Ezúttal tényleg csak egy nagyon rövid, nagyon gyors bemutatóval jelentkezem, mert most – egyelőre – csak másfél nap állt rendelkezésemre, hogy összeismerkedjek az Olympus első professzionális, m4/3-os szuper telefotó objektívjével, az M.Zuiko ED 300 mm F4 IS PRO-val.
Ekvivalens 600 millimétert ad kezünkbe az Olympus a címben szereplő termékével, ami fókuszlimitálót, képstabilizátort, és programozható L-Fn gombot is kínál. Az objektív beépített napellenzővel lett ellátva, aminek az az óriási előnye, hogy nem hagyhatjuk el, és mindig kéznél van, ha szükségünk van rá. Igény esetén csak előre kell csúsztatni a „napernyőt”, és máris – akár tűző Nap mellett is – megszabadulunk a becsillanás veszélyétől, amit egyébként ez az optika nagyon jól eliminál. Mint a márka másik két profi zoomja (a 12-40/2.8 és a 40-150/2.8), úgy ez a 300-as is rendelkezik AF/MF váltási lehetőséggel: ehhez csupán hátra (a bajonett irányába) kell húzni a fókuszgyűrűt, és máris megjelenik a fókusztávot mutató skála. A lencserendszer élességállítási gyűrűje természetesen itt is elektromechanikusan van összekötve a lencsetagokat mozgató rendszerrel, még MF módban is csak a „látszata” van a közvetlen elérésnek.
A fókuszgyűrű egyébként nagyon jól használható: kellemesen széles kialakítású, finom mozgásának hála pedig nagyon precízen kezelhető. A kezelőszervek következő része a gombsor, ahol legfelül a fókuszlimitáló kapcsoló látható. Ezzel meg tudjuk határozni, hogy milyen tartományban dolgozzon a fókuszmotor, így erősen lecsökkenthető a fókuszkeresés. A választható opciók: 1,4-4 m, 1,4 m – végtelenig, 4 m – végtelenig. Alatta a képstabilizátor aktiválója található, amivel az optikába épített egység kapcsolható be/ki. Legalulra pedig az L-Fn gomb került, amit az Olympus rajongói már évekkel ezelőtt megismerhettek. Ez egy szabadon programozható gomb, amire többféle funkció osztható ki (ehhez arra is szükség van, hogy az objektívvel együtt használt váz felismerje a nyomógombot).
A képekről már kiderült, hogy az M.Zuiko ED 300 mm F4 IS PRO-t állványgyűrűvel is felszerelték. Igaz, ez az objektív csupán 1270 gramm, és hossza sem haladja meg a 22,7 centit, azért nem lenne hosszútávon egészséges a fényképezőgép foglalatára nézve, ha nem használnánk ezt a kiegészítőt. A gyűrű elforgatható és igény esetén le is szedhető a tubusról.
Fenti fotón nem véletlenül szerepel az 1,4-szeres telekonverter, ugyanis az M.Zuiko ED 300 mm F4 IS PRO-val ezt is módunkban áll használni. A gyújtótávolság így 420 milliméterre (ekv. 840 mm) nyújtható úgy, hogy közben a kezdő F-érték csupán F5.6-ra nő.
Mivel a telekonverter „csőrös” felépítésű, azaz belenyúlik az objektívbe hátulról, ezért az M.Zuiko ED 300 mm F4 IS PRO-t úgy kellett kialakítani, hogy annak a hátsó lencsetagja süllyesztve legyen a tubusba. Azt ugye mondanom sem kell, hogy ez az objektív is időjárásálló felépítésű, így teljesen zárt a kialakítása, ráadásul a bajonettet egy gumigyűrű veszi körbe, ami a por és a nedvesség bejutását gátolja.
A próba másfél napjára az M.Zuiko ED 300 mm F4 IS PRO mellé egy Olympus OM-D E-M1 vázat kaptam kölcsön, amire a 4.0-ás firmware volt telepítve. Először a Panasonic DMC-GX8-nál találkozhattunk olyan képstabilizációs rendszerrel, ahol a vázba épített (szenzormozgatásos) rész képes együttműködni a stabilizált objektívvel. Ezt az együttműködést ne úgy képzeljük el, hogy igény esetén választhatunk objektív/váz/mindkettő együttes működése közül, mert ilyenre nincs lehetőség. Ha bekapcsoljuk az optikán a stabilizátort, akkor csak arra lesz lehetőségünk, hogy a fényképezőgép menüjében engedélyezzük-e az objektív IS prioritását vagy sem. Alábbi videó nagyszerűen szemlélteti a rendszer működését:
Az Olympus azt állítja, hogy ez a hibrid rendszer akár 6 FÉ-s előnyt is nyújthat. Nos, pontosan nem tudtam kimérni, hogy hány FÉ előnyre tettem szert a használatával, de az biztos, hogy az optika stabija egymagában is nagyon hatékony. Ehhez egy Panasonic DMC-GH3 vázra csavartam fel az M.Zuiko ED 300 mm F4 IS PRO-t, így elszigetelve is megmutathatta, mire képes a lencsetagok mozgatásával, íme:
Végül már csak arra maradt időm, hogy megnézzem a geometriai torzítást, a peremsötétedést, illetve a színhibákat. Torzítása gyakorlatilag nincs az M.Zuiko ED 300 mm F4 IS PRO-nak. És nem csak a szoftveresen egyengetett képe alapján állítom ezt, hanem a RawThreapee-val hívott nyersfájlok alapján is látható, hogy a tesztábra vonalai nem görbülnek:
RawTherapee konverzió
A peremsötétedés mértéke is minimális. Igaz, F4-en látható egy kis vignettálás a sarkokban, de már F5.6-ra rekeszelve is kitisztul a kép:
Színhibákat hiába is kerestem; a másfél nap alatt – noha pocsék volt az időjárás – majdnem 400 képet készítettem az Olympus E-M1 – M.Zuiko ED 300 mm F4 IS PRO párossal; a képmintákat tüzetesen átvizsgáltam, de az erősen kontrasztos témáknál sem volt látható az élek elszíneződése. A képmintákat itt találjátok.
Noha korai még az objektív részletes és végleges értékelése, már a mostani, rövid tapasztalatok alapján is biztosak lehetünk benne, hogy tuti befektetés lesz azoknak, akik természet-, sport-, vagy asztrofotózásra adták magukat. Igaz, az M.Zuiko ED 300 mm F4 IS PRO nem olcsó: tíz híján 800 000 forintba kerül, de ha belegondolunk, hogy egy hasonló paraméterekkel bíró „konkurens termék” 2,5 millióról indul, akkor mindenképp megér minden forintot. Tőlem már most jár neki a „Kedvenc” biléta!
Olympus M.Zuiko ED 300 mm F4 IS PRO
Ja, még valami: az objektívet ma 10.00 után lehet kipróbálni az Olympus Mintaboltban!
