Bevezető, külsőségek
Derült égből villámcsapásként érte a rajongókat a Nikon D500 bejelentése, mert bár voltak találgatások, hogy a gyártó vajon milyen fényképezőgépet mutat be a D5 mellett (a legtöbben egy újabb, kezdőknek való készülékre gondoltak), de a D300s, azaz a márka profi DX vonalának folytatására már valószínűleg csak nagyon kevesen számítottak. Nem ok nélkül, ugyanis a Nikon kellően kiéheztette ennek a gépcsoportnak a rajongótáborát, hiszen az elődmodellről, azaz a D300s-ről – ami a 2007 augusztusában, tehát a már lassan kilenc éve bejelentett D300-nak volt a minimálisan frissített változata – hat és fél évvel ezelőtt (!) rántották le a leplet.
Hat és fél év nagyon hosszú idő a mai rohanó világban, és igen sok „Nikonos” morzsolódott le azóta; a konkurencia pedig nem állt meg, a D300 bemutatkozása óta eltelt majdnem egy évtized alatt több olyan dSLR-t mutattak be, aminek nehéz, vagy akár lehetetlen volt ellenállni. Igaz, a D7000 és a D7200 valamelyest csillapították a szomjat, de a rajongók mégsem tudtak beletörődni abba, hogy a „másik oldalon” egy sok szempontból (sokkal) jobb ajánlattal tetszelegtek. Akárhogy is volt, a várakozásnak, a sóvárgásnak ezennel vége, s biztos vagyok benne, hogy az elmúlt évek okozta „sebek” nagyon gyorsan, és nyomok nélkül be fognak gyógyulni, ha szemrevételezzük a D500 tudástárát!
Az eltelt évek száma miatt már szinte értelmetlen egy összehasonlítás az elődmodellel, hiszen akkora a D300s és a D500 közti különbség, hogy nem csoda, nem D400 lett az újonc neve. Viszont összeállítottam egy rövid, csak a legfontosabb paraméterekre összpontosító táblázatot arról, hogy miben tér el egymástól a D500, a D300s, a D7200, és a nagy rivális, a Canon EOS 7D Mark II – íme:
Igaz, a D500 APS-C méretű, azaz DX formátumú képérzékelője „csupán” 21 MP felbontású, ám valószínűleg azért esett a mérnökök választása erre a képméretre, mert így tudták az adott hardverrel elérni az optimális teljesítményt (felbontás/sebesség). Az Expeed 5 jelfeldolgozó processzornak hála immár 10 kép/mp lehet a sorozatfelvétel maximális sebessége (autofókusszal) ráadásul úgy, hogy nem csak JPEG-ben, hanem 14 bites RAW-ban is tartható marad ez az érték. A puffer óriási lett: a legjobb minőségű, legnagyobb felbontású JPEG fájlokból és a 14 bites, veszteségmentesen tömörített NEF állományokból egyaránt 200 készíthető egyhuzamban (a RAW adatfolyamra ez csak a gyorsabb XQD kártyák használata esetén érvényes)! De még mielőtt tovább elemeznénk a készülék belbecsét, nézzük meg, mit kínál maga a „vas”:
A D500 valamivel nagyobb, mint a D7200, de a D300s méreteitől már csak pár milliméterben tér el. A D500 magnéziumötvözetből és szénszállal megerősített műanyagból lett összerakva: a váztest hátoldala és tetőlemeze fémből, míg az előlap szénszállal megerősített műanyagból, a többi felület erős kompozitból készült. Természetesen a fényképezőgép időjárásálló felépítésű, ami azt jelenti, hogy számtalan szigetelőelemmel lett ellátva, melyek elsősorban a nyomógombok, a tárcsák, a memóriakártyák ajtaja, a kijelző, és a váz borításának elemei körül találhatóak.
A Nikon először a D4 tükrös gépénél mutatta be a kezelőszervek megvilágítását (ha bekapcsoljuk a felső státuszkijelző fényét, úgy már nem csak az, hanem a nyomógombok java is világít), ez a szolgáltatás most végre a D500-ban is megtalálható, így sokkal könnyebb lehet az éjszakai fotózás, hiszen nem kell a sötétben „tapogatóznunk”, hogy megtaláljuk a keresett gombot. Valamikor réges-régen az Olympus E-620 is képes volt erre, de valahogy azóta feledésbe merült ez a rendkívül hasznos szolgáltatás. Talán most végre elterjed?
A D500 kezelőfelülete követi a megszokott, és jól bevált elosztást – akinek már volt a kezében bármilyen három vagy négy számjegyű Nikon dSLR, az szinte azonnal ösztönösen fogja kezelni az újoncot is. Amikor a gyártó bemutatta D750-et, sokan nemtetszésüket fejezték ki a dönthető kijelző kapcsán. A kifogásokat arra alapozták az óbégatók, hogy a szerkezet sérülékeny, nem illik a „robusztus munkagép” képletbe. Szerencsére nem őket igazolta a bejelentés óta eltelt idő – a Nikon úgy gondolta – helyesen -, hogy a dönthető kijelzőnek igenis van keresnivalója a profi vázakon is, és íme, a D500-ra is felkerült egy, ráadásul érintésérzékeny példány.
A D500 – profi géphez méltóan – két memóriakártya foglalattal rendelkezik. Ám a megszokott CF/SD vagy SD/SD felállás helyett itt – a korral haladva – XQD/SD lett beépítve. Igaz, az XQD memóriakártyák egyelőre drágábbak, mint a hagyományos CF és/vagy SD kártyák, ám adatátviteli sebességük gyorsabb, és vélhetően megbízhatóságuk is jobb, mint a korábbi szabványoké. Természetesen ennél a fotómasinánál is beállítható, hogyan szeretnénk használni a két foglalatot: lehet túlcsordulásos, tükrözéses (párhuzamos), vagy RAW az egyikre, JPEG a másikra módot választani.
A Nikon D500 tetőlemezén a D810-éhez hasonló kép fogad: balra a kombinált vezérlő (képkészítés módja, módválasztó, fehéregyensúly, képminőség, fénymérés stb.), középen a beépített vakut mellőző pentaprizma-púp, jobbra a státusz kijelző, fölötte a megszokott vezérlők, s végül a kioldó található.
A fényképezőgép alján az áramforrás foglalatát, a fém állványmenetet (pontosan az optika középvonala alatt) és (lefedve) az opcionális portrémarkolat csatlakozóit láthatjuk:
Örvendetes, hogy a D500 is a Nikon népszerű, jó teljesítmény/méret arányú EN-EL15 típusú lítiumion akkumulátorával üzemel. Az új, energiahatékony építésnek köszönhetően pedig példátlan mennyiségű fénykép készíthető egy töltésnyi árammal (a CIPA mérései szerint 1240 kép). A külsőségek után most lássuk, milyen funkciók, milyen szolgáltatások várják a Nikon D500 jövőbeli tulajdonosait!
