„Profi Fényképezőgép” – ha meghalljuk ezt a kifejezést, valószínűleg sokunk egyből egy nagy, fekete, téglatestű, tükörcsattogóra gondol, amint az épp csilliónyi kép/mp-es sebességgel zakatol a labdát kergető futballista nyomában. Pedig ez az elképzelés hibás. Egy gép nem attól lesz „profi”, hogy nagy és nehéz, hanem attól, hogy pénzt keres a fotósnak. Ha úgy vesszük, akár egy okostelefon kameramodulja, vagy egy tízezer forintot sem érő őskompakt is lehet „profi”, ha épp megtermeli a betevőt. Egy példa: Jancsi épp önfeledten csápol a helyi rock-banda koncertjén, amikor a nála hatszor nagyobb biztonsági őr „indokolatlan mértékű kényszerítő eszközzel” eltávolítja őt a helyszínről, s te, mint egyetlen, akinél épp volt egy képalkotásra alkalmas mobiltelefon, ezt a túlkapást megörökíted. A minőség persze nem lesz képes versengeni a műsorsugárzásra alkalmas kamerákéval, de mivel te voltál ott az egyetlen, aki készített „anyagot” az esetről, s a „Helyi Hírnök” tévéadó épp egy ilyen képanyagot keres készülendő műsorához, ezért jó pénzért el tudod nekik adni, tehát a mobiltelód „profi” kamerává vált – legalábbis arra a pár percre, míg elkészült a felvétel.
Itt van például a Nikon D810, ami egy valóban profi tudású fényképezőgép: szinte bármilyen fotós célfeladatra alkalmas
Ettől persze nem fognak kevesebbet érni a majdnem kétmilliós, csúcskategóriás dSLR vázak. Azt szeretném csupán érzékeltetni, hogy mennyire igaz a mondás, mely szerint „annál a fényképezőgépnél, ami épp nálad van, nincs jobb”. Ha van időd rákészülni egy eseményre, és megteheted, akkor nyilván a lehető legjobb cuccal fogsz kivonulni a helyszínre, de nem attól leszel profi, hogy a legdrágább eszközökkel dolgozol, hanem attól, hogy a feladatra leginkább alkalmas fotómasina és rendszer van nálad a munka során, és olyan képeket készítesz, amiket el lehet adni, tehát pénzt termelsz. A „Profi Fényképezőgép” tehát egy nagyon jó marketinges fogás, ami annyiban valóban igaz, hogy a profinak nevezett gépek nagyon komoly műszaki tudással, tartalommal rendelkeznek. Mit tegyen tehát az igényes amatőr (egy másik kedvenc kifejezésem, de erről majd később), aki egy jó kiállású fotómasinát szeretne magának a fa alá? Vegye meg nyugodtan azt a gépet, ami neki a legjobban kezére áll, képminőségben és szolgáltatásokban már szinte az összes új készülék bőven elég.
Frissítés: a mondandóm lényege (ha esetleg nem lenne egyértelmű) az, hogy nem a gép (illetve nem csak az) a lényeg, hanem a fotós, és a fotós kreativitása, a látásmódja és a tehetsége!
Ez pedig a Panasonic legfrissebb csúcskompaktja, a DMC-LX100 – többre képes, mint hinnénk! Vele is kivitelezhető szinte az összes fotós célfeladat.
