Rég osztottam meg veletek gondolataimat, ezért most úgy éreztem, ideje leírni, ami bánt. Blogtalkom mai kiadása az egyre dráguló fototechnikai eszközökről szól.
Míg fizetéseink reálértéke nem, vagy csak minimális mértékben növekszik, addig a fényképezőgépek és objektívek (meg a kiegészítők) árai egyre csak nőnek. Egyre távolabb kerülünk hát álmaink gépétől, objektívjétől? Persze, mindig van mire fogni, hogy miért olyan drága itthon az egyik vagy a másik jószág; a forgalmazók és a gyártók hol a japán földrengés(ek)re, hol a Jen/Euró árfolyamra, hol a magyar 27%-os áfára, hol a „fejlettebb tudás, profibb technikai háttér, fejlett technológia” marketinges szövegre fogják azt, hogy adott esetben akár százezrekkel lett drágább egy-egy fototechnikai tétel újabb kiadása.
Érthető mindkét oldal hozzáállása: a gyártó több pénzt szeretne keresni, a vásároló pedig kedvezőbb áron szeretne hozzájutni a kiszemelt portékához. Nyilván az is érthető valahol, ha a felek elvárásai néha-néha kissé elrugaszkodnak a valóságtól, ám amit a gyártók mostanában előadnak, az már – szerintem legalábbis – kissé eltúlzott. Egy példa anélkül, hogy márkát említenék: egy népszerű dSLR váz harmadik generációs kiadása 850-890e Ft-ért kapható (hivatalos magyar forrásokból, bruttó áron), míg ugyanannak a modellnek a negyedik generációjáért már 1,3 milliót kérnek a boltokban. Igaz, ez az újdonság számos területen jobban teljesít, mint elődje, de úgy vélem, az ilyen mértékű túlárazás egyszerűen nem indokolt. Tessék kivezetni a piacról a már szintén nem olcsó elődmodellt, vagy tessék azt rendesen leárazni, hogy az újonc is „elérhető” áron kerüljön forgalomba. Néha azt gondolom, hogy a gyártók direkt lövik lábon saját magukat; ha valamit kedvezőbb áron adnának, többen is tudnák azt megvásárolni, így összegezve – szerintem – több pénz folyna be a kasszába.
Egy másik gyártó APS-C formátumú dSLR csodamasinája, ami valóban kirívóan profi tudással rendelkezik, a maga 715 ezres árával szintén a „sírok utána, de ennyi pénzem az életben nem lesz rá” kategóriát súrolja. Nos, azt eddig is el kellett fogadnunk, hogy a világ nagy márkái nem a magyarok pénztárcáját tartják szem előtt, amikor termékeik árait meghatározzák, de egy-két évvel ezelőtt még kigazdálkodható volt egy „lelkes amatőr” számára is egy-egy csúcskategóriás gép. Mostanság egyre többen kényszerülnek a használtpiac irányába, ha még épp hogy előteremthető összegből szeretnék megvalósítani álmaikat, de ne feledjük: ha lassan senki sem lesz, aki újonnan veszi meg a gépeket, akkor a használtak is elfogynak idővel (persze, előtte jól felmegy a több éves készülékek ára is). Hogyan lehet feloldani, megoldani ezt a jelenséget? Sajnos, nem tudok általános gyógyírt. Én úgy oldottam meg a problémát, hogy egy régebbi, korábbi generációhoz tartozó, már erősen kifutófélben lévő fényképezőgépet vásároltam, hiszen fotózni azzal is lehet, a beépített digitális varázsműsorra, amit az újabb fotómasinák tudnak, meg nekem nincs szükségem.
Ezért kezdtem el festeni ( körmeimet ) ! 🙂
Nekem úgy tűnik különben hogy ezek a nagy gyártók kartelleznek.
Sokan megtalálnak majd hogy nem értem a közgazdaságtan alapjait és összefüggéseit, de akkor kérem őket szépen hogy historikus adatokkal tessenek nekem illusztrálni a dolgokat. Lássuk a jen/dollár kereszt árfolyamát, a nyersanyagok árait, a japán munkaerő átlagfizetéseit stb, minden olyan összetevő historikus árait ami indokoltá tenné ezt a kurva nagy áremelkedést.
Én azt látom hogy a nagy gyártók gennyesre keresték magukat az olcsó konzumer gépekkel, de egy ideje felzabálta őket a mobil ipar. Ennek hatására a fotós eladások 2/3 eltűnt a piacról. Itt szintén szeretnék látni pénzügyi jelentéseket a nagy közgazdász zseniktől akik szoktak itt ezeken a fotós oldalakon kommentálni hogy az adott cégek nyereségét és jövedelmezőségét hogyan befolyásolták a csökkenő eladások.
Szeretnék számokat, kimutatásokat látni mindenről, vagy ha nem akkor fotós portfóliókat !!!
Erröl a sajàt gondolataim, tapasztalataim: kb màsfél éve kaptam egy lehetöséget, aminek nyomàn azota is Svàjcban élek és dolgozom. Nyilvàn több a fizu, de dràgàbb az élet is. Ennek ellenére oriàsi meglepetés ért, amikor egy cashback akcio felkeltette a figyelmem, és elhatàroztam hogy lecserélem a gépem: idekint nem kevéssel olcsobbak a fotos cuccok. Rànézve a Media Markt oldalàra (hogy olyat mondjak ami itt is-ott is létezik), az elsöre kidobott komolyabb gép, a D7100 otthon 237 ezer forint, itt 750 frank, azaz àtszàmitva kb 25 ezer forintnyi a különbség. Ez mondjuk tudomàsom szerint az àfànak köszönhetö, de akkoris, itt nem megfizethetetlen bérböl és fizetésböl élöknek ilyesmiket vàsàrolni, mig otthon hiàba alapbol alacsonyabb az életszinvonal, ràtesznek még annyi adot mindenre, hogy esélytelen legyen akàr egy középkategoriàs gépet is megvenni, föleg ha még akarsz hozzà pàr minöségi objektivet.
