Nemrég szereztem be egy ilyet 🙂 A Holdfényképezés kapcsán jutott eszembe, esetleg emlékszel még vagy tudsz támpontot adni, hogy milyen „csúszkákat kell tologatni” a színhiba javításához? Köszi előre is!
hát, ha raw fájlokat hívsz az adobe camera rawban, akkor ott a „Lens COrrections” alatt kell kipipálni a kis négyzetet, majd a csúszkákat a kép nézése közben huzigálni 🙂
Szia! A központosságot hogy szoktad mérni?
A tesztábrákat látom, de nem tudom értelmezni. Köszönöm
hi! állványra felteszem, a legnagyobb gyútávon a legkisebb tárgytávtól picit messzebb (általában 10%-kal messzebb, hogy biztos legyen az élességállítás) beállítom az élességet, majd önkioldóval végigkattogom a tubuson jelzett fókusztávokon az obit. a tesztábra közepét kiszínezem, az jelöli az adott gyútávokon a középpontot.
Értem és köszönöm szépen a kimerítő magyarázatot.