Dylan O’Donnell szabadidejében asztrofotózással foglalkozik, s most épp egy olyan együttállást sikerült lencsevégre kapnia, amire kereken egy évet várt. O’Donnell egyébként Ausztráliában él és tevékenykedik, így kézenfekvő volt, hogy lefényképezze a Nemzetközi Űrállomást (ISS), ahogyan kontinense és a Hold között suhan el irgalmatlan sebességgel. A fotóhoz egy Canon EOS 70D dSLR vázat és egy Celestron 9,25”-os (2300 mm gyújtótávolság, F10 mellett) katadioptrikus távcsövet használt. A záridő 1/1650 mp volt ISO 800 mellett. És hogy mennyire kellett gyorsnak lennie ehhez a képhez? Nos, az ISS 0,33 mp alatt már el is tűnt a látómezőből. Előzőleg a CalSky online alkalmazástól kapott figyelmeztető üzenetre állította fel a rendszert, majd „lesbe ült”: egyik szemével az órát, másikkal a Holdat figyelte, majd amikor elérkezett az idő, lőtt egy gyors sorozatot. A fotós oldalán (alul) a teljes felbontású felvétel is megtekinthető!
nem piskota egy ekkora fokuszu cuccal igy befogni egy ilyen gyorsan mozgo targyat. az 1100 mm es tukorobimmal meg becelozni is alig tudtam a holdat nemhogy ilyen pontosan idoziteni.
mechanikán volt a távcső, ami követi az égi objektumokat. „Ráállt” a Holdra és várt az úján a távkioldóval. Bravúr? Hát nem csúszott le róla annyit elismerek.
nem mondod… aszittem kezbol lotte. ja hat igy telleg semmiseg, de ahogy latom az ilyen nagy magyar szakiknak ez rutinbol megy hisz csak az a teljesitmeny amit ok csinalnak, mas meg vergagyi amator mint ez az ausztral csoka.
Ember és technika (a fotóson túl beleértve pl. a csillagászokat is, a CalSky programozóit, akik kiszámolták és jelezték jó előre az együttállást) nagyon szépen együttműködött itt. Le a kalappal. És a fotós nemcsak egyszerűen rajta volt a pillanaton, de a fenti képen még ott a Kepler kráter, a sötét világűr, mellette a félárnyékos kráterek, szóval rendben van ez a kép nagyon, még akkor is, ha persze némi szerencse is kellett hozzá, hogy így összejöjjön.