Nekem ez az elszomorito.
engem az is rohadtul bosszant, hogy jóval olcsóbban kapja az USA a cumót. míg ott valami 1500 dollár, addig az eu-ban 1700 euró. és nem csak az eltérő áfakulcsok miatt!
hát igen, az a másik, tényleg undorító, hogy jobb esetben is 1:1-ben váltják a dollárt meg az eurót…
Lehet, hogy olcsóbban kapja az USA, de a dollár és az euró jelenleg majdnem ugyanannyi például a jenhez képest. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az USA-ban nettó árak vannak feltüntetve, míg Európában bruttó árak, akkor azért nincs is olyan nagy különbség. Az más kérdés, hogy az USA-ban könnyű nettó áron vásárolni, elég, ha más államból rendeled meg, mint ahol élsz.
A kereslet biztosan csökken az új gépek iránt. Pl aki a d7000-re volt besózva, annak a d7100 már szinte érdektelen. + millió példa. Aki benne van a témában vagy a igen sokadik cserén van túl vagy tele van a szekrénye eladhatatlan vacakkal. Esetleg mindkettő. Tehát a kevesebb eladható új fototechnikát magasabban kell árazni h a gyártási volumen ne menjen kritikus szint alá a minőség megtartása mellett. ?
Tudom, hogy ez egy meglévő objektív parkkal vagy riportereknek nem feltétlenül váltási lehetőség, de azért van egy cég, amely igyekszik rendesen alávágni a két nagynak: a Pentax K-1 600-700 ezer forint újonnan.
sajnos, a pentax sem jókedvéből vág a nagyok alá, hanem így tud még egyáltalán érvényesülni. azonos áron valószínűleg csak a hárdkór rajongók vennék meg, mivel az obiparkjuk messze közelébe sem ér a canikonénak, és rendszert veszünk, nem csak gépet. hiába tud nagyon frankó dolgokat a k-1, hagy a „tömegek” megszokásból, vagy már meglévő rendszerhez vesznek egy-egy új vázat, objektívet.
Szerencsére ez engem egy idej enem nagyon zavar. Ha nem arra figyelünk, hogy az orrunk előtt próbálják a különböző mézes madzagokat huzogatni hogy mire harapunk rá, és gerjesztik is az igényeket; nagyjából azonos árszinten nagyjából hasonló dolgokat megkapuk ugyanúgy.
Mert azt is tegyük hozzá a történethez, hogy egyre több szolgáltatás/funkció csordogál egyre lentebb, így nem annyira nagy meglepetés hogy árban lassan felfelé mennek.
Kedvenc milc gyártóm pedig -szerintem- elég reálisan áraz, legalább nem kérnek pofátlan felárakat egy-egy jobb változatért, sőt, leginkább lefelé bővítenek.
A 27%os áfához meg nincs mit hozzáfűzni; legalább ezekre még nincs egyéb olyan adó, hogy minden tulajdonosvátásnál az adózott jövedelmemből az áfás terméket ha megveszem, még **** vagyonszerzési illetéket is fizessek utána.
Azért a sírás mellett emlisuk még azt a sok száz kínai vállalkozást is, aki fenyformalok és kiegészítők terén teljesen fejre tetejére állították a piacot. Nem kell már egy vakuert vagy ledfenytablaert tobbe sok százezret fizetni, mert egész jó minőséget adnak olcsó pénzért. A stúdió technika eddig csak a szakmabeliek kiváltsága lehetett, mostantól viszont nem lehet az anyagiakat okolni. Az olcso árnak többen örülnek, és a kínaiaknak hala, nem kell premium árát fizetni olcsón előállítható felszerelésekert és kiegészítőkért.
Ahogy mondod, az almainktol kerulunk messzebb – egy amator fotosnak nem realis cel egy 1.3 millios gep, igy ennek dragulasa is folosleges bosszankodas. Profiknak ugyis behozza az arat a befektetes, ha tenyleg szukseguk van ra. Amatoroknek, hobbifotosoknak gyakoribb a valtasi kenyszer, mert azt hisszuk, a gepektol lesznek jobbak a kepeink, pedig a fenyekkel, kompozicioval, utomunkaval lehet a legtobbet javitani a kepeken. Nyilvan kivetel, ha pl. egy tiz eves kompaktrol valtunk MILC-re. Meg amatoroknek is elerheto a csucs objektivek vilaga, havi 10-20k felrerakasabol par ev alatt olyat lehet venni, mint amennyibe egy hasznalt auto kerul.
A gyartok igyekeznek megfelelni a kor kihivasainak; a nagyobb megapixeles szenzorhoz illik jobb objektivet hasznalni, es ezeket csak dragabban tudjak eloallitani (tobb es jobb uvegek, jobb bevonatok, stb.) Ha megnezzuk a vezeto gyartok ujabb, xxx/II-es vagy /III-as kiadasait, mindig jobbak, mint az elozok, es persze dragabbak is. S mivel megvan ra fizetokepes kereslet, gyartjak is. Az hogy mi momentan epp szegenyek vagyunk, az a mi szoc. problemank….s az, hogy itt meg meg dragabb is a holmi, mint mashol, arrol meg az orszagunk tehet